Hány kiló? Hány centi? Hány grammot eszik? Milyen gyakran eszik?

3 hozzászólás • 2014-11-21 • by

 

No para! – számok, amelyek nem számítanak

Hány kiló? Hány centi? Hány grammot eszik? Milyen gyakran eszik? Hányszor kel éjjel? Ezek a rokonok, barátok és üzletfelek első kérdései. Mintha ezekből a számokból lehetne valami fontos dologra következtetni. Kezdjük ott, hogy a két és fél kilós újszülött és az öt kilós újszülött is lehet teljesen egészséges, ők még benne vannak a szórásban.  Az elvárt számok átlagos babákra vonatkoznak, és átlagos baba egyszerűen nem létezik.

Egy szám nem mond el semmit a kisbabánkról. Inkább arra való, hogy másokhoz mérjük, viszonyítsuk őt, ami nem használ senkinek.  Sőt: árt.

Mi a baj a számokkal?

Aki számokról faggat, az azt sugallja, hogy mérned kell a babádat. Pedig erre nincs szükség, sőt!!! A baba egyik legfontosabb szükséglete, hogy igény szerint szophasson – amikor akar, amennyit akar. Lehet, hogy négy óra eltelik két szopizás között, lehet, hogy negyed óra.  Vajon mit mondanak ilyenkor a számok? Egyik alkalommal 120 grammot szopik a baba, a másik alkalommal 20 grammot. Mit kezdjünk ezekkel a számokkal? Érdemes megismerni egy „nem elég a tejem para” történetét.

Bandi és a csehovi mérleg

Bandi ügyes baba, már születése után közvetlenül is remekül szopizott. Anyukája nem különben ügyes, talpraesetten gondoskodik a piciről. Szépen telnek a napok, no para, vidámság, menni fog érzés lengi be a szobát.  Mígnem eljön a hazamenetel napja, melynek reggelén megkérdezi valaki  Anitát, hogy mennyit eszik a kis Bandi. A kórház minden szobájában szép, fehér digitális mérleg található. Ahogy Csehov mondja: Ha a színpadon van egy pisztoly, annak előbb-utóbb el kell sülnie.  Ha a szobában van egy mérleg, azon előbb utóbb meg fogják mérni a babát. Így is lett. Anita kíváncsiságból megmérte Bandit, akiről megtudtuk, hogy 30 grammot evett.  Úgy tudta, hogy ez pont a negyedik napos babára jellemző mennyiség, elégedetten dugta vissza a picitt a kiságyba. Bandika szundított egyet, anya készülődött, megszerezte a zárójelentéseket, összecsomagolta a ruhákat, kenceficéket, minden holmit. Majd úgy gondolta, indulás előtt még egyszer megszoptatja a babát. Bandi mélyen aludt, alig lehetett felébreszteni. De mégis sikerült valahogy mellre tenni. Mivel egy mérés nem mérés, anya kíváncsiságból újra megmérte. A mérleg tízet mutatott. Ajaj!!! Mi lesz most? Hogy fogja kibírni hazáig? Kérjek tápszert az útra? Mit csináljak, ha fölébred? És miért csak ennyi? Még sincs elég tejem? Anita agyában cikáznak a sötét gondolatok, kitör rajta minden szülés utáni feszültség. Ahelyett, hogy örömmel indulna haza az elégedetten szuszogó, gömbölyű babával, kapkod fűhöz-fához, sötéten látja a jövőt, saját magát pedig rossz anyának, aki nem tudja megadni a gyerekének, amire tuti hogy szüksége lenne.

Út a kétségbeeséshez
Otthon a komódon a mérleg. Első szopizás eredménye negyven! Szuper! A következőé húsz. Miért csak húsz? Mi lehet a baj?  A félig alvó babát visszateszi a mellére, addig noszogatja, amíg újra szopizni kezd. Bandi szopik még pár percig. Újabb mérés, plusz tíz grammot mutat. Anita nagyjából megnyugszik.
Bandi teli pocakkal, kifáradva alszik három órát. Amikor fölébred, jó nagyot szopizik, mérik, ötven!!! Szuper! Egy óra múlva fürdetés következik, Bandi ettől fölélénkül, amikor Anita magához öleli, keresgélni kezdi a cicit, cuppog. Anita csodálkozva néz rá: hát, te biztos nem lehetsz éhes, nemrég teleetted magad. Inkább ringatja, majd amikor nem akar elaludni, cumit ad a szájába.
A csehovi mérleg, és az értelmetlen kérdés így vezet el egy nap alatt az igény szerinti szoptatástól a keretek, szabályok bevezetéséig. Így jut el a család oda, hogy nem a baba viselkedését veszi alapul, hanem olyan számokat, amelyek valójában nem mondanak semmit.

Ez után már az jön, hogy utánanéznek, mennyit is kellene enni egy babának, találnak mindenféle adatot, végül is azt olvassák a legtöbb helyen, hogy 24 óra alatt testsúlykilogrammonként 150 grammra van szükség.  Elindul az osztás-szorzás, és kihozzák, hogy egy nap alatt 525 gramm a napi adag, na de azt hogyan is osszák el? Mindenhol azt hallják, hogy a babák átlag három óránként esznek, tehát hét evés van, az annyi mint 75 gramm! Úristen, ez a gyerek biztosan éhezik!!!

Másnap irány a gyerekorvos, tápszerreceptet kérnek a biztonság kedvéért, és… nem folytatom. Tudjátok. Sajnos egyáltalán nem ritka, hogy ide vezetnek a számok.

Mindenki lejátszhatja magában, mi történik, ha Anita nem méri meg a babát se a kórházban, sem otthon.

(Utóirat: A csecsemőnek nem három óránként kell ennie, és nem kell legalább 150 grammot fogyasztani naponta testsúlykilogrammonként!)

Hozzászólások

Hozzászólások

3 hozzászólás

szólj hozzá
avatar Papp-Prohászka Laura (9 év)

Ez szuper ez a cikk!!! Jó lenne ezt az illetékesek (mind az egészségügyben dolgozók, mind az anyukák) felé is minél gyakrabban kommunikálni. Sok “bajt” meg lehetne előzni.

reply
avatar Gabi (8 év)

Nagy kár, hogy túl későn olvastam el!!!

reply
avatar Pappné Agyagási Ágnes (8 év)

Pontosan 100%-osan ugyanígy jártam én is! De még eddig kizárólag anyatejes a babám, csak halálra parázom magam. Most már leteszem a mérleget, azt hiszem :)

reply

Hogy tetszett?


A szerzőről:

avatar
Érettségi után nem vettek föl az egyetemre, így egy évig dolgoznom kellett. Nagy szerencsém, hogy rögtön a mélyvízbe dobott a sors - egy gyermekpszichiátriai osztályon kaptam állást, ahová komoly pszichés problémákkal kerültek be a gyerekek, négy évestől tizennyolc éves korig. Ott éreztem meg, hogy képes vagyok a segítségkérőre ráhangolódni, és tolerálni a másságot. A következő évtől egyetemre jártam, okleveles pszichológusként végeztem. Az egyetemi évek alatt született meg három fiam, akik azonnal gyakorlati tapasztalatokhoz juttattak. A szakdolgozatom írása során nyolcvan anyával készítettem interjút szülésről - szoptatásról, ez nagyon megerősített abban, hogy kevésbé az anya alkata, mint a megfelelő szoptatási gyakorlat, a szoptatáshoz kapott segítség és lelki támasz számít abban, hogy a szoptatás addig tartson, míg az anyának és gyermeknek egyaránt jó. Gyes mellett újságíróként dolgoztam, állandó témám a várandósság és a szülés utáni első évek kérdéseinek földolgozása: a szülő-gyerek kapcsolat, a nevelés és a szoptatás volt - és ma is az. Csatlakoztam A "Szoptatásért" Magyar Egyesülethez, ahol lehetőségem van tapasztalt szakemberekkel együtt dolgozni, hozzáférek a legfrissebb szakirodalomhoz, és lehetőségem van külföldi konferenciákon is részt venni. A MÉRCE Egyesület keretei között dolgoztam a magyarországi szülészeteket felmérő munkában, melynek végeredménye a két Születéskalauz (majd a Sanoma Kiadó munkatársaként a Hol jó szülni?) című könyv, ami több ezer családot segített - és azóta is segít - tájékozódni a szüléssel kapcsolatos ajánlások, a szülészeti gyakorlat és a szülés körüli események (pszichés változások, szoptatás stb.) terén. 1999-ben megszületett kislányom, aki már élvezhette előzőleg megszerzett tapasztalataim gyümölcsét. A "gyerekezés" mellett továbbra is állandó újságírói munkát végeztem, kismamaklubot vezettem, az Alternatal Alapítvány tanfolyamán tartottam a szoptatásról szóló nap beszélgetését, és egy internetes szolgálat szoptatási tanácsadójaként is dolgoztam. Ezeket a feladatokat továbbra is ellátom, azzal a különbséggel, hogy 2003-ban megszereztem az IBCLC (International Board Certified Lactation Consultant) címet, így hivatalosan is szoptatási szaktanácsadónak tekinthetem magam. 10 évig a Kismama magazin, és három évig a babaszoba.hu szerkesztője voltam, jelenleg a HelloBaby magazin külsős újságírója vagyok. munkám során napi rendszerességgel kerülnek elő csecsemőgondozással, neveléssel, szoptatással kapcsolatos kérdések, amelyekre - a dolog természeténél fogva - mindig naprakész válaszokat kell adnunk. Mindennapjaim része a telefonos tanácsadás - az ország minden tájáról, sőt külföldről is kapok hívásokat. Jelenleg az Uzsoki utcai Kórház szülészetének laktációs szaktanácsadója vagyok. Úgy érzem, hogy munkámban sokat segít az a tárgyi tudás, amit a tanulmányaim során megszereztem, azok az információk, amiket a családoktól anyáktól kapok, és az a több, mint tizenkilenc év, amit eddig gyakorló szülőként töltöttem el. http://www.szody.hu