Szülés utáni depresszióTöbb Mint Babahordozás

A szülés utáni depressziót óriási köd fedi be. Akik átélik, sokszor nem is tudják, mi történik velük, akik meg nem, azok gyakran sopánkodásnak, érthetetlen nyavalygásnak titulálhatják.

Szeretném ezt a ködöt némileg eloszlatni, amennyire csak lehet.

A szülés utáni eufória lecsengése után kezdődnek a hétköznapok. Sokszor cseppet sem hasonlítanak idillre, telve lehetnek kérdéssel, szorongással, kimerültséggel. Ezek egy része természetes, a fáradtság és kialvatlanság a szülés utáni napok velejárói. Amikor beáll valamilyen kiszámíthatóság, valamilyen féle rendszer, akkor ezek a nehézségek csökkenek, lecsengenek.A családtagok és elsősorban a férj (partner) ebben sokat segíthetnek, mint ahogy persze ronthatnak is. Főleg arra gondolok, amikor elvárnak, kioktatnak, mindent jobban tudnak, felkapkodják a gyermeket, rázogatják, sopánkodnak, és kimondva-kimondatlanul vádolják az anyát a teje miatt, ami vagy túl sok, vagy túl kevés, a melle miatt, ami túl kicsi vagy túl nagy, szóval az újdonsült mama amúgy se túl nagy stabilitása igencsak meginoghat.

Baj az is, ha magára hagyják a mamát, senki sem segít neki.

Ez felerősítheti és tartósíthatja a tüneteket. A szülés utáni depresszió más, mint az előbbiek. Míg az előbbi pár nap alatt enyhül,és vagy lecseng, az utóbbi romlik, fokozódik.

Megdöbbentő az adat: a szülés után több mint 10 százaléka az ifjú anyáknak érintett benne! Minden nyolcadik anya! A terhesség alatt 10-15 százalékuk szenved hangulati zavarokban, illetve depresszióban. Hatalmas és elgondolkodtató, rémisztő szám!

Ha a családi anamnézisben előfordult bipolaritás (depresszív és mániás szakaszok változásai), ha túl sok a szorongás a terhesség ideje alatt, ha sok a stressz faktor vagy traumák és krízisek is jelentkeznek, ha kimondott vagy lappangó párkapcsolati problémák vannak, nagyobb valószínűséggel alakul ki a ppd, vagyis a post partum depresszió. Nem kedvez ennek a magány és az izoláció sem, de az alacsony önértékelés is komoly kockázati tényező. Kísérhetik ezt az anyaszereppel kapcsolatos félelmek, amelyek kiterjedhetnek az anyaságtól, sőt, az anyától való félelemre is, amelynek hátterében a környezet gyakori és nyomasztó elvárásai állnak. A megfelelni akarás kényszere nő, a környezeti presszió fokozódik, ennek kielégítése reménytelennek tűnik, és gyakran tényleg az is.

Mindenkinek ki kell alakítania a saját törvényeit, értékrendjét, szokásrendszerét, érzelmeinek kimutatását, és annak eszköztárát, vagyis az új, kis család integritását.

Van, akinek erre egy élet se elég…Mindez gyakran a családi tradíciók erőltetése, az alá és fölérendelt szerepek miatt is igen nehéz feladat. Vannak olyan nagyszülők, akik ki is mondják, hogy a meny nekik szült unokát! Nem! Nem! Nem!

A kisbaba önálló lény, senkinek sem tulajdona, csak “átmenetileg” életképtelen a gondozói, az őt szerető szülei nélkül. De nem vagyontárgy, nem személyi tulajdon. Persze erre majd megtanítja a szüleit pár hónap múlva, amikor először mondja ki, hogy én, egyedül!

A szülés utáni depresszió tünetei:

Értéktelenség érzés, bűntudat, szégyen,erős félelmek és szorongás, kiüresedettség érzés, fáradtság, enerváltság, örömtelenség, ingerlékenység, alvászavarok.

Komoly koncentrációs zavarok, memória zavarok is keletkezhetnek, feledékenységgel társulva.

Gyakoriak a negatív gondolatok. Sok konkrét félelem arra vonatkozik, hogy a babával valami rossz történik, történhet. A kontrollvesztéstől való félelem, a nem csökkenő aggodalmak, a túlzott érdektelenség a babával kapcsolatban, mind mind komoly figyelmeztető jegyek! Fokozódik, vagy kialakul az önállótlanság, ami döntésképtelenségig fajulhat. Beszűkülnek a gondolatok, kiszolgáltatottság érzés.

Az öngyilkossági gondolatok is megjelenhetnek, melyeket soha nem szabad bagatellizálni! Soha!

A fel nem ismert és/vagy nem megfelelően kezelt ppd súlyos fejlődési és kötődési zavarokat okozhat. A mama depressziója a korai fejlődési problémák leggyakoribb oka. Fontos a differenciáldiagnózis! Fel kell ismerni a természetes kimerültség, a természetes hangulatingadozás és a kóros állapot közti különbségeket! Ehhez szakember segítségét kell igénybe venni, minél hamarabb. Sose várjuk, hogy majd az idő megoldja!

Ha a kényszergondolatok, az állandó kimerültség, a pánikrohamok, a rendszeres éjszakai felriadások ismétlődnek, melyeket a mellőzöttség alaptalan érzete kísér, ha a személyes higiéné elhanyagolódik, ha a szorongás és levertség nem múlik, sőt romlik és gyakori sírás kíséri, ne hezitáljunk, baj van, azonnali segítségre van szükség.

Háziorvos, pszichológus, pszichiáter “kombó” segítségét kell kérni!

A Post partum pszichózis (ppp) kialakulhat a szülés után közvetlenül, de a 3.4. hónapban is.

Tünetei:

A kismama zavart lesz, bizarrul viselkedik, előfordul, hogy hallucinál, szélsőségesen viselkedik, agresszív lesz, akár a babát se kíméli- ez esetben sürgős kezelésre van szükség, ha kell, gyógyszeresen, kórházi keretek között is.

Szükséges ez esetben figyelembe venni azt is, hogy a kialakulóban levő anya gyerek kapcsolatra is figyeljenek nagyon, vegye át az apa és a család átmenetileg ezt a szerepet.

Vegyék le a terhet az anyáról, hisz beteg, ne nyomasszák, ne fokozzák a bűntudatát.

Ha meggyógyul, könnyebb lesz visszavennie anyai szerepét, ha nem nyomasztják a családtagjai, nem tornyosulnak felé, nem keltenek bűntudatot és szégyent.

Terápiás lehetőségek:

Nagyon fontos a pszichoterápiás támogatás, a pszichológiai tanácsadás, melynek alapja az empátia és a feltétel nélküli elfogadás kell, hogy legyen. Sokszor az is okozhat súlyos tüneteket, hogy az anya felkészületlen, és eszközök és tudás híján szorongás és félelem ereszkedik rá. Ilyenkor egy domináns családi háttér, a hatalmasra növekedett, mindent tudó nagymamák, kiegészülve a rengeteg “jószándékú” tanácsadóval- a teljes kétségbeesésbe taszíthatják a friss mamát. Ilyenkor a pszichoterápia életmentő lehet.Ha a tünetek súlyossága igényli, szükséges a gyógyszeres terápia ( pszichiáter), ahol időlegesen felfüggeszthetik a szoptatást is.

Ez sem tragédia.

Egy szint után igazi, valódi tragédiától menekülhet meg az anyuka (és a család) a megfelelő gyógyszeres kezelésnek köszönhetően, de minden esetben érdemes szoptatási tanácsadóval egyeztetni, hátha van szoptatás-barát megoldás. (Amennyiben az anya valódi szándéka szoptatni és nem csak a környezete erőlteti, ezzel erősítve az így is pokoli erős bűntudatot.)

Az anyatejes táplálás átmeneti felfüggesztésének következményeit mindig össze kell vetni a fenn álló komoly rizikóval: az anyát meg kell gyógyítani, hogy a kisbaba és a mamája szimbiotikus egysége helyrebillenhessen, mert enélkül az anya betegsége állandósulhat,annak minden következményével egyetemben.

A szülés utáni hangulatzavar, sírás, nevetés, kimerültség, kialvatlanság gyakori tünet. Halványul, erősödik, hullámzik, elmúlik. A ppd és a ppp nem múlik, hanem romlik, súlyos betegség, amelyet azonnal kezelni kell! Az esetleges öngyilkossági gondolatokat mindig, de ilyenkor kiemelten veszélyes bagatellizálni!

A betegség gyógyítható, és gyógyítandó!

A környezet felelőssége nagy és kiemelt, sokszor rajtuk múlik a betegség kimenetele, a gyógyulás esélye.

A támogató, empátiás, elfogadó attitűd életmentő lehet. Ha gyógyszert tart indokoltnak az orvos, annak komoly oka van, komplex mérlegelés után, sok szempontot figyelembe véve teszi meg javaslatát a gyógyulásra, gyógyításra. A leggyakrabban a pszichoterápia és vagy a pszichológiai tanácsadás a hatékony gyógymód, melyben az empátián alapuló teljes elfogadás a legfontosabb!

Van kiút. Ez a lényeg.

És a legnehezebb kezdetek után is csodálatos anya-gyermek kapcsolat alakulhat ki, a kötődő nevelést nem zárja ki a rögös indulás.

Segíts, ha úgy látod, szükség van rá és ne félj segítséget kérni, ha úgy érzed, neked van rá szükséged.

Kazimir Ágnes

gyermek szakpszichológus, pszichoterapeuta

Hozzászólások

1 hozzászólás

szólj hozzá

Csikós Júlia (8 év)

Sziasztok!

Nagyon érdekes és kimerítő cikk egy nagyon fontos témáról. Gratulálok a szerző szakembernek!

Egy apró megjegyzés mindössze (az én szakterületemről): sajnos nagyon rontja a szöveg olvashatóságát, hogy nincs szépen tördelve, 3 méretű betűt használ, és túl sokat váltogatja a CAPS LOCK-ot meg a félkövér stílust. Ettől az egész cikk egy óriási kapkodós-ideges felkiáltássá torzul, és elveszti a szépen megírt érvelés jellegét. Tudom, hogy a téma jellegéből adódóan bőven van mit kiemelni, de itt ez túl sokszor és túl “random” módon történik.

Írom ezt hordozós anyukaként, és hűséges követőtök/vásárlótokként, pusztán segítő szándékkal. Ha elkülditek a cikket, szívesen széttördelem akár én is!

Üdv,
Júlia

Hogy tetszett?

A szerzőről: Liliputi

Alapfilozófiánk, hogy szülőként mindannyian merjünk hinni magunkban, megérzéseinkben, ösztöneikben, így termékeinkkel mi mindig ezt a célt igyekszünk támogatni. Hisszük, hogy ha szeretetben, békében és összhangban neveljük gyermekeinket, akkor egy testileg és lelkileg egyaránt egészséges, nyitott emberi kapcsolatokkal teli társadalmat alapozunk meg. Mindezért nem kérdés, hogy üzleti sikereink tartalma mögött számunkra mindig az az igazi öröm, ha személyesen, vagy termékeinken keresztül áttételesen hozzájárulhattunk egy-egy családi mindennap egészségéhez, kötődéséhez, öröméhez.