Válaszkész házasság

Nemrég a párkapcsolati munkamegosztásról írtam a blogomban. A közös energia gazdálkodás lényegének megfogalmazása kapcsán gondolkodtam , hogyan lehetne jól megfogalmazni, mi is kell ahhoz, hogy valóban “mi”-ben tudjunk gondolkodni. A válaszkészség szó jutott eszembe.

A válaszkész nevelést általában a kötődő nevelés szinonímájaként használjuk. A gyerekekhez való viszonyulást, nevelési alapállást fogalmazunk meg vele, aminek az a lényege, hogy figyelünk a gyerekünk szükségleteire és reagálunk rájuk.

A válaszkészség fogalma felnőttekkel szemben nem igazán kerül elő. Bár sokszor, sokan megfogalmazzuk beszélgetésekben, hogy saját magaddal is legyél válaszkész vagy, hogy az igény szerinti szoptatás nemcsak a baba igényéről szól, hanem az anya, sőt az egész család igényeit is figyelembe veszi. A felnőttekkel szembeni válaszkészség valahogy mégsincs fókuszban. Pedig a válaszkész szó tökéletesen kifejezi, hogyan is kellene hozzáállni azokhoz, akikhez szeretetkapcsolat fűz. Azon kívül, hogy egy remek kifejezése egy építő viszonyulásnak egymáshoz, a válaszkész házasság fogalma, azt hiszem felold egy olyan ellentmondásnak tűnő jelenséget is, ami bár nem valódi ellentmondás, a válaszkészség félreértelmezése miatt mégis azzá válhat. Ez a félreértés nagyon gyakori a környezet részéről, akik gyakran gondolják, hogy a válaszkészség azt jelenti, hogy a baba, gyerek igénye mindent felülír és a saját szükségleteink vagy a párunk szükségletei már nem fontosak. Ilyen értelmezés mellett nem csoda, ha sokan gondolják, hogy a válaszkész nevelés veszélybe sodorja a házasságot. Azokkal, akik válaszkészen nevelnek szintén előfordul, hogy a gyerekek szükségleteire való fókuszálás azt hozza, hogy a saját szükségleteket és a párjuk szükségleteit teljesen elfelejtik figyelembe venni. Az élmény pedig az, hogy a válaszkész nevelés tönkreteszi a párkapcsolatot.

De ennek nem kell így lennie, sőt! Ha hiszel a válaszkészségben, abban, hogy a gyereked ideális fejlődéséhez szüksége van arra, hogy figyelj és reagálj a szükségleteire, akkor nem nehéz belátni, hogy erre a felnőtteknek is szüksége van ahhoz, hogy jól érezzék magukat. Természetesen a gyerek és a felnőtt irányába a válaszkészség több szempontból is különbözik. A csecsemő és a pici gyermek még beszélni sem tud, a kisgyermek pedig bár már kommunikál, a saját szükségletei azonosítására és megfogalmazására csak hosszú évek alatt fokozatosan lesz képes. Ezzel szemben egy felnőttől elvárható (lenne), hogy képes legyen azonosítani és megfogalmazni a szükségleteit. Azért írom, hogy lenne, mert gyakran erre a felnőttek sem képesek. Van, aki eleve nem képes erre, van, akinek a kisbabáról való gondoskodás veszi el a fókuszt teljesen önmagáról. Tehát a párunkkal szemben a válaszkészség ott kezdődik, hogy támogatjuk abban, hogy figyeljen a saját szükségleteire és fejezze ki azokat.  A másik fontos különbség, hogy a felnőtt sokkal inkább képes arra, hogy a szükségletei kielégülését elhalassza. Ez egy fontos képesség, egyesek szerint a sikeresség egyik jó bejóslója, hogy mennyire vagyunk képesek erre. A híres és sokat vitatott pillecukor tesztre rákeresve olvashattok erről. Mindenesetre vitán felül áll, hogy a felnőttek sokkal inkább képesek az alkalmazkodásra, gondolj csak arra, hogy mennyi ideig vagyunk képesek elviselni az éhséget, míg egy csecsemő ha éhséget érez, azonnal vészhelyzetként éli meg. Ez az alkalmazkodási képesség nagyon hasznos, de nagy csapda is. Hiszen így könnyű megfeledkezni a saját szükségletekről vagy a párunk szükségleteiről.

Amikor gyermek születik, természetes, hogy a figyelem fókusza rákerül, és az ő szükségletei kielégülése a legfontosabb. De a legfontosabb nem jelenti, hogy csak az az egyedüli fontos. Természetes, hogy a kisbaba, kisgyerek alapszükségletei után soroljuk a felnőttét. De ha a kisbaba minden szükséglete folyamatosan kielégül, miközben saját magunknak és/ vagy a párunknak még az alapvető dolgokat sem vagyunk képesek megadni, akkor az egyensúly felborul. Az éhes, fáradt, vagy akár szexuálisan frusztrált felnőtt, szülőként is kevésbé fog tudni funkcionálni. Első látásra gyakran tűnik úgy kisbabával vagy kisgyerekkel, hogy a szülő és gyermek szükségleteinek kielégülése ütközik egymással. De az esetek többségében ez nem így van.  Egyrészt vannak olyan megoldások, mint a hordozás vagy egy nagymama vagy bébiszitter bevonása, amik megoldják, hogy a két szükséglet akár egy időben is kielégülhessen. Másrészt ha a pároddal egy csapat vagytok és egyformán figyeltek egymás szükségleteire, akkor egymást segítve általában lehet megoldást találni. A legtöbbször ez a folyamat nem ott akad el, hogy nem tud valaki megfelelő megoldást találni, inkább már az elején, hogy nem is törekszik rá. A gyerek születése, még a sokadik gyereké is felborítja az addigi egyensúlyt és munkamegosztást. A pici baba szükségletei nagyon sürgetőek tudnak lenni, ha van több gyerek is, akkor főleg a lista végére tesszük saját magunkat és a párunkat is.

A közös energiagazdálkodás számomra tartalmazza az egyenlő szívás elvét is. Ami azt jelenti, hogy ahogyan a gyerekek egyre inkább képesek alkalmazkodni az évek múlásával úgy képesek a családi nehézségekből is arányosan vállalni. Ha folyamatosan az összes gyerek minden szükséglete kielégül, de a szülők valahogy nem kerülnek sorra, akkor érdemes azt mondani, hogy most mi vagyunk a leggyengébb láncszem, nekünk van szükségünk arra, hogy kielégüljenek a szükségleteink. Természtesen itt nem arról van szó, hogy valamelyik gyerek enni nem kap, inkább arról, hogy az ő számukra fontos programot , esetleg különórát nyugodtan be lehet áldozni azért, hogy a zombi állapotban lévő szüleik tudjanak pihenni. Mert az alvás alapszükséglet, a gyerekeknek meg nem lesz attól semmi baja,ha egyszer az ő magasabbszintű szükséglete nem elégül ki. A párkapcsolatban nagyon megerősítő tud lenni, ha törődünk egymás szükségleteivel, különösen egy ilyen nehéz időszakban, amikor a romantikára, külön páros programra nehezen jut idő.

Ha a másik figyel arra, hogy jól legyek, tudjak enni és aludni, az az egyik legromantikusabb dolog. Szóval, ne csak a gyerekekkel legyetek válaszkészek, hanem egymással is! Figyeljetek magatokra, jelezzétek a szükségleteiteket és oldjátok meg közösen, hogy ami fontos, az meglegyen!

Egy csapat vagytok, együtt, egymásra figyelve sokkal erősebbek vagytok, mint, ha egyedül küzdötök az új helyzet hozta nehézségekkel!

Palágyi Kata

Tanácsadó szakpszichológus, mediátor, három gyermekes anya.

Honlap: www.palagyikata.hu

Facebook: www.facebook.com/kapcsolatjavito

YouTube: https://www.youtube.com/channel/UC7UFAIt29SSFcuW7F0I8blg

Instagram: https://www.instagram.com/palagyikata/

Pinterest:https://hu.pinterest.com/kapcsolatjavito

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Palágyi Kata

Palágyi Kata Tanácsadó szakpszichológus, Mediátor és hordozási tanácsadó vagyok. Pszichológusként dolgoztam óvodában, általános iskolában, serdülőkkel és felnőttekkel is, egyéni és csoportos formában,magánpraxisban pedig párkapcsolati tanácsadóként is. Jelenleg online tanácsadással, szülőkonzultációval és párkapcsolati tanácsadással foglalkozom. A www.palagyikata.hu honlapon blogot is írok, a heti blogbejegyzéshez kapcsolódva a facebook oldalamon a Kapcsolatjavító műhely oldalon osztok meg videókat és tanácsokat. Három fiam van. A két számomra fontos hivatásom a pszichológusság és az anyaság sok dologban hasonlít egymásra. Pszichológusként is megtapasztaltam az elfogadás és a szeretet erejét. Annak tudtam igazán segíteni, akit megismertem, és megszerettem. Az tudott bízni bennem és magában, aki érezte az elfogadásomat. Sokféle jó pszichológiai módszer van, de egyik sem működik, ha nincs meg hozzá a megfelelő kapcsolat azzal, akinek segíteni akarok. Ha pedig jó a kapcsolat az már önmagában is segítség a fejlődéshez. Anyaként is megéltem, megélem, hogy a legtöbbet azzal segítem a gyerekeimet önmaguk kibontakoztatásába, hogy nem csak szeretem, hanem tisztelem őket. Csodálom, amit megmutatnak magukból és hiszem, hogy nem kell valamilyenné tennem őket. A nehézségek megoldásához pedig ugyanúgy a kapcsolat a kulcs, mert,ha az jól működik, akkor együtt találunk megoldás.