Apaölben

1 hozzászólás • 2014-05-30 • by

Apaölben

Apaszemmel egészen más a babázás. Nehezebb és könnyebb. Nehezebb, mert nem segítettek rákészülni a hormonok és a várandósság testi élményei. Könnyebb, mert van menekülő útvonal. Ha valamire azt mondja: nem tudom megcsinálni, ügyetlen vagyok, fáradt vagyok, akkor anya jön és megoldja. Fordítva ez ritkább.

 Nem ritka, ha egy édesanya azt kérdezi tőlem: jó-e, ha apa lefejt tejjel eteti a gyereket? Mert ők erre készülnek, hogy apa is jó kapcsolatot tudjon kialakítani a babával, és néha tehermentesítse az anyát. Én erre csak azt tudom mondani, hogy szoptatás szempontjából rizikós lehet. Próbáljunk más megoldást keresni. Valóban az egyetlen dolog, amit apa nem tud a babával csinálni, az az, hogy megszoptatja. A szoptatáson kívül viszont rengeteg tennivaló van a kicsivel. Minden interakció, amiben kellemes élményeket szereznek egymásról a partnerek, erősíti a kapcsolatukat, a bizalmat egymás felé, segíti egymás megismerését, és bátorítja őket, hogy még többet akarjanak egymás társaságából. Régen a baba körüli tennivalók kimerültek a pelenkázásban, böfiztetésben, fürdetésben, babakocsis sétában. 

Ma tudjuk, hogy már az egészen pici újszülött is igényli a testkontaktust, a kommunikációt, ringatást, változatos ingereket. Akár úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a konkrét „gondozási feladatokon” kívül korlátlan időben lehet babázni, egyetlen érintés, hordozás, összebújás, ölelés, fülbe dudorászás sem „vész kárba”. Az újszülött innen (is) szerzi érzelmi táplálékát, innen tölti fel érzelmi tankját, amit mindig újra kell tölteni amíg pici, hogy felnőtt korában már ő maga, önállóan dönthessen róla, hogy mire van szüksége, és ő maga is tudjon adni.

Nagy, biztonságot adó kezek

saruta-ti copilul!

Apa kezei sokszor csodát tesznek. Apa ölelése pedig sokszor gyógyír a bajra. Miben rejlik apa titka? Egészen mást sugároz a baba felé, mint az anyukája. Apa nem aggódik amiatt, hogy a baba eszik-e, alszik-e eleget, sőt, többnyire abban is biztos, hogy nem felejt el levegőt venni. Apa nem őrlődik sokat azon, hogy hogyan kell tartani a picit, eszébe sem jut azon gondolkodni, hogy egy rossz mozdulattal „tönkreteszi” babát, hogy árthat neki. Apa – a legtöbbször – egyszerűen magabiztosabb, és inkább a földön jár, mint anya. Ráadásul nem annyira kimerült, hiszen nem ő kel a picihez éjjel, nem ő van 24 órás ügyeletben.

IMG_6658A baba éppen ezt a biztonságérzetet és határozottságot értékeli, ami apából árad. Apa pedig nagyon sokat ad a babának, ha ezt képes adni. Nem csak a „gondozási feladatok” során. Más lehetőségei is vannak. A babamasszázs megnyugtatja a kicsit, és apa is jól érzi magát közben. Ha a szőrös mellkasán altatja, miközben olvas, tévét néz, vagy maga is bóbiskol, biztonságot és testközelséget nyújt neki. Ha hordozókendőben hordozza, ringatást, összebújást, ismerős hangokat és a teljes ellazulás lehetőségét is biztosítja. És tulajdonképpen mindent, amire a picinek szüksége lehet – a táplálékon kívül.

Mindeközben anya…

Mindeközben anya teljes biztonság és szeretet felhőjében tudja a kicsit. Így ő is ellazulhat, pihenhet, akár aludhat is egy jót. És megnyugodhat, ha még a gyermekágyi időszaknak nem jutott el arra a pontjára, hogy szívesen hordozná a babát. Hiszen az anya dolga ilyenkor az, hogy lehetőleg annyit pihenjen, feküdjön, amennyit tud, amíg a gátja vagy műtéti sebe nem regenerálódik megfelelően. Apa pedig bőségesen kiveheti a részét. Meg később is. Nem a szoptatásból. Minden másból.

Hozzászólások

Hozzászólások

1 hozzászólás

szólj hozzá
avatar Hornyák Mariann (10 év)

Arról nem is beszélve, hogy apa csodakeze mindent megjavít! Ha elszakad a mesekönyv lapja, már jeleli is a fiam, hogy apa :), ha eltörik valami, apa, ha autóval megyünk, apa, ha szerelni kell, apa, ha kiég a körte, apa…

reply

Hogy tetszett?


A szerzőről:

avatar
Érettségi után nem vettek föl az egyetemre, így egy évig dolgoznom kellett. Nagy szerencsém, hogy rögtön a mélyvízbe dobott a sors - egy gyermekpszichiátriai osztályon kaptam állást, ahová komoly pszichés problémákkal kerültek be a gyerekek, négy évestől tizennyolc éves korig. Ott éreztem meg, hogy képes vagyok a segítségkérőre ráhangolódni, és tolerálni a másságot. A következő évtől egyetemre jártam, okleveles pszichológusként végeztem. Az egyetemi évek alatt született meg három fiam, akik azonnal gyakorlati tapasztalatokhoz juttattak. A szakdolgozatom írása során nyolcvan anyával készítettem interjút szülésről - szoptatásról, ez nagyon megerősített abban, hogy kevésbé az anya alkata, mint a megfelelő szoptatási gyakorlat, a szoptatáshoz kapott segítség és lelki támasz számít abban, hogy a szoptatás addig tartson, míg az anyának és gyermeknek egyaránt jó. Gyes mellett újságíróként dolgoztam, állandó témám a várandósság és a szülés utáni első évek kérdéseinek földolgozása: a szülő-gyerek kapcsolat, a nevelés és a szoptatás volt - és ma is az. Csatlakoztam A "Szoptatásért" Magyar Egyesülethez, ahol lehetőségem van tapasztalt szakemberekkel együtt dolgozni, hozzáférek a legfrissebb szakirodalomhoz, és lehetőségem van külföldi konferenciákon is részt venni. A MÉRCE Egyesület keretei között dolgoztam a magyarországi szülészeteket felmérő munkában, melynek végeredménye a két Születéskalauz (majd a Sanoma Kiadó munkatársaként a Hol jó szülni?) című könyv, ami több ezer családot segített - és azóta is segít - tájékozódni a szüléssel kapcsolatos ajánlások, a szülészeti gyakorlat és a szülés körüli események (pszichés változások, szoptatás stb.) terén. 1999-ben megszületett kislányom, aki már élvezhette előzőleg megszerzett tapasztalataim gyümölcsét. A "gyerekezés" mellett továbbra is állandó újságírói munkát végeztem, kismamaklubot vezettem, az Alternatal Alapítvány tanfolyamán tartottam a szoptatásról szóló nap beszélgetését, és egy internetes szolgálat szoptatási tanácsadójaként is dolgoztam. Ezeket a feladatokat továbbra is ellátom, azzal a különbséggel, hogy 2003-ban megszereztem az IBCLC (International Board Certified Lactation Consultant) címet, így hivatalosan is szoptatási szaktanácsadónak tekinthetem magam. 10 évig a Kismama magazin, és három évig a babaszoba.hu szerkesztője voltam, jelenleg a HelloBaby magazin külsős újságírója vagyok. munkám során napi rendszerességgel kerülnek elő csecsemőgondozással, neveléssel, szoptatással kapcsolatos kérdések, amelyekre - a dolog természeténél fogva - mindig naprakész válaszokat kell adnunk. Mindennapjaim része a telefonos tanácsadás - az ország minden tájáról, sőt külföldről is kapok hívásokat. Jelenleg az Uzsoki utcai Kórház szülészetének laktációs szaktanácsadója vagyok. Úgy érzem, hogy munkámban sokat segít az a tárgyi tudás, amit a tanulmányaim során megszereztem, azok az információk, amiket a családoktól anyáktól kapok, és az a több, mint tizenkilenc év, amit eddig gyakorló szülőként töltöttem el. http://www.szody.hu