Liliputi hordozós mama kabát 5in1

Amikor megtudtam, hogy babát várok, már klikkeltem is a Liliputi oldalra. Szükségem volt egy hordozós kabátra. Azonnal. Május volt.
Amikor megtudtam, hogy ikreket várok, az első döbbenet után, azonnal elkezdtem kutatni a témában. Hogy fog beférni a két baba a kabát alá? Nem volt egyszerű dolgom, mert az apró olasz városban, ahol lakunk, sajnos hírből sem ismerték a Liliputi 4in1 kabátot, a hordozás is inkább gyerekcipőben, vagy stílusosan inkább “babakocsiban” jár, és mama kabát sem nagyon létezik. Szóval irány az internet, blogok anyasutyorgó csoportok, de sajnos ott sem igazán kaptam választ a kérdésemre.

Amikor covid ide, törölt repülőjáratok oda, júliusban hazautaztam, a második utam a boltba vezetett. Több szín is nagyon tetszett a webshopban, de élőben látni őket és fel is próbálni, szuper élmény volt. Addigra már elméletben ismertem a hordozós mama kabát összes funkcióját, a kivehető és betehető hordozós betétekről, arról, hogy vízálló, de nem fogok megsülni alatta, olvastam olyat, hogy egy póló is elég alá, akár hűvösebb időben is, hallottam a nyitható hónalj részről és persze a szuper mély, minden apró és picit nagyobb holmit elnyelő zsebekről. A táblázat alapján tudtam, hogy milyen méretre lesz szükségem és nem is csalódtam. A színeket olyan jól adják vissza a képek a webshopban, hogy a két kedvenc szín, valóban jól állt rajtam. A hasam már picit gömbölyödött az ikrekkel és akkor ott a tükör előtt állva, tudtam, hogy ez a kabát szerelem. De még mindig ott volt a kérdés: hogy fogunk elférni alatta mind a hárman? A lányok nagyon segítőkészek voltak a boltban, de arra a kérdésre, hogy fogok-e tudni két babát egyszerre hordozni a mamakabát alatt természetesen nem tudtak biztosat mondani. Üsse kő, egyszer (legalábbis most azt mondom) vár ikreket az ember lánya, már rendeltem is meg az én saját, azaz bocsánat, a mi saját Liliputi 4in1 kabátunkat. Júliusban. :)

Gondolhatjátok, mennyire vártam az első hidegebb napokat. Szeptember végén már nem bírtam tovább. Egy hűvösebb reggel felvettem és elindultam, hogy először megsétáltassam az új szerzeményt. Persze mire hazaértem, már nyoma sem volt a reggeli hidegnek, de picit sem éreztem, hogy izzadnék a kabát alatt, pedig akkor már a hatodik hónapot kezdtem.
Arra, hogy a várandós betétet is végre felavathassam elég sokáig kellett várnom, de megérte. Október végén végre az is belekerült. A genovai nagy kórházban a többi kismama irigyen figyelt, amikor a több réteg pulcsi helyett, csak egy kismama ruhában bújtam elő a kabát alól. Szegényeknek nem volt elég a hatalmas pocak, még a réteges öltözködéssel is vesződniük kellett. Jöttek is a kérdések. Honnan? Hol? Hogyan? Ők is! Én lelkesen mutattam a weboldalt, ők meg ámultak, hogy ilyen egyszerű is lehet télen várandósnak lenni.
A puding próbája végül decemberben érkezett el, amikor már jócskán volt pocakom is és az idő is hidegre és szelesre fordult. A kabát alatt még mindig kényelmesen felöltözve, a hidegtől és a széltől remekül védve tudtam hosszabb és rövidebb sétákat tenni. Születésnapomra pedig megkaptam az első havat. Nem is akármilyet. Egész délelőtt szakadt a hó, hatalmas pelyhekben. Már minden fehér volt és gyönyörű. Ott a harmincharmadik héten (ikrekkel azért az már eléggé a vége) már mindenem fájt, de ezt nem lehetett csak a szobából nézni. Felhúztam hát a világ legkényelmesebb csizmáját és a kabátomat és irány a folyópart. Igen ám, de a folyópart egy kilométer. Szakadó hóesésben, tappogva a friss, puha hóban a mezőn át (ahol nem egyszerű járni, amikor már ilyen hatalmas vagy) le a gyönyörű partra majd vissza a házba, nagyjából másfél óra volt. Most mit mondjak? A vízhatlan csizma feladta a harcot hazafelé, viszont a kabát alatt én teljesen száraz maradtam. A tea persze jól esett a kanapén ülve később, de nem azért, mert át voltam fagyva, inkább csak megkoronázni azt a gyönyörű délelőttöt.
A következő héten megérkeztek a lányok. A januárt bent töltöttük, de február vége felé végre elkezdtem a hordozást. A  kendőben a lányok egy bodyban és egy hosszú ujjú bodyban, harisnyával a kabát alatt igen jókat aludtak a séták során.  A kismamákra mondják, hogy ragyognak, de én újdonsült anyukaként, a szülés óta kócosan, karikás szemekkel, lebüfizett ruhában is úgy éreztem, hogy ragyogok, amikor a Liliputi kabátomban sétáltam. A március közepe meghozta végül azokat a melegeket, amikor már nem volt helye többet a kabátnak, így követve a mosási útmutatót gyönyörűen kitisztítva elraktam a nyári álmát aludni.

mamakabat9

Egészen mostanáig. Már hetek óta látom Magyarországról az esős, borús képeket, anyákat a mamakabátjukban, én meg csak várom, várom, hogy na talán ma reggel nem süt a nap és végre kipróbálhatjuk a nagylányokkal a háton hordozós betétet is. Aztán tegnap reggel végre ez a nap is megérkezett. Hihetetlen, hogy mik válnak mérföldkövekké egy anya életében, ugye? Szóval tegnap reggel egy kismókus a hátra, kabát fel, hihetetlenül egyszerűen és már indultunk is. Ugyanaz a tapasztalatom, mint várandósan. Elindulunk hűvösben és a kabát elég a babának és nekem is, hogy melegen tartson minket, amikor pedig kisüt a nap, nem érzem rosszul magam alatta, mert szellőzik. A baba is boldogan kalimpál alatta. Levenni is szuper könnyű, még egy olyan kilenchónapossal is, aki gyűlöl öltözni.
És tudom, most azt kérdezed, na és mi lett a tandem hordozással? Arra is jó a kabát?
Tadaaaaaam

mamakabat10
Nekünk igen! Liliputi 4 vagy inkább 5in1 kabát ;) . .
Bernadett

Hozzászólások

Hozzászólások

Hogy tetszett?