Sosem jutottam volna el a 10 éves osztálytalálkozóra vonattal egy alig két hónapos babával, és sosem jutottam volna fel egy vulkánra egy 7 hónapossal, ha nincs a hordozás. De azért tudok ennél hétköznapibb példákat is hozni, amikor a hordozás (kis túlzással) megmentette az életemet, de legalábbis a totális agybajtól biztosan.

250 km, MÁV, osztálytalálkozó

Tíz éves, középiskolai osztálytalálkozóm kihagyhatatlan. Igen ám, de mit csináljunk, ha a távolság 250 kilométer, a férj dolgozik, autó nincs, így vonattal kell megoldani az utat? Az osztálytalálkozó reggelén magamra kötöttem az alig két hónapos lányomat, a hátamra pakoltam a szüleimnél töltött másfél napra szüksége túlélőfelszerelést, és még sötétben elindultunk a Keleti Pályaudvarra. (Azért azt zárójelben megjegyezném, hogy a kislányom a második gyerekem, az elsőnél gyakorlatlan anyaként, ezt nem biztos, hogy bevállaltam volna.) Viszonylag könnyen eljutottunk a pályaudvarra a vonatig, fel is szállhattunk, bár se áram, se fűtés nem volt még vagy jó fél óráig – ez azért novemberben eléggé hiányzott, de Bora jót szundított a kendőben miközben a testem melegítette.

Az út alatt, amikor nem aludt, akkor is jó szolgálatot tett a rugalmas kendő, mert hol az ülésre terítettem és arra fektettem (itt nem kell részleteznem a MÁV vonatok tisztasági állapotát, ami ezt indokolta), hol pedig szoptatásnál biztosította az intimitást takaróként.

A vonatutas megpróbáltatással még nem ért véget a hordozási kihívás, lévén, hogy anyukám nem volt otthon ezen a hétvégén, apukám meg egyedül nem vállalta a felvigyázást a két hónaposra egy órán keresztül sem (szerintem hamarabb igent mondott volna egy Mars expedícióra), így a gyerek jött velem a találkozóra. Az este hét fele már nyűgös babát a kendő nyugtatta meg, megakadályozva ezzel, hogy túlüvöltse az összes ex-osztálytársam beszámolóját.

Nem kicsiknek való!

Van egy csomó hely és szituáció, ami egyszerűen babával és babakocsival kivitelezhetetlen lenne. Például egy vulkáni séta nem kicsiknek való, de mégis a hordozóban biztonsággal sétálhattunk együtt a fekete homokban, amikor a Kanári-szigetek vulkánján jártunk. De ugyanez igaz egy hazai, erdei kirándulásra is, ahol a keskeny ösvények és a meredek lejtők miatt babakocsival és totyogóval is kivitelezhetetlen.

Szintén a Kanári-szigeteken fizettünk be bálna és delfin lesre, és biztosan állíthatom a száguldó motorcsónakon, amibe bele-bele csapott a víz, sem kézben, sem babakocsiban nem lett volna olyan biztonságban a 7 hónapos gyerek, mint rámkötve a hordozóban.

Pár hete hétvégén pedig a szolnoki repülőmúzeumot látogattuk meg hordozóval, ahol a turbina-szimulátora 120 centiméter alatt nem használható – a rám kötött baba bőven 120 cm feletti magasságot is elér, és nagyon élvezte, ahogyan fúj a szél!

Pici Piacos Liliputiban

Rendszeresen árulunk a legkisebbek vásárán, a Pici Piacon. Mivel még gyakran szoptatok, megvalósíthatatlan, hogy akár fél napot is külön töltsünk a lányommal, így minden piacon ott van velünk. Reggel 9-től este 6-ig lehetetlen lenne végigcsinálni ezt újra és újra, ha nincsen hordozó: abban alszik, abban nyugszik meg, abban szemlélődik, és azzal mennek el az apukájával játszóterezni, sétálni is. Ha az áruk, csomagok és kiállítási felszerelések mellett még egy babakocsit is szállítanunk kellene, biztosan teherautóra lenne szükségünk a családi járgány helyett.

Totyogó korszakban is előnyös

Éppen ezerrel dübörög nálunk a totyogó korszak: egyre többet járkál a hordozón kívül is, de azért még a párszáz méteres ovi-lakás távolságot sem tudná önállóan megtenni. A nagyobbikat nem hordoztam, vele babakocsiztunk, így van összehasonlítási alapom, és meg kell mondjam, hordozóval ez is könnyebb! A gyereket csak kiszedem, fogom a kezét és megyünk, miközben a csatos vagy éppen mei-tai hordozó lóg a derekamon, de egyáltalán nem zavar. Ezzel ellentétben, amikor a nagyobbal csináltuk végig ezt a korszakot, folyton az idegbaj kerülgetett, mert sokkal nehezebb tolni egy babakocsit és közben a totyogó kezét is fogni. Most, amikor még egy futóbringán száguldó óvodást is szemmel kell tartanom, biztosan agyvérzést kapnék az út végére, ha egy babakocsit is tolnom kellene.

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Séllei Lilla

#anya #blogger #liliputinagykövet #újságíró #kreatív #tervező - néhány a sok címke közül, amit magamra tudok aggatni. Egy négyéves kisfiú és egy egyéves kislány anyukája vagyok, egy wahm (work at home moms) és egy patchwork család minden örömével és kihívásával együtt. Könnyűipari mérnökként végeztem, de a gyerekek születése előtt online újságíróként dolgoztam, azóta pedig szabadúszom. Van egy DIY és sok más témával foglalkozó blogom, hobbim a fotózás, amit a blognál is kamatoztatok. Az újságírás mellett egyedi táskákat készítek, és két éve, saját szükséglettől vezérelve útjára indítottam a Pocket Trailert. Szeretek a férjemmel gördeszkázni, de erre mostanában nem igen van alkalmunk. http://csirek.me/