Egy kalandunkat szeretném megosztani veletek. Egyszerűen azért, mert tudom, hogy sok bátorság kell kisgyerekekkel nekivágni a világnak, de tudom, hogy ha az ember olyan helyzetbe kerül, hogy már nem biztos, hogy újra utazhat, milyen sokat jelentenek az addigi élmények, emlékek. (Erről az élményemről itt írtam) Kis kalandjaink papírra vetésével szeretnék mindenkit bátorítani, vagy csak megnevettetni, szórakoztatni. Ennek a cikknek a megszületésére fogalmazódott meg bennem blogger nevem is, hiszen most, hogy a nagylányom már 5,5 éves és az ikrek is elmúltak 1 évesek, s sokszor fürtökben lógnak rajtam, és persze a hajózás is szívemhez közeli, így az Anyuhajó név találónak hat számomra. Ikreim tényleg úgy tudnak a hurciban csücsülni rajtam, mint a kis repülőgépek egy anyahajó fedélzetén. 

Legutóbbi nagyobb kalandunk is egy hatalmas hajóhoz köthető. Mivel nagy vitorlázók vagyunk, de az ikrek még túl picik hozzá (túl sok egyszerre a kapitányi teendő és a velük járó feladatok), de vágytunk a vízre, becsatlakoztunk a nagyszülőkhöz egy óceánjárós útra.

 Nagy hajó, kis család (jó-jó, már nagynak számítunk, tudom )

Az út előtt sokat vakartam a fejem, hogy vajon mire lesz szükségünk, hogy fogunk elférni. Most már nyugodtan mondhatom, hogy megoldható, befér 2 babaágy a kabinba, a nagynak is jó helye volt a kanapén és még a balkonra is ki lehetett menni az ágyak közt. 

Kabin, azaz sok jó ember kis helyen is elfér

A hajón rengeteg program van, kicsiknek, nagyoknak, így addig se lehet unatkozni, amíg nem köt ki a hajó. Mi pl. a nagyszülők segítségével még színházba is eljutottunk, sok év után újra kettesben. A gyermekeknek korcsoportokra osztott játszóházak állnak rendelkezésre, animátorokkal, illetve a babáknak is külön játszó szoba van. Az én nagylányomat első nap még félve tereltük a Kids Club-ba, bár tudtuk, hogy bátor és izgatottan várta. A vége az lett, hogy alig lehetett kicsalni, minden reggelinél már alig várta, hogy csatlakozzon új barátaihoz és a szuper animátorokhoz, akik egész nap színes programokkal készültek számukra és természetesen ebédelni, vacsorázni is elvitték a gyerekeket. Jó hír, hogy a nyelvi korlátok sem jelentettek gondot, ellenben a lányunk angoltudása is fejlődött, illetve néhány olasz kifejezéssel gazdagodott.  

Az első pár napunk a hajón telt, ahogy érezhető, cseppet sem unalomban, bár nekem már az is nagy élmény volt, hogy egy ekkora hajón sétálgathatok, így az altatások 99%-a is hurcis babával korzózva telt számomra. Nagyon mókás volt, hogy mikor elaludt az egyik, gyorsan leraktam a kabinba apának, majd útra keltem a másikkal. A személyzet nagyon hamar felfigyelt az ikrekre, és mindig volt hozzánk pár kedves szavuk, így sokszor igen érdekes beszélgetésekbe keveredtem.  

A hajó egy 10 napos útján vettünk részt, mely során a Trieszt, Kusadasi, Isztambul, Mykonos, Korfu, Bari, Trieszt útvonalat járta be. Ezekről a városokról sok szót nem ejtenék, hiszen fantasztikus útikönyvek találhatóak a témában, inkább, mint (ikres) hurci mami említenék pár dolgot.  

Minden kikötőben, mielőtt visszaszállnánk a hajóra, ugyanolyan ellenőrzésen kell keresztül esni, mint a repülőterek esetén. Határozottan nem volt előny az ikrek babakocsija ilyen körülmények között. Volt, ahol meg se lehetett kerülni a detektor kaput, így mindent ki kellett rámolni belőle, összecsukni, és úgy átszenvedni rajta. Ezután még azzal is szembesültünk, hogy a hajóra is egyszerre ér vissza a tömeg. A liftek telítettek, az emberek furán megnyomkodják az összes gombot és a lefelé menő liftbe is beszáll, aki felfelé igyekszik, így hozzánk az alsó emeletre már eleve tömötten érkezik. Egy kellemes 20 perc várakozás után már fel is jutottam a babakocsival. Az ikrek szerencsére ekkorra már rég a kabinban játszottak, mert apa felcipelte őket a lépcsőn. Egyébként is azt tapasztaltuk, hogy a babakocsi leginkább talicskaként funkcionál, mivel a picik kb. 10 perc városnézés után felkéredzkedtek a hurcikba. Ebből okulva a második kikötői napon már a babakocsi nélkül vágtunk neki, amit olyannyira nem bántunk meg, hogy a többi kikötőnél már meg se fordult a fejünkbe máshogy menni. Mykonosban pedig már igen jókat derültünk a szűk sikátorokban az ikres babakocsi gondolatán is. 

Mykonos és az ikrek babakocsijának az elképzelése

A be- és kiszállás nagyon kalandos tud lenni 3 gyerekkel, főleg, ha természetesen a nagy pont az ellenőrzéskor találja ki, hogy pisilnie kell. A nagy kapkodást a picik szép, új Egérkés Puhatalpúja bánta, sikerült elvesztenünk a fél párat. 3 napig hajkurásztam a fedélzeten, mire a beszállási ponthoz az egyik altatási pontnál visszamerészkedtem, ami ilyenkor üzemi terület. Egy éppen ott rakodó fiatalember jóvoltából, aki valószínűleg megtalálta valami sarokba hajítva, még aznap éjjel visszakerült hozzánk. Juhúúú! Arról, hogy addig mit küzdöttem az állandó zokni letépkedéssel, spontán lecsúszással, stb, egy külön bejegyzést tudnék írni.  

Tandem hurci, a hajó látványliftjében

Összességében, bár nagyon hiányzott sokszor a kis vitorláshajónk nyugalma, ez is egy remek kaland volt és komolyan elgondolkoztunk, hogy még megismételjük. És igen, mostmár bátran, babakocsi nélkül.   

Ha megtetszett a tandem hordozás, itt írtam le róla a gondolataimat. 

Zsófia 

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Liliputi

Alapfilozófiánk, hogy szülőként mindannyian merjünk hinni magunkban, megérzéseinkben, ösztöneikben, így termékeinkkel mi mindig ezt a célt igyekszünk támogatni. Hisszük, hogy ha szeretetben, békében és összhangban neveljük gyermekeinket, akkor egy testileg és lelkileg egyaránt egészséges, nyitott emberi kapcsolatokkal teli társadalmat alapozunk meg. Mindezért nem kérdés, hogy üzleti sikereink tartalma mögött számunkra mindig az az igazi öröm, ha személyesen, vagy termékeinken keresztül áttételesen hozzájárulhattunk egy-egy családi mindennap egészségéhez, kötődéséhez, öröméhez.