Az első napok, hetek elmúltával egyértelművé vált, hogy valami nagy baj van. Túljutva a depresszió határán (mert persze elsőként az merül fel ilyenkor az emberben, hogy micsoda anya az, aki nem képes megnyugtatni a gyerekét soha??), rájöttünk, hogy a hordozás valamennyit segít. A kendőnk állandó kiegészítővé vált, a kislányunk napi 20 órában vagy lajhár-pózban lógott apán, vagy a kendőben rajtam. Mivel soha életemben nem láttam előtte csecsemőt, így olyan alapvető dolgok, mint a csalánkiütés, mely nem normális és nem azonos a kora újszülött kori tejkiütésekkel, hogy az anyatejes kaki arany színe nem mélyarany, hogy optimális esetben állaga sem feltétlen olyan, mint kellene legyen, nem tűnt fel. Szopizott, gyarapodott, de rendkívüli fájdalmai voltak. Aztán eljutottunk odáig, hogy véres lett a széklete.

“Szinte minden késztermék tiltólistára került”

Bár előtte is odafigyeltem, mit eszem, s alapvetően friss alapanyagokból főztem minden nap, innentől kezdve szinte minden késztermék tiltólistára került.

“Nem ehet kérdés nélkül semmiből”

A keresztszennyeződések miatt sem bolti pékárut, sem felvágottakat nem ehettünk, édességekről, nasikról nem is beszélve – én sem, hiszen az anyatej átereszti az állati fehérjéket, és egy-egy hibás ételválasztás a részemről hetekig tartó fájdalmakat jelentett Hargitának. Nehéz volt az átállás, pláne, hogy így egy nyaralást vagy családlátogatást is komoly szervezések előztek meg, nem ülhettünk be sehová csak bekapni valamit, és amikor megkezdődött a hozzátáplálása, már arra is ügyelni kellett, hogy benne is tudatosítsuk, nem játék az étel, nem ehet kérdés nélkül semmiből.

“Nagy adag rugalmasság és sok ötlet”

Legnehezebb mégis a sajnálkozásokon való túllendülés volt, amit kivétel nélkül a mai napig megkapunk mindenkitől, hiszen immár két ételallergiás gyerkőcöt nevelünk. Ők azonban nem érzik, hogy bármiben hiányt szenvednének, és ez csak részben köszönhető annak, hogy a boltok kínálata is változott az elmúlt öt évben és egyre inkább elérhetőek az adalékanyag-mentes élelmiszerek. Egyszerűen mindent el tudunk készíteni, amit egy átlag gyerkőc ehet. Egyre ügyesebb pék vagyok, aki már fél kézzel összedob egy reggeli kakaós csigát, simán gombolyítom kölesből a túrógombócót vagy dobom az égbe a palacsintát, amibe még tojás sem kell. Csak egy nagy adag rugalmasság és sok ötlet, abból azonban nem kevés. 

Folytatása következik… 

1 hozzászólás

Emese (8 év)

Végre egy nagyszerű összefoglaló a témában, hasznos gyakorlati tanácsokkal! Köszönjük Petrának!

reply

Hogy tetszett?