Hat éve vagyok Anya! Férjemmel együtt három gyereket nevelünk, terelgetünk, szeretünk. Szoptatok, hordozok, együtt alszunk, dacoskodunk, ovit szokunk, tesót kapunk, mesélünk, megéljük mozgalmas napjainkat és próbáljuk „jól csinálni” saját és a gyerekeink igénye szerint.

Születésük előtt nem határoztuk el mit, hogyan fogunk alakítani. Hoztunk magunkkal sok mindent, reméltük, hogy majd az ösztönök és a szívünk vezetnek, és vártuk a csodát! Milyenek lesznek, mit örökölnek, mit jeleznek a sírásukkal, mit szeretnének, vajon fogjuk- e tudni? Igen, néhány gyerek (és anya) sírás, hasznos tanácsok, könyvek, jó adag bizonytalanság, álmatlan, vagy apával átbeszélgetett éjszakák és csendes figyelem után idővel megismerjük és elfogadjuk a gyerekünket. Rájövünk, hogy a nevelés bonyolult kérdéseire nincs egyszerű válasz, nincs kőbe vésett szabály. Mindig az a jó, ami nektek szülőknek és a gyerekeknek is jó, és végül mersz a szívedre hallgatni, elindulsz egy úton és bízol benne, hogy jó lesz…

Dr. William Sears: Éjszakai Gondoskodás

Én ezen az úton számos írással találkoztam, ami megerősített engem. Az egyik Dr. William Sears (orvos, nyolc gyermek apukája) Éjszakai gondoskodás című könyve volt, melyet saját és számos szülő tapasztalata alapján írt meg.

Első gyermekünk nem volt túl jó alvó. 2 éves koráig szopizott, általában így is aludt el, éjszaka is többször ébredt, nagyon szerette és igényelte a testközelséget. Egy szobában aludtunk, kiságya karnyújtásnyira volt tőlünk. Fél évig próbálkoztunk, hátha megszereti az ágyát, mégiscsak kényelmes lenne neki, de 7 hónapos korában, valószínűleg a fogzás és a nagy mozgásfejlődés miatt elkezdett óránként ébredni éjszaka. Én is keltem, szopizás, büfi, visszatettem, és ez így ment reggelig. Ekkor vettük magunk mellé az ágyunkba.

Azt már észrevettem, hogy a hajnali szopizás után, ha mellettünk maradt sokkal nyugodtabb, így megpróbáltuk az éjszakát is. Persze miután az együttalvás „kedvelt” vitatéma, és a pszichológusok, szakértők véleménye is eltérő, én is próbálkoztam énekléssel, hátsimogatással, ringatással, hátha hatásos lesz. De az én kisfiam csak jelzett, hogy valami nem jó. A szívem mélyén valahogy nem bántam, hogy mellettünk van. Én sem szeretek egyedül aludni, szeretek odabújni a férjemhez. Miért ne vágyhatna egy kisbaba is a közelségre? Néhány napon belül megoldódtak az éjszakai ébredések, jobban aludtunk, nyugodtabbak és kipihentebbek lettünk, egymásra hangolódtunk mindannyian!

Azért kellett a könyv is, főleg ezek után:

„Nem fogsz ráfeküdni? El fogod kényeztetni. Soha nem lesz önálló. Nem lehet majd kirakni onnan. Rámegy a házasságod. Az együttalvás nem jó a babának…”

Igen, biztonságossá kell tenni a szülői ágyat, a szülők, ha egyet értenek ebben a kérdésben (is), nem áll közéjük a gyerek, sőt (azóta még kettő született és mellettünk alszanak), és biztos vagyok benne, hogy eljön az idő, amikor magától távozik, de addig marad, ameddig biztonságot nyújtunk neki.

Olyan kevés így is az idő, amit ilyen közelségben tölthetünk. Persze egy külön szobában alvó gyerek is lehet biztonságos, szerető környezetben és egy együtt alvó is lehet elhanyagolva. Nem ezen van a hangsúly, hanem inkább a kötődő nevelésen.

A könyv egy fejezete szól csak az együttalvásról, ami lehet családi ágyban, ágy mellé tolt kiságyon, akár matracon. Emellett az éjszakai szopizáshoz, nappali gondoskodáshoz is nagyon jó tanácsokat kapunk. Megismerhetjük a babák alvási fázisait. Az első hónapokban több az éber alvás, hisz így tudnak felébredni és jelezni alapvető szükségleteiket. Ahogy nőnek a babák, úgy lesz egyre érettebb az alvásuk is. Olvashatunk arról, hogyan altassuk el a babát (esti szertartások, alvásra hangolódás), mivel próbálkozhatunk, hogy ne ébredjen fel éjszaka sokszor (kézrátétel, ami biztonságot ad, baba mellé anyaholmit tenni). Megerősít abban, hogy nem kell sírni hagyni a babádat, ha úgy érzed szüksége van rád. Valamilyen igényét jelzi, reagálj rá! Ha ösztönösen cselekszel, egyre magabiztosabb és nyugodtabb leszel, ami jó a babának is. Ha a sírása süket fülekre talál, úgy érzi nem érdemes sírnia, nem számíthat a külvilágra. Lehetnek az ébredésnek testi okai és környezeti tényezők (éhes, fázik, melege van, allergia, reflux, éles zajok).

Kitér a szerző az alvási és ébredési rendellenességekre (pl. alvajárás, bepisilés) a délutáni pihenőre, a szoba biztonságos berendezésére. Egy fejezet a többemberes babákról szól, egy pedig az apai gondoskodásról.

Aligha van nagyobb ajándék egy anyát és gyermekeit szerető odaadó apánál!

A zárszó pedig egy esti mese, ebből idéznék:

„Mielőtt megszülettem- merengett a kisbaba -, alig vártam az éjszakát. Távol volt Anyától minden külső zaj, én meg kényelmesen elfészkelődtem, és álomba merültem az ismerős, kedves neszeket hallgatva. …

Miután megszülettem, máshová került az alvóhelyem, de Anya akkor is mellettem volt. … Mindig mellettem van, hozzábújhatok, és szopizhatok, ha megéhezem. …

Néha nekem is rossz napom van, sőt rossz éjszakám is. Fáj a fogam, most jön, viszket a popsim, eldugul az orrom. Ha nem vagyok kibékülve a világgal, olyan jó, hogy csak kinyújtom a kezem, és ott van Apa vagy Anya. …

Szeretek ágyba bújni. Ilyenkor sok figyelmet kapok. Nincs senki más a világon, csak Anya, Apa és én….”

Akárhol van az a hely, ahol mindenki jól alszik, és akármi legyen is az, amitől mindenki jól érzi magát, mindenképp az a legjobb a családod számára! Életünkből csak rövid időt töltenek a gyerekek az ölünkben, anyukájuk mellén vagy a családi ágyban, de a szeretetünk és állandó közelségünk emléke mindvégig elkíséri őket! Jó szívvel ajánlom a könyvet minden szülőnek és gyerekekkel foglalkozó szakembernek is, akár együttalvás párti, akár nem!

Forrás: Dr. William Sears: Éjszakai gondoskodás

Hozzászólások

Hozzászólások

2 hozzászólás

szólj hozzá

Olimpia Juhász (10 év)

Nagyon szép ez az összefoglalás, elsírtam magam rajta, megható tele érzésekkel és igazsággal! Meg is osztottam hogy sokan láthassák, olvashassák!

reply

Liliputi (10 év)
Nagyon örülünk, hogy ennyire tetszett, a megosztásért külön köszönet!
Andrea részéről még nagyon sok bejegyzés várható!
reply

Hogy tetszett?

Kattintás ide a válaszadás megszakításához

1. Név
2. Email (rejtett)
3. Üzenet

1  +  hat  = 

Hozzászólás küldése

A szerzőről: Kovácsné Augusztinyi Andrea

Életem legszebb időszakát élem minden örömével és nehézségével együtt. Hat év alatt három csodálatos gyermek anyukája lettem! Mindig szívesen emlékszem a babavárás időszakára, az utolsó napok türelmetlen várakozására, a szülőszobán apával eltöltött órákra, és a pillanatokra, amikor megérkeztek Ők! Minden gyermek egy csoda! Tiszta lelkük, csillogó szemük mindig elvarázsol. A legnagyobb tanítómesterek, ha valóban odafigyelünk rájuk! Sokat olvasok a gyereknevelésről. Kötődő nevelés, feltétel nélküli szeretet, szoptatás, hordozás, testvérféltékenység, elválasztás, pozitív fegyelmezés, szeretetnyelv, minden, ami a három gyermekem mellett felmerül. Nagyon sok hasznos könyvet találtam, ezekről szeretnék majd néhány gondolatot megosztani veletek itt a blogon. Persze nagy igazságokat nem tudok, mert minden gyerek más, csak ötletek, tanácsokat, amiket tudunk használni, megerősít, erőt meríthetünk belőlük. Nem mások elvárásának kell megfelelni. Önmagunknak feleljünk meg és találjuk meg az örömöt minden napban! Próbáljuk meg mi magunk „egyénre szabni” a nevelést és a kicsink körüli hétköznapi feladatokat, mert nincs két egyforma baba. A miénk pedig igenis normális attól, hogy nem a nagykönyv szerint működik, és mi, édesanyák is normálisak és jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk! Tegyük a dolgunkat megérzéseink szerint, ahogy a szívünk és az eszünk diktálja. Mostanában ha tükörbe nézek kicsit karikás a szemem, fénytelenebb is, ráncosabb az arcom, nem mindig rendezett a hajam. Elismerés helyett, néha kritikát kapok. Pedig ez az én utam, anya vagyok! Fáradt vagyok sokszor, de hálás és elégedett! Szeretem a családomat! Életem legszebb időszakát élem minden örömével és nehézségével együtt. Hat év alatt három csodálatos gyermek anyukája lettem! Mindig szívesen emlékszem a babavárás időszakára, az utolsó napok türelmetlen várakozására, a szülőszobán apával eltöltött órákra, és a pillanatokra, amikor megérkeztek Ők! Minden gyermek egy csoda! Tiszta lelkük, csillogó szemük mindig elvarázsol. A legnagyobb tanítómesterek, ha valóban odafigyelünk rájuk! Sokat olvasok a gyereknevelésről. Kötődő nevelés, feltétel nélküli szeretet, szoptatás, hordozás, testvérféltékenység, elválasztás, pozitív fegyelmezés, szeretetnyelv, minden, ami a három gyermekem mellett felmerül. Nagyon sok hasznos könyvet találtam, ezekről szeretnék majd néhány gondolatot megosztani veletek itt a blogon. Persze nagy igazságokat nem tudok, mert minden gyerek más, csak ötletek, tanácsokat, amiket tudunk használni, megerősít, erőt meríthetünk belőlük. Nem mások elvárásának kell megfelelni. Önmagunknak feleljünk meg és találjuk meg az örömöt minden napban! Próbáljuk meg mi magunk „egyénre szabni” a nevelést és a kicsink körüli hétköznapi feladatokat, mert nincs két egyforma baba. A miénk pedig igenis normális attól, hogy nem a nagykönyv szerint működik, és mi, édesanyák is normálisak és jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk! Tegyük a dolgunkat megérzéseink szerint, ahogy a szívünk és az eszük diktálja. Mostanában ha tükörbe nézek kicsit karikás a szemem, fénytelenebb is, ráncosabb az arcom, nem mindig rendezett a hajam. Elismerés helyett, néha kritikát kapok. Pedig ez az én utam, anya vagyok! Fáradt vagyok sokszor, de hálás és elégedett! Szeretem a családomat!