Amit a gyermek nevelés jelent nekem…

…azt a kötődő nevelés írja körül legjobban.

Mi is a kötődő nevelés számomra?

Mindent megtennék azért, hogy a gyermekem egészséges, sikeres, boldog felnőtt legyen. Elégedett legyen önmagával és a környezetével, de csak annyira, hogy
egy cseppnyi kis elégedetlenség mindig előrébb vigye. Legyenek céljai, vágyai és eszközei, hogy ezeket elérje. Hiszek abban, hogy ennek az alapja az édesanyjához, a hozzám fűződő viszonya, annak stabilitása, minősége. Ha gyermekkorában úgy támaszkodhat a szüleire, mint a megfáradt vándor egy biztonságos sziklára, akkor jók az esélyei arra, hogy egy kiegyensúlyozott, önmagával harmóniában élő felnőtté válik. Hogyan tud az édesanyával (vagy az első számú gondviselőjével) kialakítani olyan kapcsolatot egy gyermek, hogy az a kötődés olyan mértékű és minőségű legyen, ami ezt az alapot tovább erősíti?

Erre ad nekem választ a kötődő nevelés.

A kötődő nevelés egy élet stílus!

 

Sokat töprengtem, hogyan írjak le mindent, amit a kötődő nevelésről gondolok és mindazt, amit általában sokan tudni vélnek, hogyan pontosítsam, vagy cáfoljam meg. Ez több ezer könyv terjedelmével ömlesztené el az édesanyákat és akkor rájöttem, hogy ez furcsa önmagában: a kötődő nevelésről írni.

Amikor az első embergyermek megszületett, az édesanyja megszoptatta, magára kötötte, és elment gyűjtögetni. Ellátta az asszonyi kötelességeit, gondozta a gyermekeit. Esténként együtt ült a család. Csak egymásra számíthattak. Egymásra voltak utalva. Nem formáltak szavakat, nem alkottak fogalmakat arra, hogy kifejezzék, mi a szeretet. Nem érdekelte őket, hogy ez a tudományos megfogalmazás mennyiben fedi le a mindenna

pjaikat, vagy azt ahogyan a gyermekeikkel bánnak. A nyugati világtól „megmenekült” bölcs, ősi törzsek ma is ezt teszik, bizonyos dolgokban.

Az ősi erő, az a nyers, tiszta, őszinte erő, ami rádtör, amikor először érzed a kisbabád bőrének érintését. Az a szeretet, amitől összeroppan a szíved. Az a törődés, amivel a szeretett kis lény felé fordulsz az első alkalommal, amikor az öledbe veszed. Az az érzés kísér el téged a lelkedben egy életen át. Mert már halálodig édesanya vagy. Még azon is túl.

Ez a kötődés alapja.

Lesed minden pillanatban a legapróbb rezdüléseit is. Csak ő létezik. Soha nem akarod elereszteni. Örökké érezni akarod a szívverését, hallani a szuszogását, amikor alszik. Arra akarsz felébredni, hogy a melledre tapad a kis szája. Biztosan érzed, hogy ez a kis apróság a világegyetem bölcsességét őrzi a szívében. Biztos vagy benne, hogy pontosan tudja, hogy mire van szüksége, és mikor. Nem ítélkezel, nem bírálod felül. Hagyod, hogy saját maga járja be az ő elrendelt útját. Nem fogod a kezét, csak ha kéri. De minden pillanatban ugrásra készen várod, hogy feléd forduljon. Bármelyik pillanatban szüksége lehet rád, az iránymutatásra, a tanácsra. Nem méltatod, hanem bátorítod. Példát mutatsz, tanítod. Általad ismeri meg az érzéseit, a saját lelkét. A te szemeden keresztül ismeri meg a világot.

Ez a nevelés alapja.

Vannak pillanatok, amikor elhallgatnak a szívedben ezek a tomboló erők. Elnyomja őket a bizonytalanság, a kétség, a környezet túl zajos hangjai. Ekkor fordulunk mások felé segítségért. Pedig minden válasz ott van a kérdésekre. Ott a lelkünkben. Minden baba ősi igényét, szükségleteit elégíti ki a kötődő nevelés. Az anyai ösztönök pedig vezetnek bennünket.

A kötődő nevelés eszköztára igen széles.

A babahordozás lelkileg fontos a gyermek számára!

Ide tartozik a hordozás, az együttalvás és az igény szerinti szoptatás is – többek között. Attól azonban, hogy hordozzuk a babát, még nem biztos, hogy lelkileg kötődő babát nevelünk, és fordítva. Egy cumisüvegből tápszerrel táplált baba is kötődhet egészségesen. A kötődő nevelés sokkal több ennél. Több, mint egyszerűen mosható pelenkát használni vagy együttaludni.

A kötődő nevelés számomra hozzáállás. Egy szemlélet. Egy olyan nevelési mód, amely szerint a gyermekünk egy tiszteletre méltó, teljesértékű emberi lény, akinek még tanulnia kell erről a világról, akinek meg kell ismernie a szavakat, amiket használunk, viszont rendelkezik önálló akarattal, vágyakkal, amiknek teret kell engednünk, támogatnunk kell
A kötődő nevelést érezni kell. Ha belefelé hallgatsz erősen, és elcsitítod a környezetedet, akkor meghallod, hogy mit diktál. Ezért „furcsa” írni arról, hogy mi a kötődés. Mert te is pontosan tudod.

Mégis azt érzed, hogy megerősítésre, segítségre van szükséged? Érthető, hiszen Neked is meg kell tanulni felismerni ezeket az ösztönöket, érzéseket!

Amiről azonban nem lehet eleget írni, az a „hogyan”. Hogyan csináljuk ezt a gyakorlatban? Hogyan legyünk elég kitartóak? Hogyan legyünk elég bátrak? Hogyan oldjuk meg a mindennapokat? Hogyan harcoljunk meg a környezetünkkel? Hogyan kezeljük az érzelmeket? Praktikáról és tippekről kell írni, részletekről és tapasztalatokról.

Hamarosan érkezem hát a folytatással, kötődő nevelésről, babahordozásról és a mindennapi kihívásokról!
Neked mit jelent a kötődés, a nevelés? Írd meg nekem, akár ide, hozzászólásként!

Hozzászólások

Hozzászólások

Hogy tetszett?