“A Császármetszés Hónapja” III. – VBAC, avagy császár után szülni

A VBAC (Vaginal Birth After Cesarean), vagy CSUSZ (Császár Után Szülni) témában annyi tisztázatlan folt és urbánus legenda van, hogy úgy gondoltuk, itt az ideje alaposan tisztába tenni a dolgot. Felkerestem hát Keszler Viktóriát (szülésfelkészítő, dúla), aki készségesen válaszolt minden kérdésre. 


—Egyszer császár, mindig császár. A legtöbben így tudják. Miért lehet ez?
 IMG_2999-2

Valóban közkeletű tévhit, hogy császármetszés után már nem lehet hüvelyi úton szülni.
Olyasféle mítosz, mint az, hogy minden első szülés kötelező tartozéka a gátmetszés.
Nem tudunk eleget a testünkről, a szülés természetéről, élettanáról, így nem csoda, hogy a császármetszésről, kockázatairól, szövődményeiről sem.
Van ezek mögött a tévhitek mögött elavult gyakorlat, régi rutin, perektől való félelem, nem evidencia alapú és nem személyre szabott döntéshozás, és pernyomás is.
Az elmaradt beavatkozást gyakran jobban bünteti a jogi gyakorlat, mint a túlbiztosítást, és ez torzító hatást eredményez.
Az előzetes császármetszésről tudjuk, hogy önmagában nem császár indikáció, de azt is tudjuk, hogy a legtöbb császármetszést a korábbi császármetszés miatt végzik. Mit is mondhatnánk..Sok összetevős kérdés ez. Számomra szülésfelkészítőként és dúlaként a legfontosabb az okok közül a felkészült, független szülésfelkészítés hiánya.
Nincs a rendszerbe építve az a szereplő, aki hiteles és naprakész információkkal láthatná el a családokat, aki támogatná őket abban, hogy jól kérdezzenek és így ne mítoszokra alapozzák a döntéseket. A császármetszés életmentő műtét, csodát tevő megoldás is tud lenni, de a császármetszés prevenciója nem kap elegendő figyelmet sem az oktatásban, sem a várandós gondozásban, sem a médiában, így nem csoda, hogy tovább élnek a fél-információk.

—Milyen fizikai akadálya lehet annak, hogy valaki (akár több) császármetszés után megpróbálkozhasson természetesen szülni?

Alapvetően ez szakorvosi kompetenciába vágó kérdés. Amennyire mi tudjuk, kevés az az abszolút ok, amikor meg sem lehet próbálni és mindig szükséges az egyéni mérlegelés, annak az adott anya-baba párosnak a megfigyelése és a rájuk szabott tájékozott döntés abban az adott helyzetben. 
A képzések, konferenciák alapján azt mondhatjuk, hogy előre tudhatjuk, hogy elöl fekvő méhlepény, harántfekvés, elöl fekvő kéz, abszolút téraránytalanság (anatómiai ok, daganat stb. miatt), az anya vagy a magzat ismert, súlyosan kóros állapota,  a valódi rossz magzati életjelek, a köldökzsinór előreesés, a méhlepény leválás, méhrepedés, a súlyos várandóssági komplikációk és a súlyos anyai betegségek (szívelégtelenség) esetén császármetszés javasolt.
Mi azt tanultuk, hogy mindig mérlegelni kell, hogy a műtétnek nagyobb-e a kockázata, vagy annak az állapotnak, aminek a bekövetkezésétől tartunk. A műtét rövid-és hosszútávú kockázatait, szövődményeinek esélyét sokszor nem ismertetik megfelelően és nem is kezelik a helyén, ellenben a VBAC ellen számtalan érvet tudnak felsorolni.

—Mit tanácsoltok azoknak, akiknek ilyen komplikációkkal kell szembenéznie?

Először is gondolják végig, hogy megkapták-e a megnyugtató és érthető választ minden kérdésükre. Tudják-e, hogy miért lesz szükség a műtétre. Ha kételyeik vannak, kérjenek több szakvéleményt is, még akkor is, ha teljes a bizalmuk az orvosukban. Ezzel nem árulják el őt, csak ésszerűen járnak el. Ha nem értjük teljes egészében, ami velünk történik, vagy ha nem bízunk az információ forrásában, nehezebb elfogadnunk a helyzetet.
Ez sokak számára nehéz helyzet, mert sokszor valóban el kell gyászolni, engedni  azt, hogy meg sem próbálhatja valaki a hüvelyi szülést, amire készült, vágyott.
ANGHELA-1Azt tanácsoljuk, hogy adjanak maguknak a nők időt, engedélyt a nehéz érzésekre, csalódás, szomorúság megélésére, mert ezek teljesen normális érzések ebben a helyzetben. Ha van kihez fordulni, akkor keressenek értő füleket, valakit, aki megérti, hogy min mennek keresztül, és ítélkezés nélkül képes hallgatni őket. Emellett érdemes végiggondolni, hogy mit lehet tenni azért, hogy mégis legyenek olyan pontok, amik közelítik a vágyott állapotot, vagy amikről Ők dönthetnek.
Lehet támogató közeget keresni a gyengéd császárhoz, bemehet a műtőbe az apa vagy dúla, láthatja a kiemelést az anya, ha szeretné. Lehetséges az azonnali és folyamatos bőrkontaktus a baba kiemelése után. Vannak szakemberek, akik támogatják mindezt..
Lehet tenni azért, hogy ne programcsászár legyen, ha már császármetszésre kerül sor. Ha mindenképpen programcsászárra kell készülni,  egy pár órás vajúdás időt, alkalmat teremthet magának arra, hogy egy kis saját “szertartást”, ünnepet tartsanak a műtét előtt, ezzel is felkészítve magukat és a babát a megszületésre.
Szóval a legfőbb tanácsunk, hogy mindenki nyugodtan keresse meg a saját megoldásait, amitől számára a legkomfortosabb, legteljesebb élménnyé válhat a császármetszés. Rengeteg mindenről dönthetnek olyankor is, amikor úgy érzik, hogy egy ajtó már bezárult.

—Miért határolódik el annyi orvos, szülésznő a VBAC-tól?

Ezt igazából tőlük kellene megkérdezni. Mi sok szakembert ismerünk, akik tudják, hogy reális, optimális választás a VBAC.
Csak feltételezéseink vannak, de leginkább a tapasztalat hiányára tudunk gondolni, rögzült rutinokra, képzési hiányosságokra és a perektől való félelemre.
Valószínűleg a rendszer sem támogatja jól az orvosokat, szülésznőket és nem készíti fel eléggé,  nem motiválja őket a VBAC-re készülő anyák értő támogatására.

—Azon a ponton, amikor tervezett VBAC, -de akár első szülés esetén is- egy vaskalapos orvos már menne a műtőbe, egy szakképzett kísérő valóban tud segíteni? Hogyan? Gondolok itt a farfekvésre, nyakra tekeredett köldökzsinórra, fájásgyengeségre, arctartásra, ikerszülésre, meconiumos magzatvízre, terminus túllépésre…

Az a legszerencsésebb, ha a szakképzett kísérő, aki a VBAC-ben támogatja az anyát, az maga az orvos és az a legjobb, ha minden jelenlevőnek egyaránt fontos az, ami az anyának fontos, és egyeznek a preferenciáik. Ha nem így van, az már minden szereplő helyzetét nehezíti, de legfőképp az anyáét és a babáét. Sokat számíthat egy VBAC-ben jártas szülésznő, hiszen a vajúdás nagyobb részénél ő tartja szemmel és ő támogatja a folyamatokat. Ő az, aki a komplikációk felismerésében is kulcsszereplő. A vaskalapos orvossal szemben felléphet maga a pár, de tudjuk, hogy nem az az anya legfőbb dolga, hogy kiálljon magáért a szülőszobán. Az anyának ekkor sok erőt adhat egy dúla is, megnyugtató jelenléttel és azzal,  hogy a nehéz helyzetekben is segít megtartani a fókuszt és tehet azért, hogy nehezebben darálja be az anyát a rendszer.
A dúla nem ment meg senkit egy vaskalapos orvos dominanciájától és a futószalagtól sem, de a tájékozott döntésben való támogatás, az arra való emlékeztetés, hogy kérdezz és kérj időt a döntésre, az említett esetekben döntő jelentőségű lehet.

—Beszéljünk a rizikókról. Vannak? Mik azok?

Persze, vannak, de ezt szerintünk csak egyedileg, testreszabottan lehet minden esetben mérlegelni, és megállapítani és gyakran csak ott és akkor, amikor maga a szülés történik. Teljes tervezhetőség nincs, ahogy kockázatmentesség sem, de az téves állítás, hogy a VBAC kockázatosabb, mint az ismételt császármetszés.6131686_orig

Őszintén, valójában mi lehet ténylegesen császár indikáció? Értem ezt úgy, hogy mi az, aminél nincs gyengéd praktika, menni kell a műtőbe.

Nagyjából azok, amik miatt a VBAC-val sem lehet próbálkozni. Az ott felsoroltak ez esetben is érvényesek. Ezt mindig a szakorvossal, szülésznővel kell egyeztetni. Akár többel is. A nemzetközi jó gyakorlatokat, protokollokat és az ICAN anyagait is érdemes figyelemmel kísérni.

—Aki VBAC-re készül, mire kell figyelnie? Kell valami extra tudás ahhoz, hogy sikeres lehessen? Egyáltalán, hol “romlik el” egy szülés? Lehet azt mondani, hogy manapság a nők nem tudják mire számítsanak és a protokoll meg bedarálja őket?

Szerintünk fontos figyelni a belső motívációkra. Valóban fontos annak az adott anyának, hogy hüvelyi úton szülhessen, saját preferenciája-e, vagy netán csak külső elvárás? Amit akar, ahhoz mennyire talált valódi támogatókat, és hiteles információkat? Bíznak-e kölcsönösen egymásban? Van-e mellette olyan valaki, akiről tudja, hogy semmiképp sem kérdőjelezi mega  döntéseit és kitart mellette a várandósság és a szülés alatt. Mi a helyzet az apával és a közeli rokonokkal? Kell ellenállásra számítania a családon belül VBAC-re készülvén? 
Az adott kórház, az adott szakemberek gyakorlatáról mit tud az anya? Mi a helyzet az oxitocinnal epidurállal,  szülésindítással, a terminus túllépéssel, a természetes folyamatok támogatásával a választott szakembernél? Mikor “kell” bemenni a kórházba és mikor akar az anya bemenni a kórházba?
Valós és aggasztó jelenség a beavatkozások lavinája. Valahol itt szoktak “elromlani” a dolgok és a tájékozott döntés hiányánál. A felesleges beavatkozások elkerüléséhez tényleg jó, ha valaki felkészült és mer kérdezni, dönteni a testéről,  gyermekéről, de senki sem hibáztatható azért, ami történik vele, vagy mert módosult tudatállapotban egy nem hétköznapi szituációba n bedarálja a rendszer.

—Sok VBAC-re készülő anyának meg kell küzdenie azzal, hogy a környezete azzal vádolja, hogy veszélybe sodorja a babáját és a szülés nem róla szól, bagatellizálják a korábbi traumát. Ez nyilván nem segít sokat. Mit tanácsoltok azoknak, akiknek ezzel kell szembenéznie?

Nyilván ez nagyon összetett kérdés, és sok függ az adott anya habitusától, környezetéhez való viszonyától.
Hallgassanak a saját hangjukra, informálódjanak, és keressenek olyan közösségeket, sorstársakat, segítőket, akik nem kérdőjelezik meg az érzéseik, élményeik milyenségét, akik elismerik az előzetes traumát. Ne nyugodjanak bele abba a helyzetbe, hogy egyedül, támogatóközeg nélkül, elbizonytalanítva kelljen végigjárni ezt az utat, már egy szövetséges is hatalmas erőt tud adni. Akinek a véleménye tényleg fontos számukra, annak jelezzenek vissza, és osszák meg az érzéseiket, információikat, kérdéseiket, szóval kezdjenek el beszélgetni őszintén.
Sokat segíthet, ha a kétkedők félelmeikre, kérdéseikre választ kaphatnak, és az is, ha az ő saját traumájuk is gyógyulhat.
Dúlai konzultációra az apa mellett más rokon is mehet és szakirodalmat, hiteles forrásból származó információt is lehet csepegtetni a környezet számára.
És el is lehet engedni azok véleményét, akié nem fontos.
Mindenkinek joga van dönteni a testéről és a gyermekeiről. Miért gondolnánk, hogy nem a legfőbb érintett, az anya hozná a leginkább kompetens és számára optimális döntést? 

 

Hozzászólások

Hozzászólások

2 hozzászólás

szólj hozzá
avatar valaki1985 (8 év)

2011-ben surgossegi csaszarral szuletett az elso kislanyom.

Sok lenezo es kellemetlen megjegyzest kaptam emiatt.

Szerettunk volna kistesot, de feltem egy ujabb csaszartol.
Aztan bele vagtunk.
A legjobb dontes volt.
2013-ba megszuletett a VBAC babam, fogadott korhazi alkalmazott nelkul es minden fajdalom csillapitas nelkul.
Nagyszeru elmeny volt. :)
Most 2016-ba ujabb babank erkezik, immaron tudatosan termeszetes szulesre keszulve!

avatar judit szücs (8 év)

ha be gyulat kötöszövet miatt ki kelett vágni a bört a köldöknél és még mindig nem fort be a seb sőt egy csomo van körülötte indokolt e a császár?

Hogy tetszett?