A cikk előzményét itt olvashatod: http://www.liliputi.hu/blog/mozgaskorlatozottkent-hordozasrol/

Merj kérdezni! Végül lett kendőm, mégsem használtam. Akárhová mentünk, vittem magammal, sőt szabad időmben még kézbe is vettem és nézegettem. Csodáltam, még irigykedtem is azokra az anyákra, akik olyan ügyesen, gyorsan és helyesen magukra kötötték a gyermeküket. Nem értettem, nekem miért nem sikerül? Mit rontok?

Hónapok teltek, de nem jöttem rá a megoldásra. Továbbra sem hittem el, hogy nekem ne menne; biztosan tudtam, nekem van igazam, nem pedig a családomnak, csak ki kell állnom az elhatározásom mellett: én hordozni fogok! Továbbra is keresgéltem az interneten, videókat bújtam, de az ismerőseim között senki sem akadt, aki hordozott volna. Nem volt senki, akitől tanácsot kérhettem volna. Ráadásul szülés utáni első hónapokat vidéken töltöttem, ahol az egyik babákra szakosodott üzletben már a kendő keresésnél is csak nézett rám az eladó: „itt ilyen különc dolgokra nincs igény”. Ezt mondjuk nem hittem el, de az is igaz volt, hogy senkit nem láttam a városban magára kötött babával sétálni.

Karikás hordozó

Ennek ellenére nem adtam fel! Próbálkoztam, ha egyedül voltam, vagy csak hármasban Gergely Andrással, az apukával. Bárhogy csináltam, a kötés sosem sikerült, így nem hogy biztonságosabbnak éreztem volna a kendő használatát, csak nehezített Zsombor cipelésében.

Hosszú távon nem indulhattam el vele, mert bizonytalanul haladtam, már a legkisebb akadály is megfogott – az útpadkák még inkább. Arról egyébként sem álmodok, hogy lépcsőn kapaszkodás nélkül le- vagy feljutok – nemhogy szaladgálok –, azért szerencsére, egy (maximum két-három) kisebb szinteltérés nem állíthat meg. Jobban mondva, gyerek nélkül! Felfelé ügyesebben boldogulok – köszönhetően annak, hogy egyébiránt is előbbre dőlök a szokásosnál. Lefelé sem volt még baleset, mert előtte mindig felmérem a helyzetet: menni fog-e, belevághatok-e? Ha több lépéssorozatról van szó, akkor előtte megállok, összeszedem magam, koncentrálok, a kezeimet kicsit szárnyaló tartásba állítom, és úgy vágok neki a kihívásnak. Gyerekkel még ennyire sem megy! Ilyenkor egyetlen egy küszöb kifog rajtam! A helytelen kötés pedig még inkább nehezítette a dolgom – a kilengő, kicsúszó, rossz helyre kötött gyerek a maradék egyensúlyomból is kilendített, örültem, hogy nem esek el, nemhogy közlekedjek is vele!

Muszáj volt kitalálnom valamit…

Ha eddig nem is tudtam, hogy az internet, a közösségi hálók, csoportok mennyire összehozzák az embereket, legalábbis mennyi addig el nem képzelt lehetősséget nyújt, a kendő kérdésében, most rájöttem. Nagyjából átláttam a kötés menetét, de még mindig nem volt az igazi. Vizuális típusként, hiába fogtam fel a szavak jelentését, próbáltam az adott instrukciók szerint cselekedni, valami még mindig hiányzott. Ráadásul arra a valamire még az általuk mutatott videó alapján sem jöttem rá…

Elszontyolodtam. Kezdtem feladni az egészet, hiszen Zsomborom már féléves is elmúlt és 8 kilogrammot nyomott. Tudtam, hogy nem sok időm maradt a hordozásra. Pedig annyira szerettem volna! Nem azért, mert a kötődő nevelésnél „kell”, hanem mert ez volt a vágyam! Ha már nem tudtam úgy dédelgetni, felkapni, emelgetni, ahogy azt ő igényelte volna, legalább így érezhettem volna még közelebb magamhoz, illetve teljes biztonságban. Ez utóbbi mindennél fontosabb volt! Szörnyű érzés, amikor a saját kisbabámat kikapják a kezemből, mert én úgysem tudom levinni a lépcsőn, vagy amikor ott állok mellette és másokat kell megkérnem, hogy vegyék fel nekem, mert nem megy kapaszkodás nélkül.

 Utolsó mentsvárként megkerestem egy szakembert. Először nem akartam egy idegenhez fordulni, mert féltem, mit fog mondani, mivel nekem számolnom kellett azzal is, hogy az testalkatom már eldeformálódott, és plusz a cipeléstől felveszek egy kicsavart testtartást. Egyáltalán nem volt biztos, hogy menni fog nekem. Mégis belevágtam, mert leginkább Zsombor biztonságáról volt szó.

Első körben meg kellett állapítanunk, hogy mennyit és mire használom a kendőt, mint hordozóeszközt. Hosszú távú gyaloglásokat ugye nem terveztem vele, sőt a takarításhoz, altatáshoz sem fogom úgy magamra kötni már a félévesemet, mintha kezdetektől kendőztünk volna a pár hónapos kisbabámmal. Leginkább a lépcsőn fogom használni, hiszen az első emeleten lakunk, ahol nincs lift. Ehhez a tanácsadó legjobb választásnak a karikás hordozót tartotta. Gyors, egyszerű felkötéssel már vihetem is le a gyerkőcöt a lépcsőn, ahol ugyanolyan könnyedén már le is kaphatom a csípőmről, és tehetem be a babakocsiba. Hosszabb ideig viszont nem ajánlotta a csípőkopásomra való tekintettel. Túlságosan egyoldalúan terhelném vele a csípőm, ami még inkább elősegítené az állapotának romlását. Ehhez vagy a csatos hordozót, vagy a mei tait tanácsolta.

Az utóbbi mellett döntöttem: az hasonlított leginkább a „hagyományos” kendőre, ráadásul számomra vonzóan eklektikus, ha már a régi idők Ázsiájából eredeztethető. Gyorsan ki is próbáltam a felkötését. Pozitívan érintett, hogy ülve is fel lehet kötni. Csak a derekamon meghúzom az alsó pántokat, a kanapén kiterítem a „bodyját”, majd oldalról hátralendítem Zsombort, végül felrántom a felső pántokat is, míg a gyerkőc megfelelő helyre nem kerül. Megkötöm és mehetek is vele, mint egy hátizsákkal.

Szuper érzés volt, ráadásul még Zsomborom is élvezte. Végre megláttam a fényt az alagút végén! Sok gyakorlás állt még előttünk, de már nem éreztem kivitelezhetetlennek a hordozást!

Köszönhetően annak, hogy rászántam magam és egy vadidegentől mertem kérdezni, segítséget kérni!

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Pádár Judit Vivien

Mozgássérültként egész életemben átlagos szerettem volna lenni, hétköznapi dolgokat csináltam, mint kávézás, bulizás a barátokkal. Emellett mindig azt kerestem, miben is lehetek jó, és 2013-ban rá is jöttem: anya lettem, ami az egész szemléletmódomat megváltoztatta. Csodálatos érzés megosztani mindennapjaimat egy kis élettel, aki kezdetektől fogva őszinte hittel, feltétel nélkül megbízik bennem és szeret! Gergely Zsombor minden pillanatban megmutatja, hogyan lehet egy egyszerű nap is varázslatos a fogyatékosságom nehézségei ellenére is!