Rengeteget olvasni, hallani a kötődésről és a tapasztalatlan szülők könnyen kétségek közé kerülhetnek, vajon megfelelően kötődik-e hozzájuk a kicsi. Mintha erre lenne egy mértékegység. Szerintem, ha egy anya ezen aggódik, akkor már nagy baj nem lehet.:)

De az apáknak nehezebb dolguk van. Nem voltak összenőve hónapokig, nem szoptatnak, nehezített feltételek között próbálják felvenni a “versenyt” az anyával. Sokszor csak akkor sikerül, amikor már lehet játszani a babával, addig meg félve tartják a karjukban, remélve, hogy nem fog sírva fakadni a csemete. Mint oly sok esetben, a hordozás itt is hatalmas segítség lehet már a kezdetektől.

Olyan szinten mozgatja meg a szülői-ősi ösztönöket ez a fajta közelség, hogy teljesen más dimenzióba varázsolja a hordozót és hordozottját.

Nem kell figyelni semmi másra, csak a kicsi lélegzetvételére, a szívverésére, amit pillanatok alatt a bőrünkön érezhetünk.

Olyan apukáról még nem hallottam, aki ezt megtapasztalta és ne szeretett volna bele azonnal.

A megfelelően kiválasztott hordozóban a kicsik is békések, szundikálnak is, szóval rengeteg meghitt sikerélményt, magabiztosságot adhat az apának az így együtt töltött idő.

Most mesélek egy kicsit személyesebb történetet, mert ez eddig mind csak általánosság.

Nemrég nyaralni voltunk 4 napig, ahol az ágy rám eső része irtó kényelmetlen volt, belesajdult a derekam. Akkor még nem vettem ezt komolyan, továbbra is napi több órát hurcoltam a 11 kilós Mórt. Aztán lassan egy hete arra keltem, hogy valami láthatatlan ellenség rozsdás kést forgat a derekamban, moccanni nem bírok, levegőt is alig kapok.

Kétségbeestem, hiszen tudtam, így esélyem nincs rohangászni Mór után, hajolgatni, ahányszor csak ledobja a földre bulátát (vagy bármit ami a kezébe lerül), nemhogy hordozni. Ráadásul a szoptatás is sokszor torkollik sírásba (részemről) és fegyelmezésbe, miután első fogait rajtam kívánja élesíteni. Szóval a két módja Mór altatásának finoman szólva is akadályokba ütközött.

Hiszen hordozni nem tudok, cicivel altatni meg nehéz úgy, hogy kétpercenként leveszem magamról, hogy “nem szabad, fáj!”. És ez még csak az altatás problémaköre. De két nap után szegény kisfiam szokatlanul sokat akart kézben lenni. Én marha, csak ekkor jöttem rá, hogy a hordozás hiányzik neki!

 Imádok hordozni, hogy is felejthettemel, a napi több óra összebújás hiánya őt is megviselheti… Szidtam is magam, hogy miért nem gondoltam ebbe bele…

Ekkor vágtázott be fehér lovon az én férjem, hogy majd ő hordozza Mórt, amennyit csak lehet.

Ha megyünk a boltba.

Ha altatni kell. (Vagy legalábbis alvásra “előkészíteni”.)

Ha nyugtatni kell.

Vagy ha épp palacsintát süt. (Igen, palacsintasütő-babahordozó férjem van, lehet engem utálni!:P)

Kicsit hasznavehetetlennek érzem magam, mint egy félkarú óriás, de csodálatos látni, ahogy Mór vigyorogva bújik az apja hátához. Persze várom, hogy meggyógyuljak és újra hurcolhassam Mórt, de addig is hálás vagyok, hogy apa és kisfia mostanság a szokásosnál is jobban össze vannak nőve, szó szerint. A férjem a Liliputi csatosunkat használja, ami igazán apabarát, egyszer kell beállítani és onnantól nem kell vele vesződni. De látok sok vállalkozó kedvű apukát  mei-tait, karikás vagy rugalmas kendőt is használni.

Szóval nem egy őrült nagy tudomány ez, csak a kezdő lökést kell megadni a családfőknek és garantált, hogy beleszeretnek a hordozásba.

Mi pedig újra és újra beleszerelmesedhetünk a párunkba, mert valljuk be, nincs annál szexibb, mint a gyerekét hordozó apuka.

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Szabó Anna Eszter

Fiatal korom ellenére rengeteg mindent csináltam eddigi életem során. Gimnázium után színésznőként próbálkoztam, majd dolgoztam pultosként, még játékteremben is. Az egyetemen készítettem néhány dokumentumfilmet. Voltam cukorkabolt-látványműhely üzletvezetője és casting asszisztens is. Másodmagammal írtam három riportkönyvet. 2013-ban viszont minden eddiginél izgalmasabb, színesebb, inspirálóbb, fárasztóbb, csodálatosabb, teljes munkaidős állást szereztem: Mészáros Mór anyukája lettem. Közös életünk nevetős-sírós, gyarló, küzdelmes, de mindig szeretetteljes hétköznapjairól írok, amilyen őszintén csak lehetséges. http://www.instagram.com/szannae http://mindigzoldebb.blogspot.hu