Sokkolás és tervek

A sorozat mentén az ikres érem két oldaláról faggattam tapasztalt anyákat és apákat. Lili 5 lányt hozott világra ezidáig, Gyöngyvér 5 fiút. Mindkét családban 1-1 ikerpár van. Vajon milyen érzéssel fogadták a duplán nagy hírt, és miként teltek a szülés előtti hónapok?

Lili két iskolás lányt nevelt az ikrek megfoganása előtt (azóta született még egy kislányuk), Gyöngyvér három fiút.  A lányok Lili szavaival élve „álomgyerekek” voltak, Gyöngyvér fiai igazi, eleven srácok.

Az európai ikervárandósságok száma egyre magasabb, ám ezek  21-30 %-ból végül egyetlen újszülött érkezik a világra. Ezt a tendenciát erősíti a mesterséges megtermékenyítés útján beültetett embriók többesszáma illetve a 30 éven felül gyermeket vállaló anyák megemelkedett aránya.

Az ikerterhességek hazánkban veszélyeztetettnek minősülnek, hiszen a kismamáknak több olyan komplikációval kell számolniuk, amellyel az egy babát váró társaik esetében elsősorban azok szembesülnek, akik: rendszeres fogyasztói élvezeti szereknek, valamilyen gyógyszeres kezelést igénylő vagy egyéb, a szülést illetően súlyosnak tekinthető betegségük van, illetve a magzat szempontjából fokozottan káros környezetben dolgoznak, élnek.

 Lili pszichológus, dúla és szülésfelkészítő, aki családsegítőként és egyesületi tagként támogatja munkájával a Pécs környéki szülőket.

Gyöngyvér pedagógus és mellette rendkívül aktív édesanya, aki szabadidejében anyákat megszólító internetes oldalakat működtet, ha éppen nem bíztató hangú, praktikus könyvecskét ír a szoptatásról.

Mindketten 30 év felett természetes úton hozták világra természetes úton fogant gyermekeiket.

Lili egy gyöngéd szülést támogató kórházban, ahol első naptól hordozhatta ikerbabáit, Gyöngyvér egy megyei intézményben, ahonnan – koraszülés következtében fellépett problémák okán- kicsi ikreit Pécsre szállították.

 Visszaemlékezve az első orvosi vizsgálatra, mely szerint: két babát hordtok a szívetek alatt…

Lili: „ Az első percekből felocsúdva rengeteg kérdés kezdet kavarogni bennünk. A gyakorlati megoldásokat illetően legelsőként. Nem szerettem volna, ha elveszítem az önállóságomat, ha túl nagy mértékben szorulok más segítségére. „

Gyöngyvér: „Az első hír sokkoló volt. Erről írtam is a blogomban. A második sokk az volt, amikor kiderült, hogy 3 fiú után ők is, mindketten fiúk. Persze, egy egész napos bőgést követően ezen is hamar túltettem magam.”

 Gondolom, a várandósság hetei sem teltek szokványosan

Lili: „ Ahogy említettem, az elméleti tudás elérhető volt interneten, tanácsadókon keresztül, emellett előző várandósságaim emlékeiből merítve és a munkánkból adódóan nem álltunk a helyzet előtt védtelenül. Mégis valahol egyedinek éreztem a történetünket. A lehetőség szerinti gyöngéd szülésre való készülés és a későbbiekre vonatkozó gyakorlati segítség, mint például a hordozás megoldása, felkutatása, meglehetősen lefoglalt. A mi babáik egypetéjű  ikrek, vagyis azonos keringés biztosította számukra a  méhben való fejlődést. Ez gyakran azzal jár, hogy az egyik magzat aránytalanul megerősödik a másik rovására. Ha már veszélyezteti a kisebb magzat életét ez a különbség, megindítják a szülést. Nagyon drukkoltam magunknak. Hála az égnek, jó időben érkeztek meg a kislányok.”

Gyöngyvér: „A várandósság a huszadik héttől valódi terhességgé vált. Semmi bajom nem volt, és mégis minden bajom volt. Szerencsére a hasamon kívül szinte nem is híztam semmit, ami a megevett ételmennyiséget tekintve valóságos csoda. Mégis nehezen vettem a levegőt, a lépcsőn meg kellett állnom pihenni,  a keresztcsontomban pedig állandósult a hasogató fájdalom. A családot többnyire a lakás közepéről dirigáltam, véletlenül sem terhelve magam túl fizikailag. Lelkileg viszont nagyon felemelő volt. Kíváncsiság, izgalom, és persze aggodalom munkált bennünk. Hihetetlennek tűnt, hogy itt most két baba lesz. Aztán amikor megvettük a dupla babakocsit, berendeztük két kisággyal a babaszobát, és leültem a szoptatós fotel helyett a szoptatós kanapéra, tudatosult bennünk: Na, ez durva lesz! „

A babaszoba berendezését követő napon világra jöttek Gyöngyvérék kisfiai… Liliék pedig meg sem álltak Budapestig. Twin story 3.- A sűrűjében…folytatjuk…

előző részt itt olvashatod: http://www.liliputi.hu/blog/iker-tortenetek-1-resz/

Hozzászólások

Hozzászólások

2 hozzászólás

szólj hozzá

Duncus (9 év)

Jó olvasni az ikersztorikat! Imááááádom!

reply

Ferencz Judit (9 év)
Lesz folytatása.
reply

Hogy tetszett?

Kattintás ide a válaszadás megszakításához

1. Név
2. Email (rejtett)
3. Üzenet

3  +   =  6

Hozzászólás küldése

A szerzőről: Ferencz Judit

Több, mint tíz éve foglalkoztat tudatosan, miként lehet közel kerülni és maradni egy kisbabához, gyermekhez. A fogantatás pillanatától, a méhen belüli hónapok alatt, szülés közben és utána. Mindvégig. Mert aki egyszer gyermeket hozott világra, örökre anya marad. Ez pedig felelősséggel jár. Gyönyörű, olykor emberpróbáló, nyitottságot és őszinteséget igénylő, megismerései folyamat ez mindannyiunk számára. A gyermek igényeit szem előtt tartó, kötődést elősegítő és támogató módszerek alkalmazása természetes volt mindhárom gyermekem cseperedése idején (és ennek még koránt sincs vége, noha már kinőtték a szopizós, hordozós korszakot). Rengeteget köszönhetek nekik az önmegismerési, elfogadási folyamataimban. Nem feledhetem, milyen volt nekem gyereknek, kamasznak lenni, mit éreztem, gondoltam magamról s a világról. Nem feledhetem, hogy emberek vagyunk, a magunk módján tökéletesek, és egy szülő mindig azt teheti, amit legjobb tudása alapján képes. Nem feledhetem, hogy ők azok, akik „kívülről-belülről” ismernek, érzékelnek rezdüléseimben, hangulataimban - nekik nem hazudhatok, vállalnom kell magamat esendőségemmel együtt, és így kísérni őket az Életben. Ezért is tartom fontosnak azt, hogy minél több édesanyához, édesapához, nagyszülőhöz, családokkal foglalkozó szakemberhez eljussanak azok az ismeretek, amelyek által maguk is tovább léphetnek az aktuális problémákat illetően, válaszokat találhatnak a felmerülő kérdéseikre, nem érzik magukat egyedül késztetéseikben vagy csodabogárnak, amiért ösztönös szeretetüknek kifejezési módokat keresnek. u.i.: ...és amilyen kegyes a sors, immáron ötszörös erővel tanulhatom, mi a dolgom e Földön egy újabb tündéri, kicsi lány és egy túlságosan korán elbúcsúzott gyermek édesanyjaként.