Négy fal közé zárva?Több Mint Babahordozás

Az előző generáció még szentül hitte, hogy a kisbaba az első hat hetet kizárólag a lakásban képes átvészelni egészségesen. Ez a hiedelem sajnos tovább él, és sok mai anya is szobafogságban sínylődve lesi az ablakon túli életet, a napsütést, a csicsergő madarakat, a langyos szellőt.

Réka karikás szemmel, kétségbe esve néz rám. Sorolja, hogy mennyire megdöbbentette a gyermekágyas időszak káosza, tervezhetetlensége, a nem alvás, az izgalmak, a százféle tanács. És ráadásul még ki sem teheti a lábát a lakásból. Még két hét van hátra. Pedig megőrül azért, hogy végre sétáljon egyet a parkban. Megkérdezem, mire kell várnia két hétig. Hát, hogy kivihesse a babát – mondja, – hiszen, ha hamarabb viszi, akkor baj lesz. Beteg lesz. Elkap valamit.

Na, álljunk csak meg! Vegyük át még egyszer, mitől is lesz valaki beteg!

Megfázik! Túl meleg van?

Beszélgetésünk pillanatában a hőmérséklet pontosan ugyanolyan volt kint, mint a szobában. Természetesen ez nem mindig jellemző. De mi történik, ha valóban hideg van? A babák tényleg könnyen le tudnak hűlni, a hideg ellen védekezni kell. Két hetes korban ugyanúgy, mint hathetes kortól. Ha olyan mostoha az időjárás, vagy túl meleg van, hogy az anya maga sem szívesen indulna el, nem menjen sehova a kisbabával. De, ha szép idő van, vágjon neki. A legjobb, ha hordozókendőbe teszi a kicsit. Ha még úgy érzi, hogy jobb, ha apa cipel, hiszen a szülés és a tejbelövellés testi hatásai még nem „támogatják” a hordozást, akkor hordozza a picit apa. Ha már anya is jól érzi magát hordozás közben, hát vigye a babát ő.

Elkap valamit!

Séta közben a legnehezebb elkapni valamit egy csecsemőnek, kivéve, ha séta alatt a tömegközlekedési eszközön való utazást értjük… A szabad levegőn kis koncentrátumban vannak jelen a kórokozók. Arra is kicsi az esély, hogy a babát idegen nénik, bácsik, kisgyerekek fogdossák, leköhögik, vagy letüsszögik. Ezzel szemben a lakásban nagy számban fölvonuló látogatók komoly bacikoncentrációt tudnak kialakítani a szobalevegőben, és nagyobb eséllyel fogdossák, puszilgatják a kicsit, aki igazán csak a familiáris (családi) kórokozók elleni védelemmel bírnak. (Ami már valaha is megtámadta az anyát, az ellen a placentáris keringéssel illetve az anyatejjel eljuttatja a védőanyagokat a babának. Ami a Nyírségből érkező Aranka nénit támadta meg, az ellen a baba nincs védve.) Séta közben tehát kisebb az esély a fertőzésre, mint a négy fal közé zárva.

Elfárad!

A baba a világon a legjobban olyan körülmények között tud aludni, amelyek a magzati korban vették körül. Ott mi is volt? Zaj, mozgás, meleg. Ezt mind biztosítja a séta a parkban. Az otthon nyűgös babát elég bedugni a hordozókendőbe, vagy a jól kibélelt babakocsiba, és az első sarok után már mély álomba merülve zötykölődik. Ő biztosan nem fog elfáradni. A gyermekágyas anya még könnyen elfáradhat. A sétát tehát az ő igényei szerint kell alakítani. A baba köszöni, jól bírja. Sőt!

Hozzászólások

2 hozzászólás

szólj hozzá

vera (9 év)

A hat hetet én nem a baba miatt tartottam be, hanem magam miatt, és nem is azért mert nekem jól esett. A népi hagyományban ugyanis azért van a hat hét, hogy az anyuka minél többet feküdjön, hogy amíg a méhe húzódik össze, addig a szervezete pihenjen-regenerálódjon, ami a hosszú távú egészségmegőrzés, és a szülés előtti egészséges állapot visszaállítása miatt fontos. Én hittem ebbe, és nekem megérte. Utána kendőztünk sokat

Nati (9 év)

Nagyon hasznos a cikk! Unokahúgom szinte még a napfénytől is védve volt! Most már, hogy nagyobb boldogan viszik közösségbe. A múlt héten voltak itt: https://www.youtube.com/watch?v=P2eePfatrxw Nagyon jól érezték magukat!

Hogy tetszett?

A szerzőről: Sződy Judit

Érettségi után nem vettek föl az egyetemre, így egy évig dolgoznom kellett. Nagy szerencsém, hogy rögtön a mélyvízbe dobott a sors - egy gyermekpszichiátriai osztályon kaptam állást, ahová komoly pszichés problémákkal kerültek be a gyerekek, négy évestől tizennyolc éves korig. Ott éreztem meg, hogy képes vagyok a segítségkérőre ráhangolódni, és tolerálni a másságot. A következő évtől egyetemre jártam, okleveles pszichológusként végeztem. Az egyetemi évek alatt született meg három fiam, akik azonnal gyakorlati tapasztalatokhoz juttattak. A szakdolgozatom írása során nyolcvan anyával készítettem interjút szülésről - szoptatásról, ez nagyon megerősített abban, hogy kevésbé az anya alkata, mint a megfelelő szoptatási gyakorlat, a szoptatáshoz kapott segítség és lelki támasz számít abban, hogy a szoptatás addig tartson, míg az anyának és gyermeknek egyaránt jó. Gyes mellett újságíróként dolgoztam, állandó témám a várandósság és a szülés utáni első évek kérdéseinek földolgozása: a szülő-gyerek kapcsolat, a nevelés és a szoptatás volt - és ma is az. Csatlakoztam A "Szoptatásért" Magyar Egyesülethez, ahol lehetőségem van tapasztalt szakemberekkel együtt dolgozni, hozzáférek a legfrissebb szakirodalomhoz, és lehetőségem van külföldi konferenciákon is részt venni. A MÉRCE Egyesület keretei között dolgoztam a magyarországi szülészeteket felmérő munkában, melynek végeredménye a két Születéskalauz (majd a Sanoma Kiadó munkatársaként a Hol jó szülni?) című könyv, ami több ezer családot segített - és azóta is segít - tájékozódni a szüléssel kapcsolatos ajánlások, a szülészeti gyakorlat és a szülés körüli események (pszichés változások, szoptatás stb.) terén. 1999-ben megszületett kislányom, aki már élvezhette előzőleg megszerzett tapasztalataim gyümölcsét. A "gyerekezés" mellett továbbra is állandó újságírói munkát végeztem, kismamaklubot vezettem, az Alternatal Alapítvány tanfolyamán tartottam a szoptatásról szóló nap beszélgetését, és egy internetes szolgálat szoptatási tanácsadójaként is dolgoztam. Ezeket a feladatokat továbbra is ellátom, azzal a különbséggel, hogy 2003-ban megszereztem az IBCLC (International Board Certified Lactation Consultant) címet, így hivatalosan is szoptatási szaktanácsadónak tekinthetem magam. 10 évig a Kismama magazin, és három évig a babaszoba.hu szerkesztője voltam, jelenleg a HelloBaby magazin külsős újságírója vagyok. munkám során napi rendszerességgel kerülnek elő csecsemőgondozással, neveléssel, szoptatással kapcsolatos kérdések, amelyekre - a dolog természeténél fogva - mindig naprakész válaszokat kell adnunk. Mindennapjaim része a telefonos tanácsadás - az ország minden tájáról, sőt külföldről is kapok hívásokat. Jelenleg az Uzsoki utcai Kórház szülészetének laktációs szaktanácsadója vagyok. Úgy érzem, hogy munkámban sokat segít az a tárgyi tudás, amit a tanulmányaim során megszereztem, azok az információk, amiket a családoktól anyáktól kapok, és az a több, mint tizenkilenc év, amit eddig gyakorló szülőként töltöttem el. http://www.szody.hu