Mindenki hordoz, akinek gyermeke van, ha nem eszközben, akkor karban. Az újszülöttek egyszerűen hordozásra teremtettek, a testközelség elemi szükségletük és rengeteget javíthatunk a komfortérzetükön, ha ölbe vesszük őket. De mit tegyünk, ha az első hetek a hasi szülésünk miatt kicsit bonyolultabbá válnak és magunkat is kímélni kell?  Magyarországon a császármetszéssel szülők aránya az európai átlaghoz képest is kiemelten magas, közel 40 százalékos. Ez azt jelenti, hogy szinte minden második anya számára a szokásoshoz képest is kiemelt figyelemmel és pihenéssel járn(á)nak az első hetek. De mit tehetünk, hogyha a babánk hasfájós vagy egyszerűen csak hamar kedvet érzünk a hordozáshoz? Valóban várni kell ilyenkor? 

Igen, mindenképpen érdemes, de azzal kapcsolatban, hogy mennyit, a szakemberek és orvosok ajánlásai szerint sem egységes, 6-12 hét közötti időszakokról szólnak a javaslatok, és ez általában a gyermekágyas pihenést jelenti. A szüléssel járó megterhelés, vérzés instabillá tehet, sokan szédülnek az első hetekben, ami már önmagában bizonytalanná teszi az mozgást is. Ennek ellenére a regenerálódást pont ezzel segíthetjük, óvatos és fokozatos gátizomtornával, a hasfal regenerálásával, rendszeres hegmasszázzsal tehetünk magunkért.  

A legszerencsésebb az, ha már a szülést megelőzően tudatosan készülünk a gyermekágyas időszakra, igyekezzünk az első hetekben tehermentessé tenni magunkat, legyen szó akár előre felkészüléssel (főzés, ételrendelés), akár személyes segítség (apa, nagyszülők, gyermekágyas dúla, stb) megszervezésével. Alakítsuk ki a gyermekágyat, akár ideiglenesen egy olyan helyet a lakásban, ahol a babánkkal együtt, a fontosabb dolgokat helyből elérve pihenhetünk. 

Mivel a kisbabák az érkezésük körülményeitől függetlenül ténylegesen is igénylik, hogy karban legyenek, nem mindenki teheti azt meg, hogy az első két hónapot pihenéssel töltse. Ha nincs segítségünk, a (pucér) testkontaktus, a mellünkre fektetett babával közös pihenés sokszor beválik, hiszen az érintés, az ütemes szívverés és légzés biztonságot ad babánk számára, fájdalomcsillapító hatású, ráadásul ez lényegesen kevesebb befektetett erőt igényel bármi másnál a császármetszés (vagy akár a hüvelyi szülés) után.  

Hogyha ez valamiért nem elegendő, mert a babánk a mozgás, ringatás hatására nyugszik csak meg, az óvatos fitlabdán ringatózás vagy a fokozatos hordozókendőben hordozás is lehet vészmegoldás. Minden esetben, de egy császármetszést követően kiemelten fontos, hogy figyeljük a testünk jelzéseit, azaz ismerjük meg az aktuális határainkat. Lassan, fokozatosan emelve a hordozás közben mozgással töltött időszakot akár el is kezdhetjük magunkra kötni a babát. Ha van rá eszközünk már, a hasfalat szabadon hagyó kötést válasszunk, ha nincs, érdemes erre az aktuális helyzetre bevásárolni, hiszen ezek a hordozók elkísérhetnek bennünket a hordozós kor végéig.  

Mivel a hordozás elemi szükséglet, rendszeresen meg is jelenik az első hónapokban-években. Ha karban ringatunk egy önálló törzstartással még nem bíró babát, az egész testünk idomulni fog ahhoz, hogy ő biztonságban legyen, azaz a törzsünket hátra, néha oldalra döntjük, hogy kellően ránk tudjon feküdni és ezzel a tartással a saját regenerálódásunkat biztosan hátráltatni fogjuk, hiszen sem a medencénk, sem a tartóizmaink nem az élettanilag optimális helyzetben helyezkednek majd el.  Ezzel ellentétben egy megfelelően megkötött, sávonként feszesre húzott kendőben mi is a természetes testtartásunkat tudjuk felvenni, ráadásul a kendő eloszlatja a ránk eső terhelést, a baba súlyát is.  

Annak, hogy az eszközválasztásban tudatosak legyünk, és kíméljük a várandósság és a műtét során igénybe vett testrészeinket, nem csak az az oka, hogy a baba vagy a kendő ne érjen a hegünkhöz – sokaknak eleve olyan helyen van a császárhege, ahol amúgy sem érne hozzá semmi, de egyszerűen annyira érzékeny lehet az a terület, hogy bizony közvetlen hatással lehet egy keresztbe futó kendőköteg által okozott enyhe nyomás is. 

 A hasfal és a medencetájék izmai ugyanis már a várandósság alatt terhelés alá kerülnek, majd amikor a szülés alatt ezeket közvetlenül megbolygatják, bizony időt kell hagynunk a regenerálódásra. A szüléshez közeledve a test relaxin hormont termel, ami az ellazulásért-tágulásért felel, s ez nem csak a hüvelyi részt érinti, hanem a baba és a méh növekedését segítő térfogatnövekedést is. A realxin termelődés ráadásul lassan hagy alább, s a törzsizomzat, a core-izmok is hónapokig igyekeznek a várandósságot megelőző állapotot újra elérni. Ez azt is jelenti, hogy jóval érzékenyebb lesz a hasi tájék, a hasizmok nem zárnak még és nem is támasztanak olyan mértékben, hogy ne lenne rájuk a hordozókendők elhelyezkedése hatással.  

De akkor mit is válasszunk a számtalan hordozóeszköz közül? A legideálisabbak az egyrétegű, a baba számára is a fejlődéséhez leginkább megfelelő pozíciót, a terpesztett guggoló lábtartást biztostó kötések, melyek sávonként húzva a fejüktől a térdhajlatukig körbeölelve tehermentesítik az ő testét is. 

Karikás kendőben vagy kenguru kötésben a szövött kendőnkkel mindez tökéletesen megvalósítható! A derékpántos hordozókat hagyjuk meg a regenerálódást követő időszakra, amikor már nem kell a pánt által kifejtett enyhe nyomás hátrányaitól se tartanunk. A zsebes kötésekkel, rugalmas kendővel is legyünk óvatosak, bár ezek alkalmasak az első pillanattól a hordozásra, de császáros szülést követően lehetnek kényelmetlenek.  Ha az alábbiakat tapasztajuk, fogjuk vissza magunkat a hordozásban is: 

Gerhát Petra ClauWi spec. Hordozási tanácsadó 

Olvasd el még el:

Császárnők Tények és tévhitek  

Egyszer császár mindig császár VBAC 

Császár után nehezebb a szoptatás?

Császármetszés története