Beszoktatás? Megszerettetés!

Az óvodai, bölcsődei beszoktatásról még mindig megoszlanak a vélemények. Aki úgy gondolja, teher alatt nő a pálma, nem sokat gondolkodik ezen. A válaszkészen nevelő szülők nem gondolják úgy…

Még mindig hallani olyan nézeteket, hogy a gyereknek és a szülőnek is az a legjobb, ha a kicsit csak beviszi az oviba, nincs beszoktatás. Néhány nap bőgést tud kezelni az óvónő, de így tiszta lappal indulnak a dolgok. Nincs hitegetés, hogy anya is ott van, a gyerek azt gondolja, mindig is ott lesz… A másik oldalon azok állnak, akik úgy gondolják, hogy a gyereknek lassan kell adagolni, hogy a szülő nem lesz ott. Fokozatosan egyre rövidebb időt kell tölteni a gyerekkel együtt az oviban, már a második, harmadik napon ki kel menni a teremből fél-egy órára, és ezt növelni napról napra.

Én a „harmadik oldalon” állok. Ha a kötődő nevelés elvei alapján gondolkodunk, akkor tudjuk, hogy a gyerek számára fontos a kötődés, és, ha bizalmába fogad egy személyt, ha érzi, hogy számíthat rá, akkor jól érzi magát vele. Vagyis a gyerekünk akkor élvezi az ovit, ha elkezd kötődni az egyik (mindkettő) óvónőhöz. Nem azt „szokja meg”, hogy a szülő nélkül van valahol, hanem azt érzi, hogy az óvónénivel is biztonságban van. Nem mindegy. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a kisgyereknek nincs olyan kifinomult időérzéke, mint a felnőtteknek, akkor teljesen okafogyottá válik, hogy már a második nap „csak egy fél órára” elhagyjuk a helyszínt, magára hagyjuk a gyereket. Ha fél, ha kétségbeesik, akkor számára az a fél óra is maga az örökkévalóság. De hogy is lenne a legjobb?

Minden gyerek más!

A legjobb lenne alkalmazkodni a gyerekhez, bár ezt sok tényező hátráltathatja. Nyilván, ha a szülő azért íratta be bölcsibe, oviba, mert dolgozni kell mennie, nem húzható a végtelenségig a beszoktatás. Az sem biztos, hogy az intézmény vevő arra, hogy, ha arra van szükség, anya vagy apa hetekig üldögéljen a csoportban. Ám, ha mégis, az remek.
Vannak gyerekek, akik hamar föloldódnak, örömmel játszanak a többi gyerekkel, vagy legalábbis elvegyülnek köztük, és élvezik a nyüzsgést. Más gyerekek visszahúzódóbbak, inkább szemlélődnek, a felnőttek közelében szeretnek lenni, így érzik biztonságban magukat. Vajon mindkét típusnak megfelelő a két hét beszoktatási idő? Nem gondolom.

Lehet, hogy a rugalmasabb, nyüzsgősebb gyerek már az első hét végén jelét mutatja annak, hogy remekül érzi magát a csoportban, az óvónő és a gyerekek társaságában. Míg a bizonytalanabb kicsinek több hétre is szüksége lehet ahhoz, hogy kötődni kezdjen a gondozókhoz. Ha az ovi rugalmas, és megengedik, hogy a beszoktatás során az anya együtt maradjon a gyerekkel – a csoportszobában együtt töltött időt növelve, az a legjobb. Közben az anyának is van feladata. Igyekezzen minél kisebb szerepet vállalni a gyerek körüli teendőkből, ha lehetséges. Ne üljön le vele játszani, ne ő kísérje pisilni. Ne tartsa szóval, ne kezdeményezzen, csak, ha a gyerek kifejezetten kéri. Engedjen helyet az óvó néninek, hiszen az a cél, hogy a gyerkőc bízni kezdjen benne, hogy őt is megszeresse.

Ha a szülőnek nehéz

Vannak szülők, akik nehezen viselik, hogy a gyerekük máshoz is szorosan kötődjön. Félnek attól, hogy valaki nem a családi értékrend, szemlélet szerint gondoskodik a gyerekről. Ez nehéz helyzet lehet, hiszen a legjobbat akarják a kicsinek. Talán segít, ha átgondolják, hogy a világ nagyon színes, nagyon sokféle inger éri majd a gyereket, de a legnagyobb hatással mégis mindig a szülők lesznek rá.

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Sződy Judit

Érettségi után nem vettek föl az egyetemre, így egy évig dolgoznom kellett. Nagy szerencsém, hogy rögtön a mélyvízbe dobott a sors - egy gyermekpszichiátriai osztályon kaptam állást, ahová komoly pszichés problémákkal kerültek be a gyerekek, négy évestől tizennyolc éves korig. Ott éreztem meg, hogy képes vagyok a segítségkérőre ráhangolódni, és tolerálni a másságot. A következő évtől egyetemre jártam, okleveles pszichológusként végeztem. Az egyetemi évek alatt született meg három fiam, akik azonnal gyakorlati tapasztalatokhoz juttattak. A szakdolgozatom írása során nyolcvan anyával készítettem interjút szülésről - szoptatásról, ez nagyon megerősített abban, hogy kevésbé az anya alkata, mint a megfelelő szoptatási gyakorlat, a szoptatáshoz kapott segítség és lelki támasz számít abban, hogy a szoptatás addig tartson, míg az anyának és gyermeknek egyaránt jó. Gyes mellett újságíróként dolgoztam, állandó témám a várandósság és a szülés utáni első évek kérdéseinek földolgozása: a szülő-gyerek kapcsolat, a nevelés és a szoptatás volt - és ma is az. Csatlakoztam A "Szoptatásért" Magyar Egyesülethez, ahol lehetőségem van tapasztalt szakemberekkel együtt dolgozni, hozzáférek a legfrissebb szakirodalomhoz, és lehetőségem van külföldi konferenciákon is részt venni. A MÉRCE Egyesület keretei között dolgoztam a magyarországi szülészeteket felmérő munkában, melynek végeredménye a két Születéskalauz (majd a Sanoma Kiadó munkatársaként a Hol jó szülni?) című könyv, ami több ezer családot segített - és azóta is segít - tájékozódni a szüléssel kapcsolatos ajánlások, a szülészeti gyakorlat és a szülés körüli események (pszichés változások, szoptatás stb.) terén. 1999-ben megszületett kislányom, aki már élvezhette előzőleg megszerzett tapasztalataim gyümölcsét. A "gyerekezés" mellett továbbra is állandó újságírói munkát végeztem, kismamaklubot vezettem, az Alternatal Alapítvány tanfolyamán tartottam a szoptatásról szóló nap beszélgetését, és egy internetes szolgálat szoptatási tanácsadójaként is dolgoztam. Ezeket a feladatokat továbbra is ellátom, azzal a különbséggel, hogy 2003-ban megszereztem az IBCLC (International Board Certified Lactation Consultant) címet, így hivatalosan is szoptatási szaktanácsadónak tekinthetem magam. 10 évig a Kismama magazin, és három évig a babaszoba.hu szerkesztője voltam, jelenleg a HelloBaby magazin külsős újságírója vagyok. munkám során napi rendszerességgel kerülnek elő csecsemőgondozással, neveléssel, szoptatással kapcsolatos kérdések, amelyekre - a dolog természeténél fogva - mindig naprakész válaszokat kell adnunk. Mindennapjaim része a telefonos tanácsadás - az ország minden tájáról, sőt külföldről is kapok hívásokat. Jelenleg az Uzsoki utcai Kórház szülészetének laktációs szaktanácsadója vagyok. Úgy érzem, hogy munkámban sokat segít az a tárgyi tudás, amit a tanulmányaim során megszereztem, azok az információk, amiket a családoktól anyáktól kapok, és az a több, mint tizenkilenc év, amit eddig gyakorló szülőként töltöttem el. http://www.szody.hu