Az én Liliputi történetem – Anna

Hogyan lettem kiságyban altató, kengurus, babakocsis, főleg tápszert adó anyukából igény szerint szoptató, együttalvó, hordozós Liliputi anyuka? Elmesélem. Az egész úgy kezdődött, hogy volt egy rémes szülés történetünk Mórral. Mindkettőnknek sok idő kellett, hogy hosszas sírások nélkül elteljen egy napunk. Hasfájás, küzdelem az anyatejért, nagyrészt tápszer adagolás, kiságyban 20 perceket alvás… ebből álltak az első hetek.

liliputi_anna_blogposzt

“Megéreztem, mi ez a csoda”

Egyre többen mondták, hogy hordozzuk a babát, az fantasztikus lesz. Nahiszen… Kaptunk egy kengurut, bevetettük és a várt csoda elmaradt. A fene aki megeszi, hát mi ez a macerás, kényelmetlen rémség?! Oké, egyszer-kétszer elaludt benne szegény Mór, de valószínűleg csak végkimerülés miatt. Aztán szereztünk egy karikás kendőt, na abba beleszerettünk. Megéreztem, mi ez a csoda. Nade nem volt apa-kompatibilis annyira, szóval belemerültem a témába, és hát lépten-nyomom a Liliputiba ütköztem. 

“Mert a Liliputi tényleg egy család”

Szóval felkerekedtünk és elmentünk a Lövőház utcába, beszerezni első csatos hordozónkat. Ami szerelem lett első használatra. De tényleg. Akkoriban indult el a Liliputi blogja és felhívást tettek ki, hogy bloggereket keresnek. Én pedig -blogger lévén- azonnal jelentkeztem is. Hónapról-hónapra lőttem a sok hordozós képet, írtam a bejegyzéseket és egyre több Liliputis munkatárssal ismerkedtem meg. De inkább úgy mondanám, családtaggal. Mert a Liliputi tényleg egy család.

“Lelkesen halászom a kreatív hordozós anyukákat”

Eltelt két év és már az egész csapat tudta, hogy külföldre költöztünk, kedves drukkokat küldtek, üzentek… Majd a csapat marketingese egyszer csak írt nekem, hogy ő is dobbant az országból. Tudta, hogy épp nagyon keresek valami otthonról végezhető, hozzám illő munkát és megkérdezte, nem lépnék-e a helyébe. Írom ezt lassan egy évvel később, mint a Liliputi-család teljes körű, hihetetlen hálás tagja. Én állok a Facebook bejegyzések, üzenetek mögött és lelkesen halászom a kreatív hordozós anyukákat. Mórt -aki nemsokára 3 éves lesz- továbbra is a hátamon hordozom mindenhová, a csodaszép fekete Liliputi-Matyó csatosunkban.

matyo_hordozo

Tudom, hogy ez a találkozás anno sorsszerű volt. A hordozás nemcsak a szoptatást, a szabadságot, a békét hozta be az életünkbe, de a munkámat is. Már nem bánom, hogy úgy alakult a szülés, ahogyan. Mert ha az nincs, akkor egészen biztosan nem ezt az utat járjuk be. 

Hozzászólások

Hozzászólások

Hogy tetszett?