A babahordozás praktikusságát már milliószor hangsúlyoztuk, de most mondok néhány példát, amiről kevesebb helyen hallani.

Elsőként, ott a szülés-születés, ami borzasztóan megviselő babának-mamának. Persze, csodálatos ezt tudjuk, de mondjuk ki, pokoli nehéz. Egy igazi lórúgás testnek és léleknek egyaránt. Azzal együtt, hogy fantasztikus érzés életet adni, van valami traumatizáló abban, hogy testünkön kívül került a baba, aki (szerencsés esetben) 9 hónapig a hasunkban volt.

Aztán ott a bébi aki a meleg félhomályból, iszonyú nehéz munkával, fájdalmak árán, egyszer csak kikerül a fényre, ahol melege van vagy fázik. Ismeretlen, éles zajok várják, ahol éhes, szomjas lehet, ahol mindenért sírni kell, hogy megkapja. A babahordozás segíthet ebben az átmeneti időszakban, hogy anya és babája megszokják ezt az új helyzetet. A baba odabújhat az anyukájához, hallgathatja a szívverését, pont, mint odabent. Az anya pedig érzelmileg is feldolgozhatja, hogy a kisbabája már rajta kívül létezik.

Sokakat megvisel, hogy megszületik a pici és kézről-kézre adják, miközben 9 hónapig csak “ketten” voltak egymásnak. Hirtelen “osztozni” kell. Vagy például emlékszem, engem nagyon zavart, hogy idegenek fogdosták a hasam, amikor várandós voltam.

Amikor Mórt hordozom és mondjuk a piacon, boltban elkezdik cirógatni, ugyanazt érzem, hogy Ő és én egyek vagyunk és Minket csak ne fogdosson idegen. Érdekes…:)

A babahordozás pont azt a meghittséget, intimitást adja vissza, ami a terhességet is átjárta. Ez születés-szülés után a legnagyobb ajándék lehet a kisbabának és anyukájának, hogy a hordozós pillanatokban újra egyek lehetnek.

Ráadásul az apa-baba viszonyban is rengeteget segít, hiszen végre az apuka is megtapasztalhatja valamennyire mindazt, amit addig csak az anya tudott.

A kezdeti hasfájós időszakban is életmentő lehet, mivel a békapózban hordozott baba könnyebben szabadul meg a pukiktól, miközben a a testkontaktus melegen tartja a pocakját, ami szintén enyhíti a kólika kínzó tüneteit. A frontváltozásos, vagy fogzásos, esetleg simán csak nyűgös napokon meg gyakorlatilag semmi más nem segít, mint a babahordozás.

Gyakran a cicit is kenterbe veri. Nincs még egy olyan varázstrükk, ami ennyire univerzálisan segítene a babák körüli problémákon.

Még egy példa, ami bizonyítja, miért fantasztikus hordozni: A karácsony a kisgyerekeseknek gyakran egy horror. Melyik nagyszülőnél hány órát töltenek, melyik rokonhoz mikor mennek és ehhez képest hogy van kaja és/vagy alvásidő… Mindezzel nem kell foglalkozni, ha a kisbabánkat hordozzuk. A mi Mórunk zokszó nélkül tűrte, hogy egy nap alatt kb. 30 emberrel találkozott. Egyik városból a másikba vittük, mindenütt zaj és sürgés-forgás volt. Amikor nyűgös lett, magamra kaptam, ő hozzám bújt, elaludt, vagy szopizott (szépen diszkréten), ha akart. Nem csak túléltük a karácsonyi hajszát, de élveztük is!

A lényeg, hogy rengeteg sztereotípia kering a babahordozásról, sokan azért ellenzik, mert azt hiszik, ez valami ezo-bio-öko nevelési módszer eleme. Pedig ha a fenti példákat nézzük, akkor kiderül, hogy nevelési elvtől függetlenül hordozni jó, a hordozás gyógyít, a hordozás felment, a hordozás felvidít.

És említettem már, hogy a sok hordozásnak köszönhetően tegnap gond nélkül beleslisszantam a legszűkebb farmeromba?;)

Kell ennél több indok?:)

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Szabó Anna Eszter

Fiatal korom ellenére rengeteg mindent csináltam eddigi életem során. Gimnázium után színésznőként próbálkoztam, majd dolgoztam pultosként, még játékteremben is. Az egyetemen készítettem néhány dokumentumfilmet. Voltam cukorkabolt-látványműhely üzletvezetője és casting asszisztens is. Másodmagammal írtam három riportkönyvet. 2013-ban viszont minden eddiginél izgalmasabb, színesebb, inspirálóbb, fárasztóbb, csodálatosabb, teljes munkaidős állást szereztem: Mészáros Mór anyukája lettem. Közös életünk nevetős-sírós, gyarló, küzdelmes, de mindig szeretetteljes hétköznapjairól írok, amilyen őszintén csak lehetséges. http://www.instagram.com/szannae http://mindigzoldebb.blogspot.hu