Te vagy a felelős! Ezt a mondatot nagyon sokáig utáltam hallani. Kirázott a hideg. Aztán amikor egy továbbképzés elején elhangzott, akkor valahogy megértettem. Pedig nem világrengető dolgokról volt szó. Csak arról, hogy ha a képzés közben megszomjazol, akkor menj ki, és igyál. Te vagy a felelős azért, hogy jól érezd magad.

Lehet, hogy égő, de én negyven körül fogtam fel ennek a mondatnak a jelentőségét. Valahogy összekötött és leülepített dolgokat, amikkel sokat vívtam magamban is. Sokszor éreztem ugyanis, hogy ha valami miatt, ami zavar, elkezdek nyafogni ahelyett, hogy változtatnék, az nem visz előbbre. Mégis sokszor inkább nyafogtam.

Hogy miért jut ez most eszembe?

Nemrég bejárta a Facebookot egy rövid filmecske, ami azt mutatta be, hogy egy terhes nőnek senki nem adja át a helyet a buszon. Hogy milyen ez a mai fiatalság. Meg a nem fiatalok is, jujj, milyenek. És ezért tartunk itt, ahol tartunk. Persze, mert nem nevelték meg őket. Ez a fertő a liberális nevelés (!?!) eredménye.

Végigpörgettem a kommenteket. Jó sokat elolvastam, mire eljutottam egy gyenge hangocskáig: „Lehet, hogy nem vették észre a hölgyet, hiszen mindenki olvas, vagy a telefonját nézi.” Aztán én is hozzászóltam: „Esetleg, ha az anyuka megkért volna valakit, hogy adja át a helyet, biztosan leülhetett volna.” Talán egy-két hozzászóló értett egyet, a legtöbb kommentelő továbbra is a „mai fiatalokat” szidta.

Van egy-két varázsszó

Várandósan, kisbabával, pláne több kisgyerekkel kiszolgáltatottak vagyunk. Legalábbis azt hisszük. Igazából én úgy fogalmazom. az átlagtól eltérő szükségleteink vannak. Amelyeket a környezetünk sokszor nem is vesz észre. Nem azért, mert mindenki bunkó. Teljesen más életszakaszban vannak, mások állnak a gondolkodásuk központjában. (Gondoltál már arra, hogy emberek tízezrei élnek Magyarországon, akiknek semmi közük kisbabákhoz, gyerekekhez. Totál semmi. Pont úgy vannak, mint én a luxusautókkal, tudom, hogy léteznek, másoknak el is hiszem, hogy szépek, meg „hú de jó lenne”, de nem dobban meg a szívem, ha látok egyet, ha egyáltalán meg tudom különböztetni egy Suzukitól…).

Tehát embertársaink egy része „gyerektelen” világban él, pont annyira, amennyire én „luxusautótlan” világban. Nekik fogalmuk sincs róla, milyen bonyodalmas így az élet. Másik részük tudja ugyan, de nagyon mással van elfoglalva, vagy éppen szeleburdi, mint Mikkamakka, de az is lehet, hogy sokkal nagyobb baja van, mint épp neked a pocakoddal (volt már migréned?). Jó, oké, van egy bizonyos százalék, aki tényleg bunkó, de esküszöm, nem a liberális nevelés (!?!) miatt.

Na, hát az a helyzet, hogy még rájuk is könnyen hathat egy bizonyos varázsszó. Ez úgy hangzik: „kérem!”. Jó hozzá kedvesen mosolyogni. „Kérem, adja át a helyet, így sajnos nem érzem biztonságban magam.” Érdemes kipróbálni. Én a két legkisebb gyerekemnél rendszeresen alkalmaztam, és bejött. Aztán a másik varázsszóra is szükség lesz, az pedig úgy szól „köszönöm”. Nem árt, ha ekkor is mosolyog az ember. Vissza fognak mosolyogni.

Más alkalmazások

Amikor le kellene venni a babakocsit a buszról, akkor is működik. Aztán van az a helyzet, amikor tapogatják a hasadat, mert olyan cuki egy terhes nő. Aztán akkor, amikor meg akarják fogdosni a gyerekedet, vagy barackot akarnak nyomni a buksijára. Vagy kiflicsücsköt adni a kezébe. Ha kioktatna valaki, hogy a gyerekedet tönkreteszed a hordozással.

Amikor kézmosás nélkül vagy utcai cipőben akar valaki bevágtázni a kisbabához a szobába. Amikor kéretlen tanácsokkal árasztanak el. Amikor kínos kérdéseket tesznek fel: Miért nincs még gyereked, miért csak egy van, te jó ég, három van? És egy apától? Kérem, ezt és ezt tegye/ne tegye. Köszönöm. (Mosolygás). Ennyi.

Mesterfokozat

Van, amikor olyasvalakinél kell bevetned, akiről úgy érzed, nálad magasabban hierarchiaszinten helyezkedik el. Ha a biztosítótársaság képviselője altatás közben hív fel az ajánlatával. Ha az orvos nem a betegséggel foglalkozik, hanem azzal, hogy miért szoptatod az egyéves gyereket. Ha az államkincstár ügyintézője nem válaszol érthetően a leveledre. Ha az óvónő csúnyán beszél a gyerekeddel. Működik. Bár itt lehet, hogy többször el kell ismételned a varázsszót, mosolyogva, és persze azt, hogy mit szeretnél. Ők nem biztos, hogy hozzá vannak szokva ehhez a helyzethez.

Csak tündéreknek!

Ezt a két varázsszót csak tündérek tudják hatékonyan használni. Ha mosoly helyett vicsorogva és dühösen vagy számonkérően hangzik el, akkor nem fog működni. Ha alig hallhatóan, az orrunk alatt motyogjuk el, mint egy láthatatlan erdei manó, akkor sem működik. Ha valaki agresszíven vagy éppen alárendelt pozícióból kér, annak nem biztos, hogy jó lesz a vége. Ha asszertív vagy, és úgy tudod képviselni az érdekedet, hogy a partnered ne sérüljön, akkor szinte biztos a siker. Hajrá, tündérek. Nem nyafogni, csinálni!

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Sződy Judit

Érettségi után nem vettek föl az egyetemre, így egy évig dolgoznom kellett. Nagy szerencsém, hogy rögtön a mélyvízbe dobott a sors - egy gyermekpszichiátriai osztályon kaptam állást, ahová komoly pszichés problémákkal kerültek be a gyerekek, négy évestől tizennyolc éves korig. Ott éreztem meg, hogy képes vagyok a segítségkérőre ráhangolódni, és tolerálni a másságot. A következő évtől egyetemre jártam, okleveles pszichológusként végeztem. Az egyetemi évek alatt született meg három fiam, akik azonnal gyakorlati tapasztalatokhoz juttattak. A szakdolgozatom írása során nyolcvan anyával készítettem interjút szülésről - szoptatásról, ez nagyon megerősített abban, hogy kevésbé az anya alkata, mint a megfelelő szoptatási gyakorlat, a szoptatáshoz kapott segítség és lelki támasz számít abban, hogy a szoptatás addig tartson, míg az anyának és gyermeknek egyaránt jó. Gyes mellett újságíróként dolgoztam, állandó témám a várandósság és a szülés utáni első évek kérdéseinek földolgozása: a szülő-gyerek kapcsolat, a nevelés és a szoptatás volt - és ma is az. Csatlakoztam A "Szoptatásért" Magyar Egyesülethez, ahol lehetőségem van tapasztalt szakemberekkel együtt dolgozni, hozzáférek a legfrissebb szakirodalomhoz, és lehetőségem van külföldi konferenciákon is részt venni. A MÉRCE Egyesület keretei között dolgoztam a magyarországi szülészeteket felmérő munkában, melynek végeredménye a két Születéskalauz (majd a Sanoma Kiadó munkatársaként a Hol jó szülni?) című könyv, ami több ezer családot segített - és azóta is segít - tájékozódni a szüléssel kapcsolatos ajánlások, a szülészeti gyakorlat és a szülés körüli események (pszichés változások, szoptatás stb.) terén. 1999-ben megszületett kislányom, aki már élvezhette előzőleg megszerzett tapasztalataim gyümölcsét. A "gyerekezés" mellett továbbra is állandó újságírói munkát végeztem, kismamaklubot vezettem, az Alternatal Alapítvány tanfolyamán tartottam a szoptatásról szóló nap beszélgetését, és egy internetes szolgálat szoptatási tanácsadójaként is dolgoztam. Ezeket a feladatokat továbbra is ellátom, azzal a különbséggel, hogy 2003-ban megszereztem az IBCLC (International Board Certified Lactation Consultant) címet, így hivatalosan is szoptatási szaktanácsadónak tekinthetem magam. 10 évig a Kismama magazin, és három évig a babaszoba.hu szerkesztője voltam, jelenleg a HelloBaby magazin külsős újságírója vagyok. munkám során napi rendszerességgel kerülnek elő csecsemőgondozással, neveléssel, szoptatással kapcsolatos kérdések, amelyekre - a dolog természeténél fogva - mindig naprakész válaszokat kell adnunk. Mindennapjaim része a telefonos tanácsadás - az ország minden tájáról, sőt külföldről is kapok hívásokat. Jelenleg az Uzsoki utcai Kórház szülészetének laktációs szaktanácsadója vagyok. Úgy érzem, hogy munkámban sokat segít az a tárgyi tudás, amit a tanulmányaim során megszereztem, azok az információk, amiket a családoktól anyáktól kapok, és az a több, mint tizenkilenc év, amit eddig gyakorló szülőként töltöttem el. http://www.szody.hu