Az első gyerek születése utáni időszak az intenzív változás időszaka. Az egyik nagy feladat szülőszerepek kialakítása. Nemcsak a szülő és gyerek kapcsolatára hat, hogy mennyire találjuk meg a helyünket és saját magunkat ebben az új szerepben, hanem a családi identitás és működés alapjait és lerakhatjuk és a párkapcsolatot is megerősíthetjük, ha tudjuk egymást ebben támogatni. Apaként és anyaként egészen más helyzetből indulunk el ezen az úton. (Ebben a bejegyzésben most a leggyakrabban előforduló felállást nézzük meg, amikor az apa férfi, az anya nő és a gyermek az anya testéből születik meg. Természetesen akármilyen más módon válik szülővé egy pár, egymás támogatása mindig fontos és az itt leírt gondolatok a saját helyzetére szabva mindenkinek hasznosak lehetnek) Az anya 9 hónapig egy testben él a gyermekkel. Az apa viszont az anya részeként ismeri meg a gyereket.Az anya és a baba egysége születés után is megmarad. Ebben a helyzetben az apa partvonalra kerül. Ez kiválthat belőle nehéz érzéseket, hiszen ebben a pillanatban sem a gyerekéhez, sem a párjához nem tud olyan közel lenni, amilyen közel ők egymáshoz vannak. Hogy ez a helyzet válságot okoz vagy megtalálja benne a helyét az apa az nemcsak rajta múlik. Az anyák is sokat tehetnek azért, hogy segítsenek ilyenkor megtalálni az apának a helyét a rendszerben.

Egy kompetens apával mindenki nyer.

A legtöbb anya szeretné, hogy a gyermeke apja aktív, teljes értékű szülő legyen, de ebben a korai időszakban nehezen veszik észre, hogy mit tehetnek ezért. Ez nem meglepő, hiszen a saját szülőszerepükön is dolgoznak még és a babával való összehangolódás van fókuszban. Ha azonban megnézzük, hogy anyaként milyen elemekből kezd el megépülni bennünk a kompetencia érzése, akkor máris világossá válik, hogy az apának is hasonló tapasztalatokra van szüksége, hogy úgy érezze,kompetens apaként képes gondoskodni a gyermekéről.Bár az anyával való testkontaktus kiemelten fontos, az már nem igaz, hogy az a legjobb a babának, ha a testkontaktus igényét 100%-ban az anya elégíti ki. Ês persze az anyának is szüksége van arra, hogy a saját szükségleteit kielégítse. Így azzal, ha a babát apa is ringatja, öleli, hordozza, a mellkasán altatja, mindenki nyer. A sok testkontaktus az apáknak is segít abban, hogy összehangolódjanak a babával, jobban értsék a jelzéseit. Azok az apák, akik sokat ölelik, hordozzák a babájukat a sok ölelés hatására felszabaduló oxitocin áldásos hatásait is élvezhetik.Az oxitocin támogatja a kötődés kialakulását és kiegyensúlyozottabbá tesz azáltal, hogy csökkenti a stresszt.

Ha ez ilyen egyszerű, akkor vajon miért nem alakul így mindig?

Az anyák sokszor azért nem bátorítják az apákat ebben, mert az az élményük, hogy ők maguk jobban értik a babát, jobban reagálnak rá. Ez általában valóban így van. Hiszen sokkal több időt töltenek a gyerekükkel, és az idő jelentős részében arra koncentrálnak, hogy megtanulják a babájuk működését, jelzéseit. Ha sokkal több időt töltenek ezzel, elkerülhetetlen, hogy előnybe kerüljenek. Rövid távon pedig logikusnak tűnik, hogy az a szülő gondoskodjon a gyerekről, aki jobban tud. Csakhogy ez hosszú távon csapdává válik.Ha nem tudjuk támogatni, bátorítani ebben a helyzetben az apákat, akkor nem tudnak olyan tapasztalatokhoz jutni, ami megerősíti őket abban, hogy képesek a gyereküket ellátni. Rosszabb esetben kifejezetten azt tapasztalják, hogy nem sikeresek. Ez hosszú távon oda vezethet, hogy a baba ellátása anya feladatává válik. Ha az idő jelentős részében a legtöbb családban így is van, akkor sem előnyös senkinek, ha az apa nem tud kompetens apa lenni, azt éli meg, hogy ez neki nem megy.

Támogass, ne irányíts!

Ahogy anyaként is sokkal hasznosabb számunkra a támogató hozzáállás, mint a tanácsok, úgy az apákkal is ugyanez a helyzet. Ha valaki tanácsok tömegét zúdítja ránk segítség gyanánt. Akkor azzal azt kommunikálja, hogy valójában nem hisz abban, hogy mi magunk tudunk utat, megoldást találni.Ezzel gyengíti a kompetenciánkat. De nem könnyű, ha én már tudom, hogy mi működik, akkor engedni, hogy a másik is rájöjjön. Pedig nagyon hasznos lehet, mert a legtöbb helyzetnek nem egyetlen helyes megoldása van. Ráadásul, ha a baba mindkét szülővel szoros kapcsolatban van, egy idő után észre fogjátok venni, hogy ő is másképp viselkedik egyik vagy másik szülővel. Például tipikusan ilyen jelenség később, hogy a szoptatott baba az anyukájàtól csak a mellre tételt fogadja el vigasztalásra vagy megnyugtatásra, de apánál ringatásra is megnyugszik.Vannak helyzetek, amikor a baba sürgető szükségete miatt nagyon nehéz nem tanácsot adni. Ilyenkor az is számít, hogyan adjuk át a saját tapasztalatunkat.Míg a ” ne úgy fogd, így kell!” kritikus és gyengíti az apai kompetenciát, addig az ” én azt figyeltem meg, hogy ez szokott ilyenkor működni” sokkal inkább egyenrangú kommunikáció és ezáltal nem gyengíti meg a másikat. Bár a hormonok, testi változások és a 24 óras készenlét az apàknak nem nehezíti a saját szerepük kialakítását, de közben nem is segíti. Ők is bizonytalanok és keresik a helyüket az új szerepben. Ha ebben az érzékeny időszakban képes az anya ebben támogatni, a későbbiekben sokszorosan terül meg az ebbe fektetett energia az egész család számára.

Ha úgy érzitek, hogy a problémákat konfliktusokat nem tudjátok megfelelően megbeszélni és szeretnétek fejleszteni a kommunikációtokat, akkor ajánlom az Újrakapcsoló programom online tréning változatát. Itt találtok a tréningről részletes információkat. https://terem.palagyikata.hu/products/course/jrakapcsol-videtrning

Palágyi Kata

Tanácsadó szakpszichológus, Mediátor és hordozási tanácsadó

Olvasd el a cikk első részét is és a Hordozás apaként cikket pedig itt találod

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Palágyi Kata

Palágyi Kata Tanácsadó szakpszichológus, Mediátor és hordozási tanácsadó vagyok. Pszichológusként dolgoztam óvodában, általános iskolában, serdülőkkel és felnőttekkel is, egyéni és csoportos formában,magánpraxisban pedig párkapcsolati tanácsadóként is. Jelenleg online tanácsadással, szülőkonzultációval és párkapcsolati tanácsadással foglalkozom. A www.palagyikata.hu honlapon blogot is írok, a heti blogbejegyzéshez kapcsolódva a facebook oldalamon a Kapcsolatjavító műhely oldalon osztok meg videókat és tanácsokat. Három fiam van. A két számomra fontos hivatásom a pszichológusság és az anyaság sok dologban hasonlít egymásra. Pszichológusként is megtapasztaltam az elfogadás és a szeretet erejét. Annak tudtam igazán segíteni, akit megismertem, és megszerettem. Az tudott bízni bennem és magában, aki érezte az elfogadásomat. Sokféle jó pszichológiai módszer van, de egyik sem működik, ha nincs meg hozzá a megfelelő kapcsolat azzal, akinek segíteni akarok. Ha pedig jó a kapcsolat az már önmagában is segítség a fejlődéshez. Anyaként is megéltem, megélem, hogy a legtöbbet azzal segítem a gyerekeimet önmaguk kibontakoztatásába, hogy nem csak szeretem, hanem tisztelem őket. Csodálom, amit megmutatnak magukból és hiszem, hogy nem kell valamilyenné tennem őket. A nehézségek megoldásához pedig ugyanúgy a kapcsolat a kulcs, mert,ha az jól működik, akkor együtt találunk megoldás.