Csak egy szál bikinit hoztam el az útra…

Három napra leugrunk lazulni a tóhoz.

Apa módszeres málházással megroggyantja az autó hátsó részét. Olykor megvakarja a fejét, és furcsa arckifejezéssel bepróbálkozik:  ez biztos, hogy kell? Mire anya: igen, mert sosem tudhatod,… Ez a második nyár, amikor hasonlóképpen indulnak neki a családi hétvégének.

Az idő remek, süt a nap ezerrel.

Hajnalban vagy déli alvás idején?- az első nagy kérdés. Mert a manó utál a gyerekülésben ott hátul, ha anya mellé ül, akkor is kisszériás a sikerélmény. Arczsibbadásig beszélgetnek, báboznak, énekelgetnek, isznak, falatoznak. Te jó ég, még csak fél óra telt el! Anya és Apa lázasan mutogat munkagépekre, legelésző tehenekre- már ha nagy ritkán előkerülnek-, mindenre, ami létezik! Mire a kicsi odanézne, rég máshol járnak. Még van egy fél nap eldönteni, holnap indulunk, addig is ledőlök a kicsi mellé egyet. Pocakkal már nehezebb ébren maradni, és naprakésznek lenni…

Anya látja magukat a parton. Megérkeztek, irány a strand, majd kipakolnak este.

Csodás az idő, vízillat, strandzaj.

A kicsinek wc-re kell mennie. Már az autópályán is kellett- lehajtottak egy nyugodtabb szakaszra, naná, hogy nem volt sehol benzinkút, pihenőhely vagy tisztább bokros rész. Elő a kacsás bilit az út szélén! Persze, mindenki őket nézi az elsuhanó autók ablakából. Kacsás bili az aszfalton, a szeméremre sokat adó anyuka igyekszik a gyermek pucér fertályait testével takarni, és higgadtságával nyugodt körülményeket teremteni a mutatványhoz. A kicsi toporog, játszik vele. Itt nem jó, kacsabili átkerül egy méterrel arrébb. Toporgás, várakozás. Nem megy. Harmadik variáció. Tesz-Vesz Város bevetésen- talán, ha a figyelme erre terelődik… De nem, így sem.

Nos, jó, vissza minden. Szólj, ha megint érzed, kicsim! Éjzem. Na, bumm. Lehajtó, produkció megismétel. Eredmény semmi.

A gyereket komolyan veszik, nemrég szokott le teljesen a pelusról, jelzései megbízhatók, nagyon ügyes. De most mi lenne, ha mégis adnék rá pelenkát – mert azért van nálunk néhány darab? Nem zavarom vele össze? Használná e? Nagy kérdések megintcsak. De hol a pelenka? A legalján, naná. Apa morog: 1. minek? 2. ne csináljak már hülyét belőle!

Csapó 3. Úton ismét. Kicsi elalszik. Anya olykor szaglászik, hátha…de nem. Szerencsére. Megérkeznek.

Liliputi karikás hordozó napfényvédőként is jóóó

Anya álmában pontosan felidézi az ismerős kisgyermekes családok „lazulási” menetrendjét, amiben minden anyatársa olyan szinten kifárad, hogy már alig várja, hogy otthon kipihenhesse még a gondolatát is. Éppen apával civakodnak, mikor egyszerre csak fény szűrödik be a szemhéjak alá.

…ah…a kicsi még alszik, apa kint bütyköl valamit.

Az álmoknak fontos üzenete van-  anya ezt pontosan tudja.

Holnap indulunk, délutáni alvás idején. Aznap nem strandolunk, hanem sétálunk és vacsizunk egyet. Tartjuk a napirendet. Másnap, reggeli után egy szál táskával lebattyogunk a partra, és élvezzük a nyarat. Lazán, ahogy jön.

Tehát akkor:

1. hordozó

2. pokróc

3. homokozójátékok

4. törlőkendő

5. 2 db kedvenc játék

6. 2db könyv

7. karúszó

8. 1 hosszú ujjú, 2 póló, 2 rövidnadrág vagy szoknya, 2 mindenféle alsóneműből/ fő

9. 1db pizsi/fő

10. 1 fürdőruha/fő

11. tisztálkodószerek

12. 3db törölköző

13. hajszárító

14. papucsok

15. kis kiszerelésű naptej

16. kissapka

17. papírok

18. vérszívóűző spray

19. 3 nejlonszatyor a szennyesnek, a vizesnek és a homokozójátéknak

20. víz, 6 szendvics az útra

slussz.

Gondolatban két vászontáskára és egy kisbőröndre osztja a tartalmat, és elégedetten gondol arra, hogy a párja hogy fog örülni a negyed csomagtartónyi holminak.

folytatjuk….

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Ferencz Judit

Több, mint tíz éve foglalkoztat tudatosan, miként lehet közel kerülni és maradni egy kisbabához, gyermekhez. A fogantatás pillanatától, a méhen belüli hónapok alatt, szülés közben és utána. Mindvégig. Mert aki egyszer gyermeket hozott világra, örökre anya marad. Ez pedig felelősséggel jár. Gyönyörű, olykor emberpróbáló, nyitottságot és őszinteséget igénylő, megismerései folyamat ez mindannyiunk számára. A gyermek igényeit szem előtt tartó, kötődést elősegítő és támogató módszerek alkalmazása természetes volt mindhárom gyermekem cseperedése idején (és ennek még koránt sincs vége, noha már kinőtték a szopizós, hordozós korszakot). Rengeteget köszönhetek nekik az önmegismerési, elfogadási folyamataimban. Nem feledhetem, milyen volt nekem gyereknek, kamasznak lenni, mit éreztem, gondoltam magamról s a világról. Nem feledhetem, hogy emberek vagyunk, a magunk módján tökéletesek, és egy szülő mindig azt teheti, amit legjobb tudása alapján képes. Nem feledhetem, hogy ők azok, akik „kívülről-belülről” ismernek, érzékelnek rezdüléseimben, hangulataimban - nekik nem hazudhatok, vállalnom kell magamat esendőségemmel együtt, és így kísérni őket az Életben. Ezért is tartom fontosnak azt, hogy minél több édesanyához, édesapához, nagyszülőhöz, családokkal foglalkozó szakemberhez eljussanak azok az ismeretek, amelyek által maguk is tovább léphetnek az aktuális problémákat illetően, válaszokat találhatnak a felmerülő kérdéseikre, nem érzik magukat egyedül késztetéseikben vagy csodabogárnak, amiért ösztönös szeretetüknek kifejezési módokat keresnek. u.i.: ...és amilyen kegyes a sors, immáron ötszörös erővel tanulhatom, mi a dolgom e Földön egy újabb tündéri, kicsi lány és egy túlságosan korán elbúcsúzott gyermek édesanyjaként.