“Mindegy, hogy fiú vagy lány, csak egészséges legyen!” És tényleg. Mert egy kisbaba érkezése egyébként is megváltoztatja a család addigi életét, de ha mellé még ott egy veleszületett betegség is, az aztán tényleg felforgat mindent. Ez történt velem is. A 4 hónapos kislányom látásproblémával született, melynek okát még keresik az orvosok. Részleteket nem sokat fogok elárulni, a saját utamról írok. Sok érzés, gondolat kavarog bennem ezzel kapcsolatban, mint például:

Bűntudat

Tudatos kismamának, anyának tartom magam. Várandósság alatt szedtem a kismama vitamint, jártam várandós gondozásra, jógáztam, kerültem a nem ajánlott ételeket, nem ittam egy korty alkoholt se, nem dohányzom és még sorolhatnám. Azt mondják az orvosok, hogy nem tudtam volna megelőzni, átnézték az összes papíromat, mindent jól csináltam. De! Bennem ott van az a de…De mi van, ha valamit mégsem vettek észre? Mi van, ha mégis volt terhességi cukorbetegségem? Mi van, ha az az egynapos láz 20 hetesen ártott neki?
Azóta megtudtam, hogy ehhez hasonló gondolatokkal sok speckó mami küzd és igazából nincs rá “gyógymód”. Idővel már egyre kevesebbet fogok ezen agyalni.

Tűrőképesség
Amikor egy anyuka azt meséli nekem, hogy ő azért nem oltatja be az ajánlott védőoltásokkal a babáját, mert amikor megszúrják a kicsit nagyon sír, akkor eszembe jut a Gyermekklinika, ahol egy nap alatt hétszer szúrták meg az én babámat 2 hónaposan. Már nem is számolom hányszor vettek tőle vért, hányszor volt branül benne és hányszor simogattam a kis buksiját azt mondogatva, hogy “mindjárt vége, itt van Anya”. Feljebb tolódott a tűrőképességem, egy kis védőoltás már meg se kottyan. 

Rutin

Az első gyerekemnél külön rá kellett készülnöm, hogy ha elmentünk valahova. Aggódtam, hogy lesz-e hely, ahol szoptathatom, pelenkázhatok. Másodjára a szokásos többedik gyerek miatti rutinhoz hozzá tett a sok vizsgálatra járás. Tényleg bárhol, bármikor tudok szoptatni, pelenkázni és egy pillanat alatt át tudom gondolni, hogy mikor mire lesz szükség, mit pakoljak a táskába. Persze a hordozónk örök listatag. Egyik vizsgálóból ki, másik épületbe át, lépcsőn le, lépcsőn fel…magamra kötöm és így semmi nem akadály.

Az örök várakozás csarnoka

Mindig van valami, amire várni kell. Várom, hogy elkészüljön a vérvételek eredménye. Várom, hogy kiírják előbb a COVID-tesztet, majd a műtétet. Várom, hogy jöjjön az altatóorvos. Várom, hogy kihozzák a babámat a műtőből. Várom a jó híreket. Várom, hogy megvizsgálják. Várom a varratszedést. Várom, hogy hasson a pupillatágító. Várom a leletet, beutalót, ambuláns lapot, zárójelentést. Várom a trolit, a villamost, a Hévet, hogy a sok rohangálás után végre otthon legyünk. Várom, hogy megkapjuk a támogatást a szemüvegére. Ezt nevezem én az örök várakozás csarnokának.

Családfa kutatás

A veleszületett betegségeknél mindig kérdés, hogy a családban előfordult-e már ilyen. Igazából mindenkinek az lenne a legjobb válasz, hogy igen. Az orvosoknak azért, mert tudnák, hogy nem kell tovább okot keresni, nekünk pedig azért, mert lennének családi történetek a betegség kezeléséről, lefolyásáról. Az elmúlt hónapokban mélyen elmerültem családom történetébe, ami nagyon sokat adott önismereti szempontból, de a betegséghez nem kerültem közelebb.

Paramami voltam/vagyok/leszek

Nem tudom, hogy mi a “paramami” pontos definíciója, nem is szeretem ezeket a címkéket. Nem tartom magam szorongó anyának, de hogy monitorozom minden kis rezdülésüket, az fix. Gúnyolnak és túl aggódósnak címkéznek emiatt, de ha nem lettem volna ilyen, akkor nem biztos, hogy sikerült volna időben megműteni a babámat. Észrevettem, hogy más a szeme, de a háziorvos sem hitt nekem. Utána kellett mennem, ütni a vasat, hogy kiderüljön mi van, hogy ő az az 1 a 2000-ből. Én hiszek abban, hogy egy baba okkal születik egy adott családba. Nos, kellett a mi “aggódós” hozzáállásunk ahhoz, hogy időben kapjon kezelést.

Pokoli pillanatok

Amikor először láttam, ahogy hárman fogják le, hogy meg tudják vizsgálni, az pokol volt. Amikor közölték, hogy altatni fogják, az pokol volt. Amikor műtét előtt nem szoptathattam meg, pedig már éhes volt és sírt, az pokol volt. Amikor oda kellett adnom a 2 hónapos babámat a műtősfiúnak, az pokol volt. Amikor 2 órán át vártam, hogy kihozzák a műtőből, az pokol volt. Amikor vért vettek tőle már sokadszorra, az pokol volt. Ezek az én megéléseim, a baba speckósága befolyásolja, hogy kinek mi jut. 

Mennyei pillanatok

Amikor egy baba másként születik, akkor felértékelődnek az addig apróságnak hitt dolgok. A mozgása fejlődését nyomon követni igazi örömünnep. Hát még ahogy gőgicsél! Vagy amikor sikerül elérnem, hogy nevessen. A kis angyali kacaja a mennybe repít. 

Kezdő speckó mami vagyok, nem tudom még mi minden vár ránk, de azt már látom, hogy mélységekkel és magasságokkal teli csodálatos utazás ez, amit nem cserélnék el soha!

Megyeriné Rákóczi Dorina, azaz Dodó Sapiens

Kétgyerekes anyuka, bionikus mérnökből lett tudomány-kommunikátor
Weboldal: https://dodosapiens.hu/blog/

Insta: https://www.instagram.com/dodo_sapiens/

Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCO4elkR6bANDwh5LWnp_0tA/

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Megyeriné Rákóczi Dorina

Megyeriné Rákóczi Dorina, azaz Dodó Sapiens Kétgyerekes anyuka, bionikus mérnökből lett tudomány-kommunikátor Weboldal: https://dodosapiens.hu/blog/ Insta: https://www.instagram.com/dodo_sapiens/ Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCO4elkR6bANDwh5LWnp_0tA/