Sokáig azt gondoltam, hogy én nem vagyok az a tipikus hordozós anya. Milyen is a tipikus, de tényleg, a te fejedben milyen kép él egy „igazi” hordozós anyáról? Az enyémben a hordozós anya szinte mindig magán hordja a babáját, ösztönösen köt, húz, csomóz, csatol. Élvezi, hogy a gyermek rajta szuszog, eszébe sem jut letenni. Hordozóban altat, sétál, mosogat – a hordozás az életének szerves része.

Micsoda eszményi kép … ezzel szemben itt vagyok én, a kényelmes típus, akinek a hordozás eszköz és akinek az útja hullámzó volt ezen a téren. Most pedig azt hiszem ideje újragondolnom a magamról kialakított képet, mert azért befigyelt nálunk a rugalmas kendő, majd a csatos meg a karikás, még a mama kabát is és már szemezek a hordozós övtáskával. Az négyévesem pedig, ha a húgát nyűgösnek találta először cici hiányra tippelt, majd azt javasolta kössem fel… mármint magamra. De kezdem inkább a legelején.
Az első gyermekem születése után, még az első hat hétben az egyik barátnőm egy Liliputi rugalmas hordozókendővel ajándékozott meg, megtanította a kötéseket is. Ilyen barátnőt mindenkinek! Tetszett a dolog, meg igazán menőnek tartottam ezt a hordozósdit. Azonban a kötözgetést nem éreztem annyira magaménak és mivel egy egész jó alvó, egyedül a földön is jól ellevő gyermekkel áldott meg az ég, ezért nem firtattam a dolgot. Örültem mikor a gyermeket letéve leülhettem a gép elé tanulni. Közben pedig elkönyveltem, hogy hát én nem vagyok az a hordozós anya.

Később mikor felütötte a fejét nálunk is a szeparációs szorongás és a csípőmhöz növés, valamint a tömegközlekedés is egyre gyakoribbá vált, újra a hordozásnál kerestem a megoldást. Szereztem is egy mei tai-t, amit szerettünk, de az idő előrehaladtával már kevésbé volt kényelmes, a fiam meg elindult, így újra pihenő pályára tettem a hordozós témát, olyannyira, hogy a mei tai-t el is adtam.

Majd egy szép napon durrant a babakocsi kerekünk, de az életünk mozgása nem lassított, így kerestem a gyors alternatív lehetőségeket, ekkor jött elém a hordozókölcsönzés, majd került hozzánk egy Liliputi csatos és így értünk mi révbe. Mikor először csatoltam fel a hátamra a fiamat, éreztem, hogy na ez az, amit kerestem, így tényleg szívesen hordozok. Azonban kevés ideig élvezhettem ezt az örömteli mámort, mert a fiam már valóban önálló életet akart élni. Na majd legközelebb – gondoltam.

Megszületett a lányom, őt már várta itthon a rugalmas kendő, el is fogott a szentimentalistás, mikor először kötöttem fel és készült egy hasonló kép, mint annó a nagyobbal. Egészen addig, míg a pici el nem kezdett feszengeni, eltolni magától. Én csak pislogtam, hogy hát itt meg mi lehet a gond? Elvileg minden baba szereti a hordozást, csak az enyém nem? Most se leszek hordozós anya? Majd egyéb jelek alapján, az orvosnál hamar kiderült az izomtónus eloszlási zavar, nyaki feszesség. Pár hét torna és láss csodát már ott szuszogott rajtam a csöpp leány, mindenféle ellenállás nélkül. Utána gyorsan belenőtt a csatosba is és innentől kezdett megváltozni valami, olyan észrevétlenül kúszott bele a hétköznapjainkba a hordozás
Először csak olyankor csatoltam fel a kicsit, mikor a nagyobbal akartam nyugodtan játszani vagy sétálni, majd a házimunkát is gyorsabb volt így végezni, de akkor már a kerti munkát is. Később pedig azon kaptam magam, hogy karikás kendőket nézegetek, mert az ovijárathoz az lenne az ideális, az is lett. Még mindig eszköz nálunk a hordozás, akkor nyúlok hozzá, mikor ezt tartom a könnyebb megoldásnak. Eszköz, ami mindig kéznél van és a legjobb arra, hogy a testközelséget biztosítva is szabad legyek. Szabad arra, hogy játszak, dolgozzak, sétáljak vagy pihenjek. Ez pedig épp elég ahhoz, hogy hordozós anyának mondjam magam, aki hordozta a gyermekeit a szívében, a szíve alatt és fölött is.

Dombi Mirjam

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Liliputi

Alapfilozófiánk, hogy szülőként mindannyian merjünk hinni magunkban, megérzéseinkben, ösztöneikben, így termékeinkkel mi mindig ezt a célt igyekszünk támogatni. Hisszük, hogy ha szeretetben, békében és összhangban neveljük gyermekeinket, akkor egy testileg és lelkileg egyaránt egészséges, nyitott emberi kapcsolatokkal teli társadalmat alapozunk meg. Mindezért nem kérdés, hogy üzleti sikereink tartalma mögött számunkra mindig az az igazi öröm, ha személyesen, vagy termékeinken keresztül áttételesen hozzájárulhattunk egy-egy családi mindennap egészségéhez, kötődéséhez, öröméhez.