Nyakigérahálidéj, avagy egy “nyaralás” margójára

Biztosan gyerekkoromból maradt meg az érzés, hogy a NYARALÁS (így, csupa nagybetűvel) valami varázslatos dolog. Ugyanúgy vártam most is, 36 évesen, három gyermekes édesanyaként. Mint a karácsonyt, ugyanolyan pillangókkal a gyomromban.
Különösen idén, egy ilyen év után, mikor olyan sok minden mellett a vakációval kapcsolatban is le kellett mondani bizonyos vágyakról. De szerencsések vagyunk, hisz ott a nyaraló, hát vágtam a centit én is. Aztán eltelt az ott töltött idő és én kicsit szomorúan jöttem haza…
Persze szuper volt, hogy nem kellett órára kelni, reggel időre menni, dolgozni. Szuperek voltak a közös programok, kirándulások.

 

karikas kendo

 
Ja, hogy egy nyugodt percem nem volt és semmit nem pihentem? Végülis senki nem ígérte, hogy így lesz!
Úgy félidőben kezdtem el érezni a csalódottságot, onnantól kerültem bele egy önmarcangoló spirálba. Miért esik ennyire nehezemre a házimunka? Miért nem társasozunk, játszunk többet? Miért nem tudok jobban kapcsolódni a gyerekekhez, miért bosszant fel még otthonnál is jobban, ha marakodnak, veszekszenek, nyávognak? És miért ilyeneken gondolkodom ahelyett, hogy élvezném a közös időt, hisz ez A nyaralás! És rájöttem, hogy pont ezért. Mert nekünk, szülőknek is ez volt a lehetőség, hogy feltöltődjünk az őszre, a sulira, az ovira, a különórákra, a rohanós hétköznapokra.

 

csatos hordozo

 

És ha őszinte akarok lenni, (akármennyire is bántom magam pluszban azért, hogy így érzek) ez nem sikerült! És sokkal jobban fájt minden ottmaradt kihűlt kávé, minden esti végkimerülős elájulás (a férjemmel való kettesben filmnézés vagy bármi más helyett), minden felugrás az étkezések közben.
Itthon már megszoktam, sokszor észre sem veszem ezeket. Nade a vakáción ugyanezt nyomni – ez is olyasvalami, ami az apróbetűs részben volt az első szülés előtt!
És arra is rájöttem (ismét), hogy kár, hogy sok mindent csak utólag értékel igazán az ember! Hisz megkaptam én már a csodás, gondtalan, pihenős nyarakat! Megkaptam a varázslatos, dologtalan karácsonyokat! 25-30 évvel ezelőtt…
 
Sára

Hozzászólások

Hozzászólások

Hogy tetszett?