A testvérféltékenység általában természetes velejárója a család növekedésének. Ki ne hallott volna *vigyük vissza a kórházba* történeteket ismerősi körből vagy saját gyermekkorából? Vajon van mód a féltékenység árnyalására, segíthet akár a hordozás is?

Négy gyermek anyukájaként ez bizony nálunk sem ismeretlen dolog és nem csak az aktuális nagyokat érinti, hanem az éppen legkisebbet is. Az idő előre haladtával általában őt a leginkább. Hét éve annak, hogy az egyeduralkodó elsőszülöttemnek először meg kellett osztoznia a figyelmemen. Nem viselte könnyedén. És ez enyhe összegzése az első másfél évemnek kétgyermekes anyaként. Sokszor bizonytalanodtam el, vajon kellett-e ez nekem, amikor éppen elfelejtett beszélni, s csak fejhangon sivalkodva kommunikált velem – igen, csak engem tüntetett ki ezzel, – vagy éppen vergődött, elszaladt és elbújt menet közben, aztán kereshettem. Feszegette a határaimat, nem hagyta aludni a testvérét, a játékbabáján szépen eljátszotta minden nem igazán kedves és szeretetteljes gondolatát, feladta postán, eldugta a mosógépben, kidobta az ablakon, elküldte a Mikulásnak. Így utólag visszagondolva vicces helyzetek ezek és örülök, hogy ennyire kreatívan oldotta meg a saját belső feszültségét, de azért sokszor kellett gyorsan közbeavatkozni, hogy nehogy a tesó is érezze a törődést…

Aztán elmúlt. Ahogy a kisebb növekedett, az erőviszonyok változtak, a kistesó csodálata, rajongása feloldotta a feszültséget, majd a harmadik gyerkőc születésével abszolút helyrebillent a lelke, hiszen immár nem csak neki volt kistestvére. A négyes számú versenyző születése igazán meg sem rázta már egyiküket is, természetes volt, hogy ismét eggyel többen vannak. De arra az első másfél évre igazán nehezemre esik visszaemlékezni, egyszerűen olyan mérhetetlen fáradtság lett úrrá rajtam esténként, hogy örültem, ha véget ért egy-egy feszültséggel, túsztárgyalásokkal, mediálással teli nap. Mivel alapvető nálunk, hogy igyekszünk a minden családtag igényeihez mérten szervezni a napjainkat, igazán kreatívnak kell a mai napig lennünk, hogy minden gyermekünk megkapja a magáét belőlünk. Hiszünk abban, hogy a fenyítéssel és büntetéssel nem lehet gyermeket nevelni, hogy az együttműködés és az őszinte szándék a békés és elégedett család titka. És ezt nekünk, szülőknek kell a példáinkon keresztül megtanítani és átadni a gyermekeinknek. Nem lehetek elég hálás a férjemnek ezért, hiszen az ő támogatása nélkül (biztos nem lenne kettőnél több gyerekünk) ez nem sikerülne.

Ami nagyon sokat segített, az a hordozás. Az első pillanattól hordozott nagyfiam, az első kistesó hordozókendőbe rejtése kicsit megadta az egyetlengyerek-élményt a nagylányomnak. Az, hogy sikerült őt a kendőben altatnom, szoptatnom, hogy mindig volt egy szabad kezem homokozni, a hintát lökni, kezet fogni, bibire sebtapaszt tenni, mindkettőnk számára életmentő volt. Ha a hátamra kötött újszülöttet sikerült látószögön kívülre tennem, akkor hármasban is igazán belsőséges időszakokat tölthettünk el. Nem volt akadály a mozgásban sem, a szülés után pár héttel változatlan intenzitással élhettük az életünket és lehetőség volt fokozatosan összeszokniuk.
Ha éppen a nagytesó szeretett volna picibaba élményt, őt kötöttem fel, pont úgy, mint nem is olyan régen. Élvezhette a testközelségem, és amikor feltöltötte az anya-tankját, szaladhatott tovább játszani. Ha kellett, egyszerre hordoztam mindkettejüket. A tandemhordozás, azaz két baba vagy gyermek egyidejű hordozása nem csak ikrek esetén lehetséges, indokolt esetben, a saját fizikai állapotunkat szem előtt tartva van lehetőség – két eszközben! – két gyermek hordozására.

Ehhez mindenképp szükség van arra, hogy mindkét eszköz magabiztos használatát elsajátítsuk, hiszen az újszülöttek türelme véges, és együttműködő babát sokkal egyszerűbb kendőbe kötni. Hordozhatuk tandemben elöl és háton, két csípőn egyszerre, csípőn és háton is. Két karikásban, két szövött kendőben, csatosban és Lili-taiban, csatosban vagy Lili-taiban és rugalmasban vagy szövött kendőben vagy karikásban.
A hordozás ráadásul nem csak a testvérféltékenység esetén lehet jó megoldás az első időkben. Ha már két gyermek igényeit kell kielégíteni, saját magunk megóvása érdekében is célszerű olyan eszközhöz nyúlni, ami kíméli az energiánkat és a testünket a szülést követő időken. Mindemellett persze jó, ha a családunk működéséhez passzoló egyéb megoldásaink is vannak.
Mi minden nap igyekszünk mindenki számára teljes élményt adni, saját időként, csak vele foglalkozva. Van, hogy ez csak negyed óra, van, hogy egy fél nap, de egyszer sem maradhat ki senki. És ha ez egy 5 perces hordozós időszak a tesó(k) nélkül, az osztatlan figyelem akkor is sokkal hatásosabb és nagyobb élmény, mintha megosztva az erőforrásainkat, egész nap egyszerre foglalkozunk mindenkivel.

Gerhát Petra
hordozási tanácsadó

Hozzászólások

Hozzászólások