A főzéshez, gyerekneveléshez mindenki ért.

Legalábbis ezek azok a témák, amikről mindenkinek megvan a véleménye.
Manapság van egy közmegegyezés szerint “normális” módja annak, milyen a jó szülő, jó baba-gyerek.

Az ebbe a kategóriába eső anya szülés után minél hamarabb szigorú rendszerhez szoktatja kisbabáját. Háromóránként eteti, nem hagyja magán elaludni, kiságyban altatja, akár sírni is hagyja egy picit, mondván hogy meg kell tanulnia önállóan elaltatnia magát, babakocsival mennek sétálni és amilyen hamar csak lehet, elkezdik a hozzátáplálást.

Aki minimálisan is eltért a fentiektől, biztos lehet benne, hogy előbb-utóbb rosszalló-aggodalmaskodó megjegyzéseket fog kapni.

Ha az anyuka igény szerint szoptat, akkor megkapja, hogy “az árt a baba gyomrának”, ha engedi szoptatás közben elaludni a babát, akkor “a cici evésre van, nem cumizásra”, ha egy ágyban alszanak, akkor egyrészt “rá fog feküdni”, másrészt “az a gyerek tízévesen sem fog az ágyában aludni” nem beszélve arról, hogy “neki a kiságyban a helye”. A babahordozás meg már igazi csemege, akár vadidegenek is leszólítják a békésen sétáló baba-mama párost, hogy “megfullad az a gyerek”, “szegény így sose tanul meg járni” és amúgy is “el lesz így kényeztetve”.

A mai – közhelyesen szólva- rohanó világban tényleg furcsának tűnhet, ha egy anya lelassít és a dogmák, tankönyvek, anyósok, nagymamák helyett kizárólag az ösztöneire, a kisbabájára hagyatkozik.

Nehéz ügy ez, mert bárhogy is csinálja, valaki úgyis leszólja, ő pedig támadva érzi majd magát, hogy ő biztos rossz anya.

A háromóránként etető, kiságyban altató, babakocsis anyuka úgy érezheti, a kötődő nevelés “tanai” őt degradálják, a hordozós, igény szerint szoptató, együttalvós pedig azt, hogy a külvilág ős-majomanyának nézi.

Pedig a legfontosabb ebben az egészben, hogy mindenki úgy nevelje, gondozza a gyerekét, ahogy az nekik jó, amivel az anya tényleg azonosulni tud.

Ha ez sikerül, akkor ne érezze támadásnak, ha valaki másképp csinálja és tartsa azt is tiszteletben, legyenek azok hagyományos nevelési módszerek, vagy kötődő nevelés.

Én a “tankönyv” szerint kezdtem.

Óra nézegetés, kiságy… nekünk nem vált be. Frusztrált anya, sírós baba volt a végeredmény.

Aztán egyszer csak megrántottam a vállamat, hogy márpedig az én kisbabám nem olvasta a szakkönyveket, neki hiába magyarázom, hogy még nem lehet éhes. És mióta nem vagyok a szomszéd nénik által is elfogadott tankönyvi anyuka, boldogok vagyunk.

Nem érdekel, ki mit gondol, ki hogy csinálta, csinálja, csinálná.
A babám teli szájjal mosolyog a világra, ez a fontos, semmi más.

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Szabó Anna Eszter

Fiatal korom ellenére rengeteg mindent csináltam eddigi életem során. Gimnázium után színésznőként próbálkoztam, majd dolgoztam pultosként, még játékteremben is. Az egyetemen készítettem néhány dokumentumfilmet. Voltam cukorkabolt-látványműhely üzletvezetője és casting asszisztens is. Másodmagammal írtam három riportkönyvet. 2013-ban viszont minden eddiginél izgalmasabb, színesebb, inspirálóbb, fárasztóbb, csodálatosabb, teljes munkaidős állást szereztem: Mészáros Mór anyukája lettem. Közös életünk nevetős-sírós, gyarló, küzdelmes, de mindig szeretetteljes hétköznapjairól írok, amilyen őszintén csak lehetséges. http://www.instagram.com/szannae http://mindigzoldebb.blogspot.hu