Miért hordozzak?

Hogy Miért?

  • Mert ez a legnagyobb és egyben egész életre szóló ajándék, amit csak adhatunk gyermekünknek.
  • Mert egy semmi mással nem pótolható emberi kapcsolat kulcsa.
  • Mert a lehető legtökéletesebb mód arra, hogy a baba és a hordozó személy igénye és feladata összhangba kerüljön.
  • Mert a hordozott babák lelki egyensúlya, érzelmi fejlődése bizonyítottan magasabb nem hordozott társaiknál.
  • Mert a hordozással támogatjuk a babák anatómiailag helyes fejlődését.
  • Mert nincs az az élmény, ami felülmúlna egy őszinte mosolyt, egy meleg szuszogást, amiről biztosan nem maradunk le, ha testközelben tudjuk gyermekünket.
  • És nem utolsó sorban: Mert így jó a babádnak! ...és így jó Neked!

Gondolj csak bele!


Megfogan egy apró csoda, s 9 hónapig a lehető legszorosabb kapcsolatban él Veled. 9 hónapon át pontosan tudja mi történik Veled és a környezeteddel. Tudja és érzi, ha épp vidám vagy, de ugyanígy tudja és érzi, ha valami fáj. Napról napra növekszik, így végül kinövi a számára paradicsomi otthont, „kénytelen” megszületni. Sok szakember szerint a születés a lehető legnagyobb trauma egy ember számára, s a fogadtatás körülményei nagyban meghatározzák e trauma feldolgozásának mikéntjét.


Ha a születés után...


egy kisbaba nem kapja meg azt a testi és lelki támogatást, amit egy édesanya vagy közeli hozzátartozó (édesapa!) közelsége jelent, akkor magára marad, lassan, de biztosan kiégeti azt az eredeti, őszinte hitét, amivel világra jött, s amivel akár egész életén át rendelkezhetne, ha mi támogatjuk ebben.


Adjuk meg Neki, amire szüksége van!


Higgyük el, hogy egy kisbaba igénye őszinte, s adjuk neki meg azt, amit kér. Ha sír, vegyük fel, ha velünk akar lenni főzés közben, hát kössük fel. Szakmailag bizonyított, hogy a hordozott gyermekek lelki kiegyensúlyozottsága jobb, - bizalmuk a világgal szemben, így bátorságuk az új dolgok felfedezésére -, erősebb. Azt a támogatást, azt a bizalmat, amit testi közelségünkkel az első években megadunk nekik, azt ők elraktározzák, s későbbi útjuk során bármely akadályt egészséges megoldással fogják feldolgozni.


Az első két év 


a gyermekek testi közelségéről szól. Egy kisbabának – látszatra – csak testi, fizikai igényei vannak. Éhes, enni kér, álmos, aludni szeretne. Ha mindezt érzelmi biztonságban, a hozzátartozójának testi közelségében teheti meg, érzelemvilága biztosan kiegyensúlyozott, lelki fejlődése garantáltan egészséges lesz. A szoros testi kapcsolat fokozatosan lazul, 2 éves koruk körül már egyedül közlekednek, sőt élvezik az önállóságot, de bármi kisebb kudarc hatására, még vígaszra találnak egy szülői ölelésben.


Három éves korukra...


..már éretté válnak a különböző helyzetekkel való önálló kapcsolatra. Ekkor kezdődik meg életük első önálló szerepe, gyermekből óvodássá válnak. Az, hogy ezt milyen bátorsággal és milyen egyensúllyal teszik meg, nagyban támogatja az elmúlt évek szülői kapcsolata. Ha a háttér szoros és bizalmas volt, gyermekünk is képes lesz őszinte, szoros barátságokat szőni, ami azt hiszem az egyik legfontosabb emberi tényező. Lassan, lassan eleresztjük gyermekünket, önállóan és reményeink szerint sikerrel járja majd útját.
Ha igény szerint hordoztuk az elengedés, önállósodás egy szép, egészséges, és organikus folyamat lesz.
Talán már nem is emlékszünk azokra a kezdő évekre, mikor időt és energiát nem kímélve követtük igényeit, hordoztuk magunkra kötve. De egyetlen dolog mindig megmarad ebből a kezdő kapcsolatból: az az érzelmi kötődés, amivé a szoros fizikai kapcsolat átalakul, s amit nem lehet pótolni semmilyen más tárgyi kellékkel. A biztonság és szeretet ajándéka, amit a hordozással gyermekünknek adunk, szűken nézve a családi összetartás alapja, tágabban tekintve egy egészséges társadalom születésének lehetősége.

Hadd zárjam soraimat egy személyes jellegű emlékkel. A lányom, aki szinte éjjel-nappal a hátamon csücsült 2 éves koráig, mert aludni sem szeretett egyedül, egyszer csak leszállt jól megszokott hordozójából, s közölte: „Én már nagy vagyok, engem nem kell többet hordoznod.” Ma 3 és fél éves. A fizikai kapcsolat napról napra lazul. Van olyan délelőtt, hogy nem is látom, mert a szomszéd gyerekekkel kergetik a lepkéket. Aztán éhes lesz, és hazajön, mert biztosan tudja, van hova. S mikor megeszi az amúgy nem épp kedvenc számba menő borsófőzeléket, elérzékenyült pillantással jegyzi meg: „Mama, tudod, Te vagy a legjobb Mamám!” Nekem ez az ajándék. Épp ezért kívánom mindenkinek, hogy édes legyen az a teher, amit épp a hátán cipel! :-)

Walger Eszter
a Liliputi alapítója