Szülővé válni egy nehéz tanulási folyamat. Amikor szülőként azt figyeljük, ahogy a gyerekünk járni tanul, természetesnek tekintjük, hogy eleinte bizonytalan, sokszor letottyan, keresi az egyensúlyt. Rengeteg bizonytalanság és ” hiba” történik, amíg egy kisgyerek eljut az első lépéstől a stabil járásig. Ezt a folyamatot általában szülőként, hozzátartozóként, de akár idegenként is csodálattal figyeljük. Természetesnek vesszük, hogy sok a bizonytalanság, a nehézség és nem megy elsőre tökéletesen. Fel sem merül, hogy azok a próbálkozások, amelyek nem sikerrel végződnek ne lennének hasznosak. Tudjuk, hogy ez egy folyamat és türelemmel csodáljuk a fejlődést.

Valójában minden tanulási folyamat ilyen. De míg a pici gyerek esetében tudunk gyönyörködni ebben a folyamatban, a saját szülőségünk tanulása közben sokkal jellemzőbb, hogy kritikusan gondolkodunk magunkról és a párunkról is. Az elvárás önmagunkkal és a párunkkal szemben, hogy rögtön ” jól csináljuk” a szülőséget nemcsak megnehezítheti és megkeserítheti a tanulási folyamatot, de a kapcsolatban is okozhat problémákat. Ezzel szemben sokat segíthetünk magunknak és egymásnak is, ha nem várunk tökéletességet, ha természetesnek tartjuk, hogy meg kell tanulnunk dolgokat és ritkán sikerül valami elsőre tökéletesen. A praktikus dolgokon túl, mint a pelenkázás vagy a szoptatás technikai része, a babával való összehangolódás, saját magunk és a párunk megismerése ebben az új szerepben szintén egy folyamat, aminek természetes velejárója az útkeresés és bizonytalanság. Tehát a saját magunk felé tanúsított türelem és együttérzés nagyon fontos. Ha pedig ezt a párunkra is ki tudjuk terjeszteni, akár nagyobb elfogadást adva neki, mint ő saját magának, azt nagyon nagy támogatás tud lenni, ebben a helyzetben.

Válaszkészség, szükséglet érzékenység 

Az új élethelyzet azzal jár, hogy változik az is, hogy milyen szükségleteink fontosak és annak kielégítése milyen úton ideális. Megváltozhat, hogy miből érezzük igazán, hogy a másik szeret és mellettünk áll. Ezen kívül olyan szükségletek kielégítésében is szükségünk lehet a másik segítségére, amit eddig mindenki megoldott saját maga. Gondolok itt arra, hogy egy nehezen letehető csecsemő mellett a szülők alapvető szükségletei, mint alvás, evés , tisztálkodás is nehézzé válhatnak a másik szülő közreműködése nélkül. Emiatt hasznos, ha a válaszkész hozzáállás nemcsak a babára, hanem egymásra is kiterjed, hiszen az új helyzetben újra kell tanulnunk, hogy a másiknak mire van szüksége, könnyen lehet, hogy az eddig bevált figyelmességek értéküket veszítik, más dolgok pedig felértékelődnek.

Melyik kialvatlan anyuka választana egy csokor virágot, ha választhat helyette 2 óra nyugodt alvást? 

A család ( újjá)születése

Függetlenül attól, hogy családként tekint- e a pár magára a baba születése előtt, a megszületése után egy új rendszer épül. Azon túl, hogy a saját szülőszerepünkön dolgozunk, kialakítunk egy családi identitást is. A páros “mi” mellé elkezd kialakulni egy családi ” mi”, aminek már része a baba is és az összes többi, még meg nem  született gyerek is . Arról szól ez, hogy kik is vagyunk mi családként, mik azok az értékek, elvek, szabályok, ami mentén működünk. Ez mindenképpen megtörténik, de ha erről tudatosan beszélget egy pár, akkor nagyobb az esélye annak, hogy az elképzelésük erről összeilleszthető, meg tudják találni a közös irányt.

A hordozás, ami összeköt

A hordozás ennek a folyamatnak szinte minden pontján segíthet nektek. A folyamatos testközelség az első hetekben azzal jár, hogy folyamatosan információt kapsz arról, hogy a baba éppen hogy érzi magát, ami nagyon sokat segíthet abban, hogy összehangolódjatok.  Mivel a szülés után az anya testének regenerálódását érdemes megvárni a hordozással, ez remek lehetőség arra, hogy az apák hordozzanak.  Mivel az anyák már hónapok óta egy testben élnek a babával, az apák pedig a születéskor érinthetik meg először a babát, emiatt a két szülő nagyon más alapról indul. Az apa és csecsemő összehangolódását ezért nagyon jól támogathatja a hordozás, hiszen a folyamatos testközelségben az apák is megtapasztalhatják, hogy a testük közelsége megnyugtatást ad a babának és közelről érezve, figyelve a jelzéseit gyorsabban meg tudják tanulni értelmezni ezeket a jelzéseket. Így a babával kapcsolatos bizonytalanságok, nehézségek, útkeresések is közösek lehetnek.

Ezen kívül a hordozás nagyobb mozgási szabadságot ad, ami sokat segíthet abban, hogy egyik szülőnek se kelljen lemondani teljesen saját magáról, a szülői szerep kialakítása sokkal könnyebb, ha azok a korábban meglévő szerepeink, amik fontosak voltak, nem vesznek el. A kapcsolattartás a barátokkal vagy családtagokkal, saját magunk ” barát” vagy ” testvér” szerepének megtapasztalása stabilitást ad.  Az egymás szükségleteinek elősegítésében szintén nagy segítség lehet a hordozás. Sok baba át első hónapokban ” csak kézben van el” , így ha azt a helyzetet kell megoldani, hogy a baba se sírjon, de a fáradt szülő tudjon aludni vagy az éhes enni, akkor a másik szülő hordozással úgy tudja megoldani a helyzetet, hogy akár még ő is tud számára hasznos vagy feltöltő tevékenységet végezni.  A hordozás persze abban is segít, hogy amikor valaki egyedül van a babával, akkor is tudjon enni vagy valamilyen tevékenységet végezni, ha a baba letehetetlen. Ez pedig csökkenti a kapcsolatra nehezedő nyomást. Az egymással való kommunikáció szintén nagy kihívás lehet egy nagyigényű csecsemő mellett, amire szintén gyakran megoldás a hordozás, hiszen a legtöbb csecsemő friss levegőn hordozva jókat alszik, ami egy lehetőség a szülőknek a meghitt beszélgetésre.

A folytatásban szó lesz az anya és apa szerep különbségeiről és arról, hogy tudjátok ezeket a különbségeket úgy kezelni, hogy ne vezessen konfliktusokhoz.

Palágyi Kata

Párkapcsolati konfliktuskezelés szakértő,tanácsadó szakpszichológus, mediátor, három gyermekes anya.

Honlap: www.palagyikata.hu

Facebook oldal: www.facebook.com/kapcsolatjavito

Facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/kozozmegoldasokveszekedesnelkul

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Palágyi Kata

Palágyi Kata Tanácsadó szakpszichológus, Mediátor és hordozási tanácsadó vagyok. Pszichológusként dolgoztam óvodában, általános iskolában, serdülőkkel és felnőttekkel is, egyéni és csoportos formában,magánpraxisban pedig párkapcsolati tanácsadóként is. Jelenleg online tanácsadással, szülőkonzultációval és párkapcsolati tanácsadással foglalkozom. A www.palagyikata.hu honlapon blogot is írok, a heti blogbejegyzéshez kapcsolódva a facebook oldalamon a Kapcsolatjavító műhely oldalon osztok meg videókat és tanácsokat. Három fiam van. A két számomra fontos hivatásom a pszichológusság és az anyaság sok dologban hasonlít egymásra. Pszichológusként is megtapasztaltam az elfogadás és a szeretet erejét. Annak tudtam igazán segíteni, akit megismertem, és megszerettem. Az tudott bízni bennem és magában, aki érezte az elfogadásomat. Sokféle jó pszichológiai módszer van, de egyik sem működik, ha nincs meg hozzá a megfelelő kapcsolat azzal, akinek segíteni akarok. Ha pedig jó a kapcsolat az már önmagában is segítség a fejlődéshez. Anyaként is megéltem, megélem, hogy a legtöbbet azzal segítem a gyerekeimet önmaguk kibontakoztatásába, hogy nem csak szeretem, hanem tisztelem őket. Csodálom, amit megmutatnak magukból és hiszem, hogy nem kell valamilyenné tennem őket. A nehézségek megoldásához pedig ugyanúgy a kapcsolat a kulcs, mert,ha az jól működik, akkor együtt találunk megoldás.