Költözés. Két kézzel ragadtam meg az alkalmat, amikor felkértek, hogy írjak erről. Költözés gyerekkel. Ez tényleg olyan téma, amiben járatos vagyok. Költöztem picibabával, országokon keresztül, szomszéd városba, városon belül, két gyerekkel, költöztető céggel, segítséggel, segítség nélkül. Szinte már mindenhogy.
Májusban a férjem új munkahelyet választott, ami egy másik országban van. Hétfőn aláírta a szerződést, én pedig a fiúkkal 6 nap múlva már útnak is indultam. Ez volt több, mint két hónapja. Azóta készülök, hogy leüljek és megírjam ezt a bejegyzést. És pont ilyen a költözés gyerekekkel. Nincs idő semmire úgy, ahogyan mi szeretnénk.

Előző életemben (gyerekek előtt) is többször költöztem. Kisebb-nagyobb csomagokkal, összesen 6 helyen éltem hosszabb-rövidebb ideig, kirepülve a családi fészek melegéből, mielőtt külföldre helyezték át a férjemet, és a hét hónapos kisbabánkkal együtt követtük őt. Ott is vándoroltunk közelebb a munkahelyéhez végül. Most pedig visszakerültünk Debrecenbe. Így hozta a sors, a véletlenek összjátéka, a jó szerencsénk.

Ha végiggondolom, költöztem már 7 hónapos babával, két évessel, legutóbb pedig már a három és fél éves gyerkőccel és az akkor 6 hónapos babával. Talán nagyobb gyerekeknél másképp megy ez. Talán más gyerekei másképp élik meg. Az én tapasztalataim elég jók, de figyelni kell pár apróságra, hogy minden gördülékenyen menjen.

Megosztok néhány praktikus tanácsot, hátha hasznát veszed. Ha neked van még több ötleted (és időd, kapacitásod, energiád), akkor írd meg a cikk alatt kommentben, biztosan sokaknak segítenél. A hagyományos költözéssel kapcsolatos írásokat olvastam; az olyan tippeket, mint “írd rá a dobozra, hogy mi van benne” most mellőzöm.

“Ne kövesd el ezt a hibát”

Az első és legfontosabb az, hogy pontosan be tudd határolni az összes játék tartózkodási helyét. Édeskevés, ha ráírod a dobozra, hogy játék, majd bekerül négy másik doboz alá. Ne kövesd el ezt a hibát. Használj komoly megkülönböztető jelzéseket a játékoknak. Tudod, a dráma ott kezdődik, amikor az 5 centis legó versenyautónak elvész a ködlámpája. Neked pedig van 78 dobozod és 32 zsákod. Ebből 8 doboz játék és gyerek cucc. Nem, kérem. Ez veszélyes játék, nem szabad megkockáztatni. Minden dobozon őrült nagy szám, esetleg színes dobozok, talán fóliázás, és nálad a részletes lista, az összes legó autó összes alkatrészének hollétéről. Talán azt gondolod, mekkora időpocsékolás ez. Pedig nem az. Pontosan az a játék válik hirtelen a “legkedvencebbé”, amiről azt gondoltad, hogy mivel egy éve rá se nézett, biztosan nem számít, ha a ruhák közé kerül. És azt se hidd, hogy egy laza órás hisztivel el lehet mismásolni a dolgot. Egy gyerek képes ugyanazt a mondatot elmondani 428 alkalommal 4 órán belül, ami garantáltan odavezet, hogy ringatózva nyugtatod magad egy sötét sarokban, és füldugóval a füledben dúdolod a “kiskacsafürdiket”.

A másik óriási hiba, amit mi elkövettünk, hogy a kosárlabda palánk dobozába vállfákat tettünk. Azt a csalódást két napig tartott kiheverni. Nem a gyereknek, hanem nekem. Hiszen végre rávettem, hogy a ködlámpa keresés helyett inkább játszon kicsit odakint. És milyen szuper, hogy van kosárlabdánk, és óvatos másfél órás rábeszélés után bele is ment a gyerek… és vállfa. Végem volt. Szóval, minden a saját dobozába.

Tudod, az nem számít, hogy neked három hétre két bugyid van. Az se lényeg, hogy kanállal kened a májkrémes kenyeret. A legfontosabb, hogy a gyerekek jól vannak, és kiegyensúlyozottak, mert amint átmennek a törpe-tornádó üzemmódba, összeomlik a rendszer.

“Most kicsit lazábbra vesszük”

Egy költözés lehet nagyon izgalmas és vidám, tele mókával és kacagással. Biztosan van ilyen. Persze nem nálunk, de valahol van ilyen. Nálunk a költözés bosszúságokkal, nehézségekkel, fájó derékkal, méternyi tennivaló listával, nyüzsgéssel és kialvatlansággal tűzdelt. Van benne azért móka is.
De a nehézségek ellenére lehet a hozzáállásunkat változtatni és azt mondani, ok, most kicsit lazábbra vesszük a dolgokat, mert különben megkattanunk. A pici épp megvétózza a kiválogatott babaruhákat. Nem baj, majd egy másik napon összehajtogatjuk újra. Rájött, hogy mennyire szeret állni, és milyen jó móka a dobozokba kapaszkodva mindent kidobálni. Ám legyen, íme egy teli doboz mikrós tál, keverő tálak és babakanalak. Lehet pakolni. Majd, amikor már mindennel készen vagyunk, ezeket is elmossuk, arra a pár napra, hétre pedig megteszi játéknak. A baba is segíteni akar. Nem baj. Mivel, ugye fogalmam nem volt, hogy hol vannak a játékok, készítettem párat. Üres flakonokat töltöttünk meg mindenfélével: rizzsel, tésztával, golyókkal, ami kéznél volt.

A nagyfiúnál bevezettük a találóskérdéseket, így még többet beszélgetünk, többet figyelünk egymásra. Azért néha bizony hálát adnék egy húszperces Peppa Pig-ért. De egy mese dvd-t se találtunk hirtelen, internet pedig nincs azonnal, tévét pedig alapból nem nézünk. Mégis, az a pár perc csend néha kincset érne.

“A gyerek egyetlen biztos pontja én vagyok”

Ezek azonban semmit sem számítanak. Nem lényeg, mennyire profin oldod meg a költözést. Mi már mindenfélét próbáltunk. Költöztettek úgy bennünket, hogy még a bugyimat is más csomagolta be és ki is, a mi dolgunk csak annyi volt, hogy ügyesen megérkezzünk a hotelbe. Illetve úgy is költöztünk, hogy heteken át csomagoltunk és dobozok között éltünk hónapokig. A különbség a gyerek szempontjából elenyésző. Hiszen ő a fekete sötétségbe halad előre, az egyetlen, amit ért az egészből annyi, hogy elveszíti az otthonát. Elviszi valaki a kedvenc cuccait. A megszokott élete felborul. Azt nehezen tudja elképzelni, hogy hova megyünk, milyen lesz, hogy fogunk ott élni. Hol lesz a könyvespolca, hova tesszük majd le a kis szőnyegét? Nem tudja elképzelni, mert ő még nem költözött ezerszer, nem tudja, mik lesznek a nehézségek. Ő nehezen érti meg, hogy idő kell, míg mindent a helyére pakolunk, nem lehet azonnal minden dobozt kibontani és éldegélni a halomra pakolt vegyes bazár tetején.

A gyerek egyetlen biztos pontja én vagyok. Én vagyok az egyetlen, aki ugyanaz. Akire számíthat, akit nem veszít el. Én és az apja. Bár ő a munkája miatt sokat van távol, kiszámíthatatlan, hogy hazaér-e fürdetésre. Így nem valódi szikla ő sem.

“Újra feltöltődhetünk egy nagy ölelésből”

Teljesen mindegy, milyen praktikákkal, segítséggel, költöztetővel vágsz bele, az egyetlen, ami a gyereknek számít, az állandóság. Valahogyan meg kell teremteni neki azt a biztonságos mikro-közeget, amiben minden ugyanolyan. Ez minden családban más. Adhatja ezt az állandóságot a közös rutin, a megszokott dalok, a minden este elhangzó szeretgetős szavak, a mesemondás, a sok ölelés. Fontos a beszélgetés, az érzések megnevezése: félek egy kicsit, aggódom, kimerült vagyok, izgulok, örülök, ideges vagyok, boldoggá tesz az új ház, újra félek. A gyerek viselkedése úgyis elárulja, hogyan érzi magát. Ha rosszul érzi magát, rosszul fog viselkedni. Olyankor a kötődést kell újra megtalálni, olyankor félrehangolódtunk. Olyankor le kell állni, meg kell pihenni, és a szusszanásban újra feltöltődhetünk egy nagy ölelésből.

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Hornyák Mariann

Azt pontosan tudom, hogy édesanyám mit mondott nekem, hogyan ölelt, miként bátorított. Azt is pontosan tudom, hogy hogyan éreztem magam ettől. És látom, hogy milyen hatása van az életemre. Tudom, hogy minden bátorító szó egy – egy erős vas láncszem, amelyek egymásba forrva erősítik tovább egymást. Ez a lánc tartja stabilan a hidat, amely az én szívemtől vezet a másik emberig. Az édesanyám szavai határozták meg, hogy ez a híd mennyire erős, mennyit bír el, milyen hamar és milyen gyakran omlik össze. Az én édesanyám remek munkát végzett. Az én szívhídjaim stabilak. Még akkor is szilárdan állnak a pillérek, amikor a túloldalon már égetik fel a hídhoz vezető ösvényt. A saját gyermeknek is ezt akarom ajándékba adni az életben, amolyan útravalóként. Sziklába vésett pilléreket, masszív láncokkal. Ha minden gyermek megkaphatná ezt, egy igen boldog világban élhetnénk, amiben az emberek tisztelettel, szeretettel és megértéssel fordulnak egymás felé. Hiszek a kötődő nevelésben, hiszem, hogy működik. Azért dolgozok, írok, beszélek, lélegzek, hogy minél több gyermek átélhesse ezt, minél több édesanya megtapasztalja, hogy a kiegyensúlyozottan kötődő gyermekkel az élet mókás és tele van meseszép pillanatokkal. https://mhbusinessconsulting.co.uk/