„Uramatyám, lázas a kicsi!” „Hideg a kis teste, hiába öltöztettem fel.” „ Beteg, alig kap levegőt a náthától.” „Megijedt, szapora a szívverése, kérlelhetetlenül sír és levegő után kapkod.” „ Rettenetesen fáj a füle.”

Minden anya szembe találja magát ezekkel a helyzetekkel. Érzi, hogy van megoldás a lázcsillapítókúpon, orrszívón, orrcseppen túl is, de mi?

A kórházi protokoll a mai napig elrendeli az újszülött megfigyelését, ami leggyakrabban édesanyjától elválasztva, nagyjából 2 óra hosszáig tart és a kisbaba inkubátorba helyezését jelenti orvosi szemrevételezéssel és egyéb, nem feltétlenül szükséges beavatkozásokkal kísérve.

A szülés során olyan funkciók ébrednek fel az anyai szervezetben, melyek a kisbaba jól-létét és az édesanya mielőbbi regenerálódását segítik elő.

Egyáltalán nem mindegy, milyen benyomások rögzülnek az anyában és a gyermekben a szülést/születést követő első időkben.

Ha a kisbabát az édesanyja mellkasára helyezik- kezdi szakértőnk, Sződy Judit, pszichológus, IBCLC laktációs szaktanácsadó, újságíró-, a baba először megpihen, abbahagyja a sírást – ha egyáltalán felsírt – majd elkezd információt gyűjteni.

Miként?

Először a kezét az arcához közelíti. A baba kezei magzatvíz illatúak, ha nem fürdetik meg. Onnan illatmintát vesz, és kúszva elindul az anya melle felé. A bimbóudvar mirigyei magzatvíz illatú anyagot bocsátanak ki, tehát a babát először az orra vezeti. Azután meglátja a bimbóudvar élénk kontúrjait is.  Ha odakúszott, ízlelgetni kezdi a mellbimbót, majd többnyire tökéletesen bekapja, és szopni kezd.

Fiziológiai szempontból rendkívül jelentős ez a találkozás.

A kisbaba vércukor-szintje, az oxigénellátása normalizálódik, a testhőmérséklete pedig nem csökken, hiszen az édesanyja melegíti elölről, hátul pedig a csecsemőkre jellemző barna zsírszövet. A szervezetében keringő stresszhormon-szint nő. Ha a babát odaadják az édesanyjának, lehetőleg meztelenül, és együtt takarják be őket, akkor jól tud alkalmazkodni az új környezethez. Ha megfürdetik és elszakítják az édesanyjától, ezek a mutatók romlanak, ezért tényleg szükség lehet inkubátorra és vércukorszint-ellenőrzésre.

A koraszülött, gyengébb vagy beteg babák esetében a világ számos pontján alkalmazzák az ún. kenguru-módszert különböző, e célra kifejlesztett hordozókat használva.

A kenguru-módszert Kolumbiában fejlesztették ki, szükséghelyzetben. Egyszerűen nem volt elég inkubátor, de meg kellett oldani a korababák ellátását. A babákat meztelenül a meztelen felsőtestű édesanyjuk mellkasára fektették, egy erre kitalált ruhadarabbal biztonságosan rögzítették. Így kapták meg a szükséges ellátást: oxigén, infúziók, monitorizálás. Kiderült, hogy az édesanyjuk testén gondozott babák jobban fejlődnek, gyarapodnak, mint az inkubátorosok, nagyobb a túlélési esélyük, jobban szopnak, és hamarabb hazaadhatók.

Mennyiben játszik fontos szerepet a testközelség a szoptatás sikerességét illetően és milyen módon inspirálja a szoptatott baba édesanyját abban, hogy őt hordozza?

Az anyatej a baba életkorának megfelelően változik, ezt a szervezetünk a megtermékenyülés pillanatától „méri”. Koraszülött babának teljesen más összetételű tejet termel, mint az időre született babának. A szülés utáni első három nap kolosztrum termelődik, majd átmeneti és érett tej.  A mell masszírozásának hatására a tej zsírtartalma megnő, és kiváltódik a tejleadó-reflex. Ha a baba kenguruzik, ezt a hatást érheti el. A hordozott baba gyakran szopik, ez pedig a tej mennyiségére hat.

A kenguruzás tehát nem úri hóbort…

A fenti eredmények tükrében számos intézményben bevezették ezt a módszert, végül a WHO az ajánlott gyógymódok közé sorolta. Magyarországon a Debreceni klinikán és a Honvéd kórház Koraszülött Osztályán gondozzák a babákat kenguru módszerrel. Kiemelkedő eredményeket érnek el.

Jó, ha tudod, hogy Magyarországon civil kezdeményezés eredményeképpen hordozó anyák és közösségek csatlakoztak ahhoz a mozgalomhoz az elmúlt két esztendőben, amely hordozókendőket adományozott szülészeteknek, népszerűsítve annak előnyeit az ott dolgozók és az édesanyák körében egyaránt.

És azt is érdemes észben tartanod, hogy „szuperszónikus inkubátorságodat” használva érintésed és közelséged nagyobb babák, gyermekek nehezebb pillanataiban is enyhülést és megnyugvást hozhat. Ahogy az anyatej követi kicsinyed rezdüléseit, úgy a tested is tudni fogja, mi módon csillapítson lázat, melengessen átfázott lábacskát, enyhítsen fájdalmat és szomorúságot.

Ez a remekbe szabott műszer erre teremtődött, soha semmi más nem lehet ilyen tökéletes számotokra.

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Ferencz Judit

Több, mint tíz éve foglalkoztat tudatosan, miként lehet közel kerülni és maradni egy kisbabához, gyermekhez. A fogantatás pillanatától, a méhen belüli hónapok alatt, szülés közben és utána. Mindvégig. Mert aki egyszer gyermeket hozott világra, örökre anya marad. Ez pedig felelősséggel jár. Gyönyörű, olykor emberpróbáló, nyitottságot és őszinteséget igénylő, megismerései folyamat ez mindannyiunk számára. A gyermek igényeit szem előtt tartó, kötődést elősegítő és támogató módszerek alkalmazása természetes volt mindhárom gyermekem cseperedése idején (és ennek még koránt sincs vége, noha már kinőtték a szopizós, hordozós korszakot). Rengeteget köszönhetek nekik az önmegismerési, elfogadási folyamataimban. Nem feledhetem, milyen volt nekem gyereknek, kamasznak lenni, mit éreztem, gondoltam magamról s a világról. Nem feledhetem, hogy emberek vagyunk, a magunk módján tökéletesek, és egy szülő mindig azt teheti, amit legjobb tudása alapján képes. Nem feledhetem, hogy ők azok, akik „kívülről-belülről” ismernek, érzékelnek rezdüléseimben, hangulataimban - nekik nem hazudhatok, vállalnom kell magamat esendőségemmel együtt, és így kísérni őket az Életben. Ezért is tartom fontosnak azt, hogy minél több édesanyához, édesapához, nagyszülőhöz, családokkal foglalkozó szakemberhez eljussanak azok az ismeretek, amelyek által maguk is tovább léphetnek az aktuális problémákat illetően, válaszokat találhatnak a felmerülő kérdéseikre, nem érzik magukat egyedül késztetéseikben vagy csodabogárnak, amiért ösztönös szeretetüknek kifejezési módokat keresnek. u.i.: ...és amilyen kegyes a sors, immáron ötszörös erővel tanulhatom, mi a dolgom e Földön egy újabb tündéri, kicsi lány és egy túlságosan korán elbúcsúzott gyermek édesanyjaként.