Miért ne legyünk tökéletes anyák? - A pszichológus válaszol - Több Mint BabahordozásTöbb Mint Babahordozás

Sokan ismerik már Winnicott elméletét, az “elég jó anya” fogalmáról.

A legtöbb mai anyuka halotta már, hogy nem kell tökéletes anyának lenni, elég, ha elég jó anyák vagyunk.

Általában így hangzik a mondat: ” Nem kell tökéletesnek lenned, elég, ha ” elég jó” vagy!

Szerintem viszont az igazság az, hogy jobb, ha elég jó vagy, mintha tökéletes. Ebben a cikkben arról írok, mit tud megtanulni a gyerek egy elég jó anyától, amit nem tudna megtanulni egy tökéletes anyától.

A tökéletesség tehát nemcsak elérhetetlen,mert irreális elképzelés, de igazából nem is lenne jó elérni!

Milyen az ember?

Az elég jó anya valódi. Hús-vér ember. Vannak érzései, olykor rossz érzései, vannak csalódásai, vannak gyengéi, vannak nehézségei. Van, hogy konfliktusba keveredik és nem megfelelően kezeli, van, hogy hibát követ el, van, hogy fáradt, hogy rosszkedvű, hogy egyszerűen rossz passzban van.

Attól, hogy egy folyamatosan fáradt vagy rosszkedvű anya nincs jó hatással a gyerekre, attól még nem igaz, hogy az ideális az lenne, hogy ebből semmit ne tapasztaljon a gyerek.

A gyerek első kapcsolata az édesanyja. Ez a kapcsolat megalapoz és meghatároz minden későbbi kapcsolatot. A gyerek ebben a kapcsolatban kezdi megtanulni, hogy hogy működnek az emberek. Mire hogy reagálnak, mi várható tőlük, hogyan tud belőlük jó vagy rossz érzéseket kiváltani. Ha ezek a tapasztalatok gazdagok, ha egy hiteles anya mellett a gyerek megtapasztalja azt is, hogy vannak hibák, nehézségek, gyengeségek, rossz érzések, fáradtság, akkor egy valós képe lesz arról, hogy milyen is az ember.

Ha egy anya nem mutat meg semmit ezekből, akkor a gyerek torzított képet kap arról, hogy milyenek az emberek, ami később nehezítés lesz neki, hiszen irreális elvárásai lesznek mások felé. Másrészt az anyai hitelesség sérül, hiszen nem vagyunk tökéletes emberek, így a tökéletes anya kép fenntartása csak olyan módon lenne lehetséges, hogy nem mutatjuk meg a valós énünket. A hitelesség, az őszinte kapcsolat alapozza meg a gyerek bizalmát a világ felé. Ha titok van, ha valami mást mutatunk, mint amit érzünk, a disszonanciát a gyerekek biztosan megérzik, hiszen ezer apró jelét adjuk. Így a torz kép mellett bizonytalanság is keletkezik a gyerekben, hiszen valamit érez, amit nem ért.

Hibák

A hibákhoz való viszonyunk alapvetően meghatározza a sikerességet. Ha a hibát nem tudjuk elfogadni, ha rettegünk a kudarctól, akkor nem fogunk tudni komoly teljesítményt elérni, de még a hétköznapi élet megpróbáltatásaival is gondjaink lesznek. Vagyis az egyik legfontosabb dolog, hogy megtanítsuk a gyerekeinknek, hogy a hibától ne féljenek, hanem tekintsék a fejlődés velejárójának, természetes jelenségnek, ami megoldásra, további teljesítményre sarkall.

Tudjuk, hogy a gyerekek a legjobban utánzással, másolással tanulnak. De mit tanulhatnának a hibáról egy tökéletes anyától, aki nem hibázik? Hát, semmit.

És mit tanulhatnak a hibáról egy hiteles anyától? Nagyon sokat. Ha a gyerek látja, hogy a szülők ( akiket ő eleinte mindenhatónak lát) is követnek el hibákat, és olyankor nincs dráma, világvége vagy összeomlás, hanem megoldáskeresés, helyrehozás, továbblépés van, akkor megtanulja, hogy ez a természetes reakció, ha hibát követünk el. Azt hiszem a legtöbben szeretnénk, ha a gyerekeink a kudarctól nem vesztenék el a kedvüket, hogy újabb erőfeszítést tegyenek, jó lenne, ha inkább arra sarkallná őket, hogy tovább menjenek az úton.

Sajnálom

“Csak úgy taníthatjuk meg a gyerekünket bocsánatot kérni, ha a “bocsánat” szót először tőlünk hallja.” Mondja Kevin Leman és teljesen egyetértek vele.

A bocsánatkérés megtanítása egy nehéz és kritikus pontja a gyereknevelésnek és sok vita van róla az anyák között, hogy hogyan kell megtanítani. Szerintem fontos, hogy ne a felszínt nézzük, hogy képes-e egy gyerek kimondani ezt a szót, ha elvárjuk tőle, mert az még nem az igazi bocsánatkérés. A valódi bocsánatkéréshez az kell, hogy képes legyen együttérezni az ember a másik féllel, érzékelni a kellemetlenséget vagy fájdalmat, amit okozott.

Ahhoz, hogy erre rávezessük a gyereket, a legjobb mód, hogy mintát adunk. Amikor mi követünk el hibát az ő sérelmére, akkor bocsánatot kérünk. Ilyenkor a gyerek már akkor megéli, hogy milyen érzés a másik oldalon lenni, amikor még nem képes az empátiára. Amikor pedig képes lesz, a saját élmények miatt könnyen el fogja tudni képzelni, mit él át a másik, amikor ő bántja meg és mit érez, amikor bocsánatot kér. Azon kívül abból is tanul, aminek nem részvevője, csak megfigyelője. Így amikor a szülei egymástól kérnek bocsánatot, akkor ugyanúgy láthatja, hogy mi történik, amikor valakit megbántunk és aztán bocsánatot kérünk. Minél több ilyen tapasztalat van, annál evidensebb lesz számára, hogy természetes, hogy néha azok is megbántják egymást, akik szeretik egymást, de ilyenkor tenni kell azért, hogy a másiknak ne fájjon annyira, törekedni kell arra, hogy ne bántsuk meg többé!

A tökéletes anya, aki nem hibázik vajon hogyan tudna példát mutatni ebben?

Együttérzés

Az együttérzés akkor keletkezik bennünk, amikor valaki negatív érzéseket él át vagy nehéz helyzetben van. Az együttérzést elsősorban az alapozza meg, hogy mi magunk együttérzést mutatunk a gyerekünkkel nehéz helyzetekben. De emellett az is fontos, hogy amikor már képes az együttérzésre, akkor legyenek olyan helyzetek, amikor ő érezhet együtt velünk. Azokban a kapcsolatokban, ahol szoros a kötődés, az együttérzés könnyebben megjelenik. Így sokkal könnyebb együttéreznie egy gyereknek a szüleivel, mint bárki mással.

Ha tökéletesek lennénk és nem lennének nehéz pillanataink vagy azokat nem engednénk, hogy a gyermekünk lássa rajtunk, akkor vajon mikor lenne lehetősége megtanulni, hogyan érezzen együtt? Mikor tapasztalná meg, hogy az együttérzés mit vált ki a másikban?

Ezért a nehéz helyzeteknek, fáradságnak, szomorúságnak fontos haszna, hogy a gyerekünk megtanulhatja, ha a másik ilyen helyzetben van, hogy tudom segíteni, támogatni. Azzal, ha az együttérzésére választ kap, látja, hogy számunkra jó érzés, hogy reagál az érzéseinkre, támogatni próbál,azzal megerősítjük, hogy ez egy olyan viselkedés ami hasznos a kapcsolatokban, építi azokat.

Nehéz helyzetek kezelése

Amikor valamilyen krízist élünk át, a gyerekek számára azzal is mintát adunk, hogyan kell kezelni a nehéz helyzeteket. Mit kell kezdeni a gyásszal, mit kell kezdeni a nehéz élethelyzetekkel, a veszteségekkel, a betegségekkel vagy a nagy változásokkal. Amikor a gyerekek látják, hogyan kezeljük a saját kríziseinket, azzal mintegy receptet adunk a kezükbe arról, hogy hogyan kell az ilyen helyzetekre reagálni, mi a módja a nehézségekkel való megküzdésnek, a változáshoz való alkalmazkodásnak, hogyan kell gyászolni, hogyan kell nehéz helyzetekben megoldást találni.

A tökéletes anyáknak gondolom nincsenek krízisei, így ezt sem tanulhatná meg a gyerek egy tökéletes anyától.

A párkapcsolat menedzselése

A tökéletes anya nyilván tökéletes feleség is, a párkapcsolatában sincsenek viták, konfliktusok nehézségek így ezek kezelését sem tudja megtanítani. Azt, hogy ilyen nem létezik, azt tegyük félre A lényeg, hogy ha sikerülne is, nem lenne ideális.

A párkapcsolatok menedzselése sokkal nehezebb feladat és több munkát kíván, mint a legtöbben gondolják. Így hatalmas előnnyel indul, aki jó mintákat hoz otthonról. Aki látja, hogy a szülei hogyan oldanak meg vitás helyzeteket, konfliktusokat. Aki látja, hogy vannak nehézségek, de ezeknek mindig a megoldására törekednek a szülők és igyekeznek nem bántani egymást. A reális kép arról, hogy hogyan működik két ember kapcsolata nagyon sokat segít abban, hogy a párkereséskor reális elvárásokkal induljon egy fiatal, de ha még jó megoldási mintákat, jó vitakultúrát, megfelelő konfliktuskezelést is tudunk tanítani, azzal már meg is alapoztuk a gyerekünk boldog párkapcsolatát.

Törekvés a fejlődésre

Aki tökéletes, az már nem fejlődik, nem törekszik semmi felé. Nem tanul, nem harcol, hogy jobb legyen. Ő már kész van. Így nem is tudja megtanítani azt, milyen fontos, hogy akarjunk többet tudni, jobbá válni, fejlődni. Pedig ez is egy olyan dolog, amit nagyon szeretne a legtöbb anya, ha a gyereke elsajátítana.

És azt gondolom, hogy ha valamiben meg kellene határozni a “jó anyaság” kritérumát, akkor talán ez lenne az. Hogy mindig szeretnénk jobb anyák lenni. Jobban szeretni, jobban tanítani, jobban határt szabni, jobban meghallgatni, jobban kommunikálni.

Mert tökéletlenek vagyunk, hibákkal, tévedésekkel, gyengeségekkel és csodálatosak vagyunk így, mert így vagyunk igaziak. Ezért a fejlődés lehetősége is a miénk.

Palágyi Kata

Tanácsadó szakpszichológus, mediátor, három gyermekes anya.

Honlap: www.palagyikata.hu

Facebook: www.facebook.com/kapcsolatjavito

YouTube: https://www.youtube.com/channel/UC7UFAIt29SSFcuW7F0I8blg

Instagram: https://www.instagram.com/palagyikata/

Pinterest:https://hu.pinterest.com/kapcsolatjavito

Hozzászólások

1 hozzászólás

szólj hozzá

Lena (2 év)

Köszönöm a rövid, lenyegre törö iromanyt! Segitett a megerösitesben.

Hogy tetszett?

A szerzőről: Palágyi Kata

Palágyi Kata Tanácsadó szakpszichológus, Mediátor és hordozási tanácsadó vagyok. Pszichológusként dolgoztam óvodában, általános iskolában, serdülőkkel és felnőttekkel is, egyéni és csoportos formában,magánpraxisban pedig párkapcsolati tanácsadóként is. Jelenleg online tanácsadással, szülőkonzultációval és párkapcsolati tanácsadással foglalkozom. A www.palagyikata.hu honlapon blogot is írok, a heti blogbejegyzéshez kapcsolódva a facebook oldalamon a Kapcsolatjavító műhely oldalon osztok meg videókat és tanácsokat. Három fiam van. A két számomra fontos hivatásom a pszichológusság és az anyaság sok dologban hasonlít egymásra. Pszichológusként is megtapasztaltam az elfogadás és a szeretet erejét. Annak tudtam igazán segíteni, akit megismertem, és megszerettem. Az tudott bízni bennem és magában, aki érezte az elfogadásomat. Sokféle jó pszichológiai módszer van, de egyik sem működik, ha nincs meg hozzá a megfelelő kapcsolat azzal, akinek segíteni akarok. Ha pedig jó a kapcsolat az már önmagában is segítség a fejlődéshez. Anyaként is megéltem, megélem, hogy a legtöbbet azzal segítem a gyerekeimet önmaguk kibontakoztatásába, hogy nem csak szeretem, hanem tisztelem őket. Csodálom, amit megmutatnak magukból és hiszem, hogy nem kell valamilyenné tennem őket. A nehézségek megoldásához pedig ugyanúgy a kapcsolat a kulcs, mert,ha az jól működik, akkor együtt találunk megoldás.