Emlékszem, amikor ismerkedni kezdtem a hordozással. Mindenki kezdi valahogy, szoktuk mondani…
Épp ezért beismerem, én azt gondoltam, a hordozás egyenlő a kenguruval. Kaptunk is egyet ajándékba, mert a babánk borzasztóan sírós volt és egyre többen mondták, hogy a hordozás jót tesz.
Felcsatoltuk, nagy nehezen beletettük. Hát, egyikünk sem volt tőle elájulva.
Maga a testközelség csodálatos volt, de inkább azt éreztem, hogy “magamra aggattam” a babát és igazából nem volt sem kényelmes, sem túl hatékony. Mondták a boltban, hogy arccal kifelé is használhatjuk, de szerencsére mielőtt kipróbáltuk volna, már valahol a lomtár alján landolt az a rettenetes holmi. A derekunk, a gyerek csípője, ágyéka és az idegrendszere valószínűleg tapsolt örömében, amikor száműztük a kengurut az életünkből.
Utána jött egy-két hónap hét pauza, nem hordoztunk egyáltalán, úgy gondoltuk, mi megpróbáltuk, de fene aki megeszi, nem is értjük, mi a jó ebben. Ott vannak még a nagy kendős ősanyák, akik szerint ez maga a földi Paradicsom, nade az ki van zárva, én aztán nem fogok kötögetni. (Hogy röhögök most magamon, muhaha! 
)
Aztán valahogy szembetaláltuk magunkat a karikás hordozóval. Az anyuka nem tűnt szőrös lábú hippinek, a kendő gyönyörű volt, a baba pedig boldog. Hát jó, adjunk még egy esélyt a dolognak!
És akkor mindent elsöprő szerelem járta át a családot.
Az addig rettenetesen sírós kisbaba végre nyugodt, kiegyensúlyozott lett, a kínkeserves szoptatási küzdelmeknek véget vetett, a “babakocsi-allergia” miatti házi őrizetnek is vége szakadt, visszanyertük a szabadságunkat és valahogy minden a helyére került.
Persze, a hordozás úgy működik, mint tetováltatás. Ha egyszer elkezdi az ember, egyszerűen nem lehet abbahagyni. 
Gyorsan beszereztünk egy csatos hordozót is, amit már az apukája is könnyen és magabiztosan tudott használni, elöl, hátul és ráadásul állítható, a hordozós kor végéig jó! Egyértelműen ez az a hordozó, amit a legtöbbször veszünk elő.
A Mei-tai sem maradhatott ki a repertoárból, hiszen olyan szép és ez is két vállas megoldás, kényelmes és annyira szép!
Most pedig ott tartunk, hogy irigykedve nézem az újdonsült anyukákat, ugyanis mire megismerkedtünk a hordozással és beleszerettünk, addigra már kinőttük a rugalmas kendőt. Szóval, az nekünk teljesen kimaradt.
A csudába, most emiatt szüljek még egyet?!
Úgy tűnik, kénytelen leszek…
Hozzászólások
A szerzőről: Szabó Anna Eszter
Almásy Csilla
Kovácsné Augusztinyi Andrea
Boldis-Molnár Anna
Danko Petra
dr. Aschenbrenner Zsuzsanna
Ferencz Judit
Haragh Ági
Holik Tünde
Hornyák Mariann
Horváth Bernadett
Kis-Várday Júlia
Séllei Lilla
Haklik Márta
Mészáros Emese
Monok Sára
Ócsai Dorka
Pádár Judit Vivien
Palágyi Kata
Pap Valéria
Gerhát Petra
Pollák Viktória
Somlai Dudi Júlia
Sződy Judit
Ábrahám Vanda
3 hozzászólás
szólj hozzáSzervusz Eszter!
Én hasonló cipőben járok,próbálkoztam azokkal a pocsék csíkos kendőkkel,de mire rámtekerte a sógornőm,már nemcsak a gyerek,de én is sírtam…soha többet nem próbálkoztam vele…az lenne a kérdésem,hogy 3 hónapos kislányomnak milyen hordozót válasszak? Én a mei tai-ra gondoltam,de Te biztos jobban értesz hozzá…köszönöm a segítséget.
Szia Wanda!
Ha van lehetőségetek próbálni, akkor mindenképp azt ajánlanám, hogy látogass el az üzletbe és akkor ki tudod próbálni a mei tai-t és a csatos hordozót is és legalább kiderül, melyik a kényelmesebb. A lányok a boltban nagyon kedvesek és segítenek ki is próbálni a hordozókat.
Köszönöm szépen.
Hogy tetszett?