Végre lehántottuk a kulturális hatást, és felismertük a kisbaba valódi igényeit. Babánknak főként ölelésre és szoptatásra van szüksége, ami ezen túl van, az másodrendű. Az ölelést, testkontaktust hordozással is biztosíthatjuk a mindennapokban. Így a mama és a baba is jól jár. A testközelség nagy segítséget nyújt a szoptatásban.

Ma már egyértelmű, hogy a baba igénye szerinti szoptatás a biológiai norma. Ha ettől eltérünk, az gondot okozhat a folyamatban: a baba nyugtalan lesz, a tej mennyisége csökkenhet. Az igény szerinti szoptatás azt jelenti, hogy a szoptatásnak nem csak tápláló funkcióját feltételezzük, hanem tisztában vagyunk vele, hogy nyugtató, altató hatása is van, valamint, hogy a baba a szopási igényét nem csak akkor szeretné kielégíteni, amikor éhes. A csecsemő bármikor szophat, amikor jelzi igényét, akkor is, ha az előző szoptatás tíz perce ért véget, de akkor is, ha két órája. Nincs klasszikus napirend, a család ráhangolódik a baba igényeire, a szülők egyúttal felismerik a babájuk sajátos „működési módját”, például azt, hogy szinte minden nap késő délelőtt alszik egy nagyobbat, estefelé pedig gyakrabban szopik, mint napközben.

Bőr a bőrhöz

Szoros az összefüggés a szoptatás és az anya-baba életmód között. Műszerekkel is jól kimutatható, hogy a bőrkontaktusban lévő újszülött jobb állapotban van, mint kiságyban tartott társai. Rendeződik a vércukor-szintje, több oxigént vesz fel, állandósul a testhőmérséklete, egyenletes a légzése, és nyugodtabban alszik. Ami talán a szoptatást tekintve a legfontosabb: a bőrkontaktusban tartott „kenguru” baba jobban felveszi a fonalat, gyakrabban keresi a mellet, nem vonul vissza magányába, ahogy a kiságyban tartott babák gyakran megteszik. A gyakori szoptatás pedig szaporítja a tejet, és alapvetően elmondhatjuk róla, hogy ez a baba élettani szükséglete. A hordozott baba csak a legritkább esetben kerül mellre három – négy óránként, míg a letett babák hajlamosak ilyen nagyokat aludni.

Minden a helyére kerül

A szülők gyakran panaszkodnak arra, hogy nehezen megy a böfiztetés. Ilyenkor mindig elmondom nekik, hogy az evolució korábbi szakaszában a babák élete valójában egész napos böfiztetés volt, hiszen az anya folyamatosan a testén tartotta a picit, mégpedig függőlegesen: vagy a csípőjére ültetve, vagy hordozóeszközben a derekán, vagy a hátán tartva. A böfiztetést tehát nem kell elkülöníteni a mindennapi élet többi eseményétől: ha a testünkön tartjuk a babát közel függőlegesen, akkor böfiztetünk – legyen ez az alkalom akár egy közös pihenés a fotelben, vagy éppen hordozókendős takarítás vagy séta. A gyomor formája is indokolja ezt a testhelyzetet. Gyomrunk valójában egy kettős görbületet mutató zsákocska, melynek kanyarjaiban meg tud rekedni a levegő. Ha a babát szoptatás után letesszük, fájhat a hasa, mert a buborékok egy nagy gömbbé összeállva nyomják belülről. Ha hordozzuk, a járás bilegtető mozgása és a függőleges testhelyzet segít megszabadulni a buborékoktól, ezzel együtt a meleg, amely a pocakot körülveszi, lazító, fájdalomcsillapító hatású.

Bukás ellen

A bukós, vagy igazából refluxos baba is jól jár a hordozással. Számukra a leginkább megfelelő, ha sokszor esznek keveset, illetve az, hogy hamar kiböfizzék a lenyelt levegőt. Ha a baba kendőben „lakik”, és akkor jut mellhez, amikor csak szeretne, akkor nem fogja degeszre tömni a pocakját, és visszabukni az elfogyasztott tej jó részét, hanem gyakran szopik, kis mennyiséget. Az ilyen problémával küzdő babánál jó, ha az édesanya megtanulja úgy felkötni a kendőt, hogy a baba hordozás közben is könnyedén tudjon szopizni.

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Sződy Judit

Érettségi után nem vettek föl az egyetemre, így egy évig dolgoznom kellett. Nagy szerencsém, hogy rögtön a mélyvízbe dobott a sors - egy gyermekpszichiátriai osztályon kaptam állást, ahová komoly pszichés problémákkal kerültek be a gyerekek, négy évestől tizennyolc éves korig. Ott éreztem meg, hogy képes vagyok a segítségkérőre ráhangolódni, és tolerálni a másságot. A következő évtől egyetemre jártam, okleveles pszichológusként végeztem. Az egyetemi évek alatt született meg három fiam, akik azonnal gyakorlati tapasztalatokhoz juttattak. A szakdolgozatom írása során nyolcvan anyával készítettem interjút szülésről - szoptatásról, ez nagyon megerősített abban, hogy kevésbé az anya alkata, mint a megfelelő szoptatási gyakorlat, a szoptatáshoz kapott segítség és lelki támasz számít abban, hogy a szoptatás addig tartson, míg az anyának és gyermeknek egyaránt jó. Gyes mellett újságíróként dolgoztam, állandó témám a várandósság és a szülés utáni első évek kérdéseinek földolgozása: a szülő-gyerek kapcsolat, a nevelés és a szoptatás volt - és ma is az. Csatlakoztam A "Szoptatásért" Magyar Egyesülethez, ahol lehetőségem van tapasztalt szakemberekkel együtt dolgozni, hozzáférek a legfrissebb szakirodalomhoz, és lehetőségem van külföldi konferenciákon is részt venni. A MÉRCE Egyesület keretei között dolgoztam a magyarországi szülészeteket felmérő munkában, melynek végeredménye a két Születéskalauz (majd a Sanoma Kiadó munkatársaként a Hol jó szülni?) című könyv, ami több ezer családot segített - és azóta is segít - tájékozódni a szüléssel kapcsolatos ajánlások, a szülészeti gyakorlat és a szülés körüli események (pszichés változások, szoptatás stb.) terén. 1999-ben megszületett kislányom, aki már élvezhette előzőleg megszerzett tapasztalataim gyümölcsét. A "gyerekezés" mellett továbbra is állandó újságírói munkát végeztem, kismamaklubot vezettem, az Alternatal Alapítvány tanfolyamán tartottam a szoptatásról szóló nap beszélgetését, és egy internetes szolgálat szoptatási tanácsadójaként is dolgoztam. Ezeket a feladatokat továbbra is ellátom, azzal a különbséggel, hogy 2003-ban megszereztem az IBCLC (International Board Certified Lactation Consultant) címet, így hivatalosan is szoptatási szaktanácsadónak tekinthetem magam. 10 évig a Kismama magazin, és három évig a babaszoba.hu szerkesztője voltam, jelenleg a HelloBaby magazin külsős újságírója vagyok. munkám során napi rendszerességgel kerülnek elő csecsemőgondozással, neveléssel, szoptatással kapcsolatos kérdések, amelyekre - a dolog természeténél fogva - mindig naprakész válaszokat kell adnunk. Mindennapjaim része a telefonos tanácsadás - az ország minden tájáról, sőt külföldről is kapok hívásokat. Jelenleg az Uzsoki utcai Kórház szülészetének laktációs szaktanácsadója vagyok. Úgy érzem, hogy munkámban sokat segít az a tárgyi tudás, amit a tanulmányaim során megszereztem, azok az információk, amiket a családoktól anyáktól kapok, és az a több, mint tizenkilenc év, amit eddig gyakorló szülőként töltöttem el. http://www.szody.hu