Segítség! A gyerekem dobálja az ételt…

Minden szülőnek ismerős lehet az a képkocka, amikor a hozzátáplálást megkezdő vagy épp totyogó gyermeke, ölben vagy az etetőszékben ülve, evés helyett inkább a földre dobálja az ételt. Hajlamosak lehetünk ilyenkor azt gondolni, hogy a fő célja ezzel az, hogy bennünket bosszantson, a valóságban azonban ez a háttérben legritkábban megbúvó motiváció. Az ételdobálás mögött számos dolog állhat és fontos fejlődési szakaszként is szolgálhat. 

etel

Az ételdobálás már a hozzátáplálás kezdetekor megjelenhet és átlagosan 18-24 hónapos kor között tűnik el. A dobálás mögött meghúzódó okok azonban változhatnak ezen idő alatt. A kezdetekkor, 6-8 hónapos kor között az ételdobálás még ritkán tudatos, később különböző motivációs tényezők kerülnek előtérbe. A különböző okok és lehetséges megoldások megvizsgálása előtt azonban fontos emlékeznünk arra a tényre, hogy a totyogóknak kevesebb ételre van szükségük, mint a csecsemőknek. Mivel a növekedési hullám lelassul, így tápanyagszükségletük is lecsökken, ezért érdemes ezt szem előtt tartani, az adagok kiporciózásakor – érdemes lehet első körben csak kevesebb ételt elé tenni, majd, ha látjuk, hogy szívesen enne még, akkor adni neki repetát. 

 

Unatkoznak, jóllaktak vagy nem tetszik az adott étel 

A gyerekek számára az étkezés még funkcionális, addig esznek, amíg úgy nem érzik, hogy jóllaktak, amint végeztek, már nem köti le őket az asztalnál ülés, sokkal izgalmasabb dolgokkal szeretnének foglalkozni. Ha ilyenkor elvárjuk tőlük, hogy az asztalnál maradjanak, az elengedhetetlenül „kalandok” kereséséhez vezethet, ennek pedig következménye lehet akár az ételdobálás is. Ugyanez lehet az eredménye annak is, ha nem tetszik vagy épp nem kívánja az elé tett ételt. Ilyenkor megpróbálkozhatunk azzal, hogy megkínáljuk valami más ennivalóval, érdemes lehet ezekre az esetekre néhány bombabiztos ötletet elraktároznunk, amiket gyorsan kínálhatunk alternatívaként. Ide sorolható még az az eset is, amikor az étel nehezen megfogható vagy megrágható, mivel ez is zavaró lehet számukra, különösen az esti étkezésnél, amikor már fáradtak.

 

Fejlődéslélektani okok

Bár elsőre talán nem gondolnánk, de fejlődéslélektani szempontból is fontos az ételdobálás. A kisgyermekek fejlődésének alapköve, hogy szeretnék megismerni az őket körülvevő világot, és ennek része a “tárgyállandóság” megtanulása is, vagyis kíváncsiak, hogy mi történik, ha a tárgy már nincs ott, ha már nem látják. Ezért szeretnek többek között kukucs játékot is játszani, amely nagy mértékben segíti a tárgyállandóság kialakulását. Összefüggésben lehet azonban az ételdobálással is – eldobják az ételt, majd megnézik, hogy ott van-e még, ezáltal pedig megtanulják, hogy a dolgok akkor is léteznek, ha épp nem látják őket. Előfordulhat továbbá, hogy így próbálják tesztelni a határokat, ellenőrzik meddig mehetnek el következmények nélkül, szülőként pedig a mi feladatunk megszabni ezeket a határokat. Ide tartozik még az ok-okozat megtanulása is, vagyis az a folyamat, melynek során ellenőrzik, hogy adott cselekedetük milyen reakciót vált ki belőlünk, milyen következményei lesznek.

 prekker

Hogyan érhetjük el, hogy abbahagyják a dobálást?

Több lehetséges megoldás is létezik az ételdobálás korszakának lezárására, természetesen az összes módszer időigényes, hiszen a legtöbb esetben nem tanulják meg egyik napról a másikra. Ezt is el kell sajátítaniuk, meg kell rá érniük és el kell jutniuk oda, hogy megértik a szabályokat – ahogy a cikk elején is említettük, ide általában 18-24 hónapos kor körül jutnak el. Na de nézzük a lehetséges megoldásokat:

1. Ne reagálj semmit

Hagyjuk az ételt egy percig a padlón, ne reagáljunk azonnal a dobálásra. Ezáltal a totyogónak van lehetősége megérteni, hogy ha eldobja az ételt, akkor az eltűnik a tányérjáról (ok-okozati összefüggés). Rövid idő után megkérdezhetjük tőle: „Az ételed a földön/padlón van? Látod ez történik, ha dobálod az ételt. Szedjük fel, az ennivaló az asztalra/etetőszékre/tányérra való.”

2. Vegyül fel az ételt 2-3 alkalommal

Vegyük fel az ételt és tegyük vissza a gyermek elé, hogy újra próbálkozhasson. Nyugodt hangon emlékeztessük, hogy az étel az asztalra való. Az elejtett ételt csak 2-3 alkalommal tegyük vissza elé, ha ennél többször adjuk vissza neki, akkor a gyermek azt érezheti, hogy erőltetjük az evést, illetve ahhoz az ok-okozati következtetéshez vezethet, hogy „ha elejtem, apa/anya úgyis mindig felveszi”. Érdemes ugyanakkor ilyenkor is figyelni a dobálás kiváltó okára, ha azt látjuk, hogy a gyerek eldobja az ételt és dörzsöli a szemet, akkor minden bizonnyal a fáradtság a kiváltó ok, ebben az esetben mondhatjuk neki, hogy „Úgy látom befejezted, legközelebb mondhatod, hogy kész, ahelyett, hogy eldobnád az ételt.” 

3. Mutasd meg és mondd el

Amikor azt látjuk, hogy elkezdi dobálni az ételt, akkor gyengéden megfoghatjuk a kezét és visszavezethetjük vele az ételt a tányérjához, kiegészítve „az étel az asztalra való” mondattal. Ez edzi a gyermekek izommemóriáját, hogy nem helyes eldobálni az ételt. Figyeljünk azonban, hogy mindez egy gyengéd folyamat legyen, hogy kellemes élményként rögzüljön a gyermeknek. 

4. A kevesebb több

Minél több étel van a tányérján, annál nagyobb kísértést érezhet a kisgyermek, hogy játsszon vele. Ezért csak néhány falatot tegyünk elé, és adjunk neki egy kicsit többet, amikor befejezi, ami előtte van. A kisgyermekeknek nincs igazán szükségük nagy adagokra, különösen, ha új, korábban még nem kóstolt ételeket szolgálunk fel nekik.


Bár nagyon bosszantó tud lenni, hogy egy-egy étkezés előkészítése, majd az utána való takarítás több időt vesz igénybe, mint az ételek elfogyasztása, fontos, hogy a dobálós időszakban is tudjunk nyugodtak maradni, hiszen gyermekünk ilyenkor is tanul és fejlődik. Szülőként már megtapasztalhattuk milyen gyorsan repül az idő és ez az időszak is egy-kettő el fog múlni, próbáljuk nem csak túl-, de meg is élni, még ha ez azzal is jár együtt, hogy egy nap ötször kell felporszívóznunk. 

Tóth-Ugyonka Krisztina

Viselkedés elemző, Pszichológus hallgató

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások

Hogy tetszett?