Az apás szülés dilemmája

 Az apa szempontjából a szülésbe való belevonódásnak fokozatai vannak. Az én apám – kabátjában egy doboz csontival, egy állóvízre összerakott szerelékkel, önsúlyos úszóval, (persze fix ólmozással) – lement horgászni a Dunára.

Vannak apák, ha nem is szívesen, de fugahiányra pontosan vissza tudják idézni a kórház folyosóját, hányadik cementlapnál jött a sóhaj, hány széket elhagyva, zakójuk sarkát gyürkészve fordultak vissza újra és újra felnézve a szülőszoba ajtajára, hátha nyílik, és vannak, akik ingfeltűrve masszírozzák feleségük derekát vagy támaszt, kapaszkodót nyújtanak neki vajúdás közben, amiért a köldökzsinór elvágása a jutalom. Mások fázva a műtőben állnak a feleségük fejénél, várják, hogy kiemeljék a gyermeküket.

Végül van az a fajta, aki saját nappalijában állítja fel a szülőmedencét, kávéval kínálja a szülészeket, bábát, dúlát, majd amíg az édesanya pihen, a baba az apa szőrös mellkasán révül. Kétségtelen, hogy mindegyiknek vannak előnyei, és hátrányai, mert csodálatos dolog az együttszülés, de néha a dolgok nem az elképzeléseink szerint alakulnak, és az apa inkább csak teherré válik.

Nekem nem volt pecacuccom, maradtam otthon, háromszor is, de az első alkalommal csak tébláboltam keresve a helyem a lakásban, mert rajtam kívül mindenki tudta a dolgát.

 

Különböző kultúrákban minden előfordul az apa szülésben vállalt aktív szerepétől a férfi jelenlét teljes mellőzéséig, és Magyarországon is találkozni a szülés és a baba az anya dolga típusú véleményekkel, de egyre erősebben érzékelhető egy másik trend is, ami szerint elvárás, hogy egy modern apa benn legyen a szülésnél. Ez azon alapul, hogy megváltozott a férfi és a nő közötti az érzelmi kötelék, ebből kifolyólag a családi struktúra és evvel együtt a férfiak családon belül szerepe aktívabbá vált, beleértve a szülőszobai részvételét.

E téma relevanciáját mi se bizonyítja jobban, mint hogy a COVID19 világszintű dühöngése milyen bizonytalanságot okoz az apás szülés nehezen megszerzett, de mára egyre népszerűbb gyakorlatában. 1977-től Geréb Ágnes titkosan nyitogatta a szülőszoba ajtaját, amit 1984-től először Debrecenben, legálisan is kitártak az apák előtt, és 1995-ben a szülések 20%-a, 2008-ban 70%-a volt apás. Ez a lehetőség egy csomó dilemmát is felvet, amit mind érdemes végiggondolni: kinek milyen elvárásai vannak, kinek mi lesz a szerepe, mert amíg az édesanya jelenléte elengedhetetlen, az apa szabadon választhat, illetve szerencsés, ha ez a szülő pár tudatos és végiggondolt döntése.  Ebben segíthet a szülésfelkészítő: erre példa az apás szülés kezdetén a MÁV kórházban felállított szülők iskolája, aminek elvégzése feltétele volt az együttszülésnek. Jó, ha az apa is lát egy szülőszobát, megbeszélik kik lesznek bent, kinek mi a dolga, mi és hogyan fog történni, tudja hogy mire számíthatnak.

De akár bent van az apa, akár nincs, a baba megszületésével a család születik meg, ami rengeteg belső változással jár, ezért jó, ha a születéssel kapcsolatos félelmeket, elvárásokat a pár őszintén meg tudja osztani egymással. A közös élmény pozitív megéléséhez érdemes tisztáznia az apának a saját szerepét.  Sok kismamának a partner jelenléte, bíztatása olyan érzelmi hátteret jelent, amitől csökken a szüléstől való félelme és így sok esetben a fájdalom is. Az apa a vajúdó nőre való ráhangolódással és kifelé való képviseletével nemcsak érzelmileg jelent biztonságot, de az egész szülés megélését teszi bensőségesebbé a nő számára. Sok nő érzi kiszolgáltatottnak magát ebben a helyzetben és félelemmel tölti el, hogy nélküle hoznak döntést róla. Ebben sokat segíthet az előre megbeszélt szülési terv és a férj, aki a vajúdás alatt lekommunikálja azt az orvossal, majd a fejleményeket a feleségével. Ez nem azt jeleneti, hogy akadályozza az orvosokat, de megkérdezheti, hogy mi történik, és ez valóban orvosilag szükséges-e. Ha mellőzhető, akkor megkérheti, hogy kövessék a szülési tervet. Az apa a lelki támogatás és fényképezőgép nyomkodáson kívül is hasznossá teheti magát, mert masszírozássalvagy egyszerűen támaszként segíthet a vajúdás alatt, kitolási szakaszban, és ha kell foghatja a kedvese lábát,  cserélgetheti a borogatást, vízzel kínálhatja.

Michel Odent (francia szülésorvos) abból indult ki, hogy a szülés egy természetes és spontán folyamat, amit inkább védeni kell mintsem irányítani. Elsődlegesnek tartja a háborítatlan szüléshez a szülő nő alapvető szükségleteit, úgy mint a csendes, védett helyiséget, és a nem szükségszerű orvosi vizsgálatok és beavatkozások elhagyását.  A természetes szülés érdekében 1960-as években bevezette a vízben szülést, majd vizsgálta és támogatta az otthonszülést. Tapasztalatai alapján a háborítatlan vajúdások és szülések esetében sokkal gyorsabb az esemény lefolyása, kevesebb fájdalommal jár és kevesebb komplikáció lép fel. Véleménye szerint az apák jelenléte meghosszabbítja a szülés folyamatát, hátráltatja a szülészek munkáját, és a pár viszonyára is negatívan hathat, sokszor lelki zavarokat okozva. Közkeletű elképzelés az is, hogy a szülésen résztvevő férj feldolgozatlan élménye negatív hatással bírhat a pár intim életére, mert van, akit lenyűgöz mire képes a női öl, másokat inkább elbizonytalanít. Ha a gyerekszülés a női teremtőerő legimpozánsabb aktusa is, de ahogy Dr Marsden Wagner (WHO Nők és Gyermekegészségéügyi Program igazgatója) fogalmazott, amikor jelen volt egy szülésnél: “Abban a pillanatban felismertem, hogy mindaz, amit a szülés alatti gondozásról tanultam, arról szólt, hogy miként hajtsam az uralmam alá a nőt oly módon, hogy ne találjon rá magában erre az erőre. Mi férfiak nem akarunk találkozni ezzel az erővel, nem akarjuk látni, bármit megteszünk, hogy ne találkozzunk vele.”

Sokat lehet olvasni a szüléssel kapcsolatban a női körök, segítők szerepéről, ahol az egymást erősítő női energiák, intuitív bölcsesség és tudás a női létről támogatják az anyává válást, segítik megélni a szülést, mint kulcsélményt, beavatást, az identitásának az újraszerveződését, és ebben a kontextusban az apának nincs szerepe.

Ebből a pár gondolatból is kitűnik, hogy érdemes felkészülni, végigbeszélni a szülést, őszintén kifejezni az ezzel kapcsolatos érzéseket, hogy a  kapcsolatba beleilleszthető legyen ez az esemény, és nem hagyni, hogy a divat vagy a külső elvárások befolyásoljanak. 

Nem hiszem, hogy apám attól rosszabb apa lett volna, hogy horgászni ment, vagy én attól lennék jó apa, hogy minden gyerekem születésénél ott voltam. Szerintem sokkal inkább a gyermekhez való hozzáállásnak, érzelmeknek, beállítódásnak van súlya.

Apám nem fogott halat, mert nem volt felkészülve se a szélre se a sodrásra, ahogy én sem tudtam mire számítsak az első gyerekünk születésénél. Még szerencse, hogy hárman vagyunk testvérek, és nekem is három gyerekem van, így jutott halászlé is és csodás együttszülés élmény is.  

agocsruben

apamentor.blogspot.com

Felhasznált irodalom: 

Hozzászólások

Hozzászólások