Széles skálán mozgó Liliputi eszköztáram egyik eleme volt a karikás kendő. Nagy várakozással tekintettem a jövőbe, sokat gyakoroltam nagy pocakkal, és mindenki azt mondta, majd menni fog, ha már nem lesz hasam, majd menni fog, hisz a baba súlya segít a kötésben, a plüssbéka túl könnyű. Majd, majd, majd. Megszületett Babácska, jó nehéz volt, a hasam is hamar lement, de ez a karikáskodás nem akart összejönni. Nem is nagyon törtem magam, ott volt a rugalmas kendő és a Lili-tai, illetve  tűkön ülve várta már a babapopót a Jáde csatos is, így gyorsan túladtam rajta. Sokszor látom a Liliputi klubban, hogy egy másik Liliputi termék használatára hivatkozva kerül a süllyesztőbe a karikás, én is a meglévő arzenálra kentem az eladás okát.  

Aztán telt az idő, és lett egyre teltebb a gyermek is, aminek következtében 3 hónaposan már nagyon bután festett a rugalmas kendőben, átkerült Lili-taiba.  Kicsivel később a súlya miatt indokolttá vált a hátratétel, és mivel már 68-as ruhaméreten túl volt, valamint a stabil törzstartása is megvolt, bevetettük a csatost, ami azóta nagyjából fúzióba lépett a derekammal, és mindössze 45 másodpercembe telik felvenni hátra, így nekem aztán senki ne mondja, hogy a karikás gyorsabb! 

Aztán érkezett egy felkérés, hogy kéne fotózni Liliputi karikás kendőt. Mivel nekem ekkor már nem volt, kaptam egyet kölcsönbe. Húztam a számat, hogy állhatok neki kínlódni vele, de meglepően gyorsan és jól ment a kötés, hisz az elméletnek már régóta a birtokában vagyok, illetve Babácska is nagyobb, ügyesebb és együttműködőbb. Videot itt és itt találsz.

 Aztán betegek lettek a gyerekek, a bújás, és a lényegesen egyszerűbb transzferlehetőség miatt egyre többször előkerült. Apránként átvette az uralmat altatásokkor, és minden olyan helyzetben, amikor nem akartam hátra tenni Babácskát. Mivel újra megtapasztaltam a „kendős érzést”, automatikusan a karikásért kezdtem nyúlni a házon belüli hordozáshoz. Bár Babácska lassan 10 kiló, a megfelelő módon csípőre kötve nem érzem terhesnek a hordozását. Egy alkalommal Nagyfiút is magamra kötöttem a maga 17 kilójával és 103 centijével, mert nem érezte jól magát, de nem tudott elaludni, így ad-hoc jelleggel megkérdeztem, feljön-e a kendőbe úgy, mint a tesó? Így azt hiszem a hordozós kor elméleti végét is kintebb toltuk kicsivel. Megszoktuk, megszerettük mindannyian. Aztán eljött a nap, amikor visszakérte a tulajdonosa, én viszont nem szerettem volna visszaadni, így gyorsan megegyeztünk, és jól megtartottam! És azóta is hűségesen kísérget minket a házban mindenhova. 

Prekker Dóri

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Liliputi

Alapfilozófiánk, hogy szülőként mindannyian merjünk hinni magunkban, megérzéseinkben, ösztöneikben, így termékeinkkel mi mindig ezt a célt igyekszünk támogatni. Hisszük, hogy ha szeretetben, békében és összhangban neveljük gyermekeinket, akkor egy testileg és lelkileg egyaránt egészséges, nyitott emberi kapcsolatokkal teli társadalmat alapozunk meg. Mindezért nem kérdés, hogy üzleti sikereink tartalma mögött számunkra mindig az az igazi öröm, ha személyesen, vagy termékeinken keresztül áttételesen hozzájárulhattunk egy-egy családi mindennap egészségéhez, kötődéséhez, öröméhez.