Te nem eszel húst?! Vega-e vagy?

Vegetáriánus anyák gyakran hallják azt a tanácsot, hogy legalább a gyermekvárás/szoptatás idejére térjenek át a vegyes táplálkozásra, mert hiánybetegségekkel fognak küzdeni a babuskával együtt. Melyek azok a fogódzók, amelyek segíthetnek annak eldöntésében: megfelelő módon étkezünk e vagy valóban megérett az idő a változtatásra?

 Többféle vegetáriánus irányzat létezik a világ sok millió növényevő emberi csoportja között. Vannak, akik olykor beengedik a halat, szárnyas húst és vannak, akik legalább 80 %-ban feldolgozatlan, kizárólag növényi, nyers táplálékot fogyasztanak. E két végpont között helyezkedik el talán a legnagyobb vega tömeg, akik a tojást és/vagy tejterméket is szívesen tálalják fel a családi asztalnál.

A képet tovább árnyalják az erkölcsi megfontolásból választott utak:

- a ne árts! eszméjét mindennemű állatra kiterjesztők, ideértve a gombaféléket is, kizárólag állati szenvedéstől mentes élelmet (kozmetikumot, divatcikket) vesznek magukhoz.

- más vallási körökben tiltott eledelnek számít a vörös hús és az alkohol, a rendszeres böjt viszont kötelező előírás.

- a bio mozgalom hívei vegyszermentes termesztésből származó eledelt fogyasztanak bízva abban, hogy Földanyát kímélve, fenntartható, gyermekinknek, unokáinknak továbbadható, élhető világot teremthetnek újjá. Nem mellesleg saját szervezetüket is mentesíthetik a kemikáliák ártó hatásai alól.

- az elsősorban testi egészségüket szem előtt tartók leginkább a fitness világ berkeiből kerülnek ki. Ők tudományos alapokra helyezik a táplálkozás fontosságát, és különböző mutatók alapján állítják be céljaiknak megfelelő étkezési szokásaikat.

Az alapok

 Bármelyik csoporthoz is tartozzon a kismama, nagyon fontos szem előtt tartani egy alapszabályt: jó minőségű alapanyagokból összeállított, színpompás (piros-sárga-zöld), magas fehérjetartalmú, lehetőleg fehér cukor, fehér liszt és adalékanyag mentes fogások napi 2-2,5 l tiszta víz fogyasztása mellett biztosítják azt a tápanyag ellátottságot, amelyre neki és fejlődő magzatának, szopizós kisbabájának szüksége van.

Befolyásoló tényezők

 Érdemes jó kapcsolatot kialakítani a testünkkel, már csak azért is, mert remek iránymutató a tekintetben, mit és milyen mennyiségben vegyünk magunkhoz egy-egy étkezés alkalmával.

Igényeink több tényezőtől változhatnak:

1. holdállástól,
2. időjárástól
3. fizikai állapotunktól és leterheltségünktől
4. lelki tényezőktől
5. szellemi igénybevételtől
6. ízlésünktől
7. lehetőségeinktől.

Bevásárlólista

Célunknak a helyi termelőktől vásárolt, idényjelleggel elérhető zöldek (pirosak, sárgák, lilák, fehérek) a legalkalmasabbak. Nagyon sokan nem rendelkeznek bio tanústvánnyal, noha vegyszermentesen, nem génmódosított vetőmagból vagy legelőn, tiszta körülmények között, antibiotikum és hozamnövelő szerek használatának mellőzésével tartott állatok tejéből, tojásából állítják elő termékeiket.

Érdemes őket megkeresni, és hosszú távú, kölcsönös együttműködés fejében egyfajta kosárközösséget alakítani.  Ez tehermentesít a mindennapos bevásárlások terhe alól, kevesebbet kell tankolnod, tervezhetőbbé teszi az életedet, és átláthatóbbá pénzügyeidet. Heti 1-szeri friss beszerzéssel feltöltheted az éléskamrát.

Fontos, hogy reális elvárásokkal állítsd össze bevásárlólistád. Szuper egészséges a cékla és  karalábé, de ha ott fonnyad meg a polcon, miközben te lopva csokis kekszet majszolgatsz, terveid átgondolásra érdemesek.

Inkább süss magadnak egy hétvégi délutánon 3 tepsi mézes –mandulás kekszet, s tedd el egy dobozba vagy üvegbe, s fogyaszd jól esően- mert csupa jó dologból és saját kezűleg készítetted-, minthogy fejben és rágörcsölve az egészséges életmód mártírja legyél.

Enni jó. Kismamaként, anyaként pedig már felelősség is. Élvezd hát, ami finom, és hallgass a testedre bátran!

Tápanyagpótlás természetes úton

Maga a vegetáriánus táplálkozás teljesen kiegyensúlyozott szervezeti működést biztosíthat, amennyiben ezt a józan ész határain belül teszi az ember. Hogy kinél hol húzódik ez a határ? Nehéz kívülállóként megítélni, orvosi átlagokból vont számadatokból kiindulni.

Amikor az ember kipihent, egészséges, olyan tevékenységet végez, amely őt tölti és építi, ha rendszeresen sportol, jár-kel a szabadban, tart fenn családi, baráti, kollegális szeretet-kapcsolatokat, igényes a megjelenésére valamint szellemi és fizikai aktivitására, nos, valószínűleg mindent megad a szervezetének, ösztönösen ráérezve arányokra, ízekre, illatokra.

A fáradt, kiégett, szomorkodó ember viszont segítségre szorul.

A C-vitamin, a vas és a zöld levelekben, csírákban található „boldogság-anyagok” (B vitaminok, klorofill, fehérjék), a napsütés, a friss levegő és az arcra mosolyt csaló tevékenységek- egy jó könyv, film, beszélgetés, társasjáték, tánc, zene, érzéki ölelés, csók stb… nagyon sokat tehetnek a jó közérzet és az egészség megalapozásában illetve annak fenntartásában.

Ugyanilyen fontos a feljebb említett tiszta víz fogyasztása. Tele van oxigénnel- felrázza a sejteket, az agyat, méregteleníti szerveket és szépít!

Szóljon rólad!

 Egy finom gyümölcstea mézzel..mmm, maga  a mennyország!

Fűszerek kellenek az élethez. Illatok, ízek, formák és állagok- ne sajnáld magadtól őket! Pontosan ez az anyaság egyik hatalmas adománya. Megtanulunk felelősséget vállalni döntéseink felett, fejlődni tapasztalatainkon keresztül, és mintát adni gyermekeinknek. Nem (csak) elvek mentén- sokkal inkább az élet szeretetéből és tiszteletéből.

Elő azt a teás csészét!

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Ferencz Judit

Több, mint tíz éve foglalkoztat tudatosan, miként lehet közel kerülni és maradni egy kisbabához, gyermekhez. A fogantatás pillanatától, a méhen belüli hónapok alatt, szülés közben és utána. Mindvégig. Mert aki egyszer gyermeket hozott világra, örökre anya marad. Ez pedig felelősséggel jár. Gyönyörű, olykor emberpróbáló, nyitottságot és őszinteséget igénylő, megismerései folyamat ez mindannyiunk számára. A gyermek igényeit szem előtt tartó, kötődést elősegítő és támogató módszerek alkalmazása természetes volt mindhárom gyermekem cseperedése idején (és ennek még koránt sincs vége, noha már kinőtték a szopizós, hordozós korszakot). Rengeteget köszönhetek nekik az önmegismerési, elfogadási folyamataimban. Nem feledhetem, milyen volt nekem gyereknek, kamasznak lenni, mit éreztem, gondoltam magamról s a világról. Nem feledhetem, hogy emberek vagyunk, a magunk módján tökéletesek, és egy szülő mindig azt teheti, amit legjobb tudása alapján képes. Nem feledhetem, hogy ők azok, akik „kívülről-belülről” ismernek, érzékelnek rezdüléseimben, hangulataimban - nekik nem hazudhatok, vállalnom kell magamat esendőségemmel együtt, és így kísérni őket az Életben. Ezért is tartom fontosnak azt, hogy minél több édesanyához, édesapához, nagyszülőhöz, családokkal foglalkozó szakemberhez eljussanak azok az ismeretek, amelyek által maguk is tovább léphetnek az aktuális problémákat illetően, válaszokat találhatnak a felmerülő kérdéseikre, nem érzik magukat egyedül késztetéseikben vagy csodabogárnak, amiért ösztönös szeretetüknek kifejezési módokat keresnek. u.i.: ...és amilyen kegyes a sors, immáron ötszörös erővel tanulhatom, mi a dolgom e Földön egy újabb tündéri, kicsi lány és egy túlságosan korán elbúcsúzott gyermek édesanyjaként.