Kihívást jelentő viselkedés, a hiszti

Sokszor feltesszük magunknak szülőként a kérdést, hogy jól neveljük-e a gyermekünket. Valójában ehhez sok dologra nincs szükségünk, a szeretetünk, az odafigyelésünk, a válaszkész hozzáállásunk, a korlátok felállítása – ami véletlenül sem azt jelenti, hogy mindent megtiltunk-, biztonságossá teszi számára a világot. Nagyon fontos továbbá, hogy a reakcióink, a gyerek viselkedésére adott válaszaink következetesek legyenek, ne legyünk kétértelműek és ne adjunk ellenkező válaszokat a hasonló helyzetekre – ez ugyanis személyiségtorzulásokhoz vezethet a későbbiekben.

hiszti2

Kiabáltál már toporzékoló gyerekkel? Csak olaj a tűzre. Néha előfordulhat az is, hogy “elszakad náluk a cérna”, ebben az esetben – mivel mi vagyunk a felnőttek- érdemes türelmet erőltetnünk magunkra. Vonulj félre (de látótávolságba) és próbálj meg lehiggadni. Tudatosítsd vele, hogy amíg ennyire hangos, addig nem fogsz reagálni, mert csak akkor tudsz vele beszélni, ha mindketten nyugodtak vagytok. A hiszti életkori sajátosság, nem neveletlenség.

A hiszti az idegrendszer érésének fontos része, az énkép kialakulásának egyik mérföldköve. Amikor rájön, hogy ő egy teljesen különálló egyéniség, saját vágyakkal és érzésekkel, ugyanakkor nem érti, hogy ezek nem feltétlenül egyeznek a vele egy háztartásban/közösségben élőkével, a kommunikációs készségének nehezítettsége miatt (a szókincse, kifejezőkészsége még egyszerűen nem tart ott) az ilyen helyzetekben érzelmi viharban tör ki. Amikor ezt műveli, eközben a saját határait is feszegeti. Nem tudja, hogy meddig mehet el, a felnőtt számára pedig ez egy kihívást jelentő helyzet, mivel egyrészt fegyelmezni kell magunkat is, másrészt próbálni kell a lehető legjobb választ adni a viselkedésére.

Ezzel észrevétlenül fejlesztjük a társas készségeit, amivel a beilleszkedését is megkönnyíthetjük. A büntetés nem célravezető, az agresszió semelyik formája sem megengedett és nem is vezet eredményre. A lehető legtöbb, amit tehetünk, hogy empátiával és türelemmel közeledünk, igyekszünk megnyugtatni, mert sokszor egy ölelés is megoldja a problémát. A gyermek hamar utánozni kezdi a viselkedésünket önkéntelenül is. Sokat segít, ha próbáljuk emlékeztetni magunkat, hogy ez nem a személyünk ellen szól, hanem a személyiségfejlődés nagyon fontos része.

Ha nem sikerül nyugodt állapotban maradnunk és van segítségünk, a legjobb, ha egy higgadtabb felnőttre bízzuk a problémakezelést és eltávolodunk a helyzettől. A figyelemelterelés a kisebbeknél hatásos technika, a nagyobbaknál működhet egy ölelés, amennyiben nyitott rá a gyermek, illetve van, aki a figyelmen kívül hagyásra esküszik – na nem a gyerekére, hanem a folyamatra. Ugyanúgy kommunikál, ugyanúgy figyel, csak a viselkedést ignorálja. Érdemes tudni, hogy ez sokszor fordítva sül el, még inkább bosszanthatja a gyermeket és azt sugallhatja, hogy nem fontos a felnőtteknek, akik az érzelmeit hagyják figyelmen kívül. Ha higgadtak tudunk maradni ezekben a szituációkban, és érzelmileg próbálunk kapcsolódni, figyelni, megérteni, szeretettel és elfogadással közeledni, hamarabb érünk el sikert, mint ellenkező esetben.

hiszti

 

Fontos! A meltdown egy olyan állapot, amelyben az egyén túltelítődik az őt ért ingerektől. Különösen érzékeny gyermekek hajlamosabbak rá, ezért, ha már láttál „kizökkenthetetlenül tomboló” gyermeket, tudnod kell, hogy ebből az állapotból nem lehet kihozni. Meg kell várni, míg megnyugszik, ez idő alatt a testi épségére kell vigyáznod, óvnod kell attól, amivel esetleg dühöngés közben másnak, vagy magának árthat.

Kujbus Éva

Gyógypedagógus – pszichopedagógus

FB: Pszicho.pedagógus

TikTok: pszicho_pedagogus

www.youtube.com/@pszichopedagogus

Hozzászólások

Hozzászólások

Hogy tetszett?