Egy baba érkezésekor minden rokon-ismerős vad vásárlásba kezd a várandós szülőkkel egyetemben. Tisztelet a kivételnek. Én soha nem voltam egy nagy shoppingoló, de persze amikor Mórt vártuk, ez nagyot változott. Ám arra büszke vagyok, hogy igazán fölösleges dolgokra nem ruháztam be.

Én voltam, aki nagy szigorral fegyelmeztem a férjemet, hogy nem, nem kell még csőrös pohár és előke, hiszen még csak a nyolcadik hónapot tapostam. Amikor Mór megszületett, a helyzet csak romlott, hiszen ott volt a kézzel fogható cuki baba. Naná hogy mindenki el akarta halmozni mindennel. Én ellenálltam. (Persze a hordozóvásárlás az más tészta.:D)

És itt jönnek képbe a cipők.

A hangos, villogó, műanyag játékok mellett a cipőket helyeztem tiltólistára. Jeleztem, hogy lehet bármilyen jópofa, édes, tök fölösleges, amíg nem áll a gyerek a lábán. Ahhoz képest drágák, hogy csak esztétikai (és szórakoztató) célra használjuk és kb három és fél pislogás alatt kinövik. Nyilván az ellenkezésem ellenére azért néhány notórius vásárló (anyukám és a férjem) bepróbálkozott egy-egy darabbal, mondván, hogy nem lehetett neki ellenállni. Mondanom sem kell, egyik sem volt jó a gyerekre.

Vagy már kicsi volt, vagy még nagy, de mire belenőtt, elfelejtődött a nélkülözhetetlen cukiság és aztán azt is kinőtte. Teltek-múltak a hónapok, aztán megtörtént, Mór felállt. Eljött az idő.:)

Nagy tanakodás után kiválasztottuk AZ ELSŐ cipőt. Természetesen Liliputi puhatalpút. Igazából egyértelmű volt, hogy melyik lesz a Móré.

Az első puszit Liliputi cipőben adta

Minden egyes alkalommal ugyanazzal a szöveggel adtuk rá. Ő pedig mosolyogva figyelte, piszkálva a mintás, édes cipőcskét. Sokszor játszott is vele. Néha meg is rágcsálta. Szóval biztos finom is, nemcsak kényelmes és szép.

Az első cipővásárlásnak már lassan 3 hónapja…és úgy tűnik, jöhet a következő, az ebadta kölke nő mint a gomba. (Igazából a bokája húsosodik, mióta napi 500-szor mondja hogy “hamm”és azt komolyan is gondolja…)

Szóval készülődünk az új beruházásra.

Addig is szinte szívfacsarva mondom, amikor lábára adom AZ ELSŐ cipőjét, hogy:

“Bal lábadra rakéta, jobb lábadra csillagok!”

Tudom, hogy ha megindul lábacskáin a kis cipőjével- ami percek kérdése-, a határ a csillagos ég.

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Szabó Anna Eszter

Fiatal korom ellenére rengeteg mindent csináltam eddigi életem során. Gimnázium után színésznőként próbálkoztam, majd dolgoztam pultosként, még játékteremben is. Az egyetemen készítettem néhány dokumentumfilmet. Voltam cukorkabolt-látványműhely üzletvezetője és casting asszisztens is. Másodmagammal írtam három riportkönyvet. 2013-ban viszont minden eddiginél izgalmasabb, színesebb, inspirálóbb, fárasztóbb, csodálatosabb, teljes munkaidős állást szereztem: Mészáros Mór anyukája lettem. Közös életünk nevetős-sírós, gyarló, küzdelmes, de mindig szeretetteljes hétköznapjairól írok, amilyen őszintén csak lehetséges. http://www.instagram.com/szannae http://mindigzoldebb.blogspot.hu