Hamar kiderült, hogy ikreink lesznek. Pontosan a hatodik héten. Nekem volt egy hetem édes-keserű vívódásban, mert az ötödik héten még semmi sem látszott az ultrahangon, aztán egy héttel később:

- Itt ketten vannak – mondta az orvos minden kétséget kizáró határozottsággal. Én pedig?  

- Tessék?? 

… döbbenet, öröm, döbbenet, félelem, döbbenet és… hogyan fogom én ezt elmondani a páromnak. Az lett volna a meglepetés, hogy kiderül, babánk lesz. Ehelyett kiderül, hogy ikreink lesznek. Inkább sokk, mint meglepetés. Neki viszont nem volt az. Hiába, mondtam, hogy még nagyon picik, az orvos nem is tudja azt mondani, hogy mindketten biztosan maradnak velünk, várjunk még az örömmel, meg sem hallotta. Az első pillanattól annak szurkolt, hogy iker babáknak örülhessünk januárban.

Az évfordulónkra megleptem egy Liliputi rugalmas kendővel. Nem tudtam sokat a hordozásról, épp csak elkezdtem olvasni a témában, de mint általában mindennel ami megtetszik, amiben fantáziát látok, vagy úgy érzem, hogy csak jót hozhat, nagyon lelkes voltam. Mélyre persze még nem ástam a témában, de határozottan szerettem volna kipróbálni a rugalmas kendőt és szerettem volna, hogy a párom is megszeresse. (olvass itt meg itt meg itt a hordozásról )

A babák korábban érkeztek, a 34. héten. Pici súllyal, de tökéletesen épen és egészségesen. Egy hetet maradtunk a kórházban, aztán mentünk haza, pont karácsony előtt. Mesébe illő. Aham… Otthon gyorsan  kiderült, hogy azért ez sokkal (SOKKAL) nehezebb, mint bármelyikünk gondolta volna. Az első hetek logisztikai buktatói, nagy sírásai, mégnagyobb nevetései, apró alvási és még apróbb talpacskák nonstop puszilgatása után kezdett minden beállni egy automatikus működésre. Néha már volt egy-egy szusszanásnyi idő, gondoltam ideje a kendőbe kötni őket. Nem volt rossz élmény elsőre. A babák jól viselték, rajtam később is jókat aludtak. Azaz csak aludt. Mindig csak egy baba. Ez volt az én nagy szívfájdalmam. A hétvégéken, amikor együtt volt az egész család, szárnyaltam, mert, ha apa is velünk volt, lehetett két babát is hordozni. A baj csak az volt, hogy egy valaki nem szárnyalt négyünk közül. A páromnak nem sikerült megszeretnie a rugalmas kendőt. Egy darabig vártam, aztán láttam, hogy ez nem az ő műfaja sajnos. Így váltottunk.  És milyen jól tettük! Bár fájt a szívem az imádott rugalmas kendőért, a Lili-Tai szerelem lett. Mindannyiunknak.  

Ahogy a babák nőttek és kezdték fizikai adottságaikban és mozgásukban is utolérni a velük egykorú társaikat, elkezdtük próbalgatni az új eszközt. Az állítható terpesz- és bodymagasságnak köszönhetően a Lili-Tai tökéletesen alkalmazkodott a lányok méreteihez, nyeklő-nyakló kis testüket a gerinc mentén végig tartotta. Látszott, hogy jól érzik magukat a hordozás  közben, kényelmes nekik és nyiladozó kíváncsiságukat is kielégíthetik, hiszen jól látnak jobbra balra.  

Végre mind a négyen szerettük a hordozóinkat. A kötése tartós, és nem bonyolult. Az anyaga nem csúszik, viszont nem is merev. Gyönyörűen követi a test vonalát, kényelmesen simul babára és mamára/papára egyaránt. A színei gyönyörűek, az anyag szövése pedig finom mintát ad ki. Fogzás okán folyamatosan rágcsáló (és nyált csorgató)  babák mellett nekem a tisztántartás nagyon fontos volt. A Lili-Tai ebben is szuper. Bár lehetne vasalni, engem nem vitt rá a lélek. Ha van házimunka, amire még  a többinél is kevesebb  időt találok  az ikrek mellett, az a vasalás. Ezt amúgy kicsit sem bánom. (Kis családi anekdota: anyukám mindig azt mondta, legszívesebben azzal vasaltatna egész életében, aki a vasalást kitalálta. Családi örökség, hogy én sem szívlelem.)  

Az eszköz tehát nekünk tökéletes, babák szeretik, jól érzik magukat benne, apa szereti, mi kell még? Hát, igazi terep, ahol ki lehet próbálni. És anya dönt. A választás a Francia Alpokra esik. Az első túranap egy  kisebb séta, kicsi szintemelkedéssel, jól járható túraútvonalon egy tóhoz. A reggeli 10 fokban a lányokat jól felöltöztettem, de a Lili-Taiban így is kényelmesen tudtak mozogni és nézelődni. Egy nagy ebéd és játék után a visszaúton a délutáni melegben pedig kidőltek mindketten, de sem nekik sem nekünk nem volt elviselhetetlen melegünk a Lili-Tai alatt. A biopamut jól szellőzik, az intenzív mozgás mellett sem melegszik át.  

A jó tapasztalatok után a második nap már merészebbek voltunk. Egy olyan útvonalat választottunk, ami ugyan nem hosszú (45-50 perc séta), de a végén van egy hatalmas emelkedő, aztán a másik oldalon egy ugyanakkora ereszkedő. A Lilivel simán vettük ezt az akadályt is mind a négyen. A kényelmes, párnázott derékpánt és jól elterülő vállpántok eloszlatják a babák súlyát, még a keményebb terepeken sem szenvedtünk az egyébként mostanra 8-9 kilós babákkal. Sajnos én mindig mindenhova sok holmival megyek, így  a hatizsákok kerültek a hátra és a lányok előre, mivel ők még így is könnyebbek voltak. Hiába, azok a jó kis francia sajtok, a bagette, meg az összes többi finomság a végére szép súlyt adott ki.   Ez a nap egyébként várakozáson felülire sikerült. A visszaútra nem csak az alvócsuklya, de egy gyönyörű eljegyzési gyűrű is felkerült… utóbbi az én ujjamra.  

A nyaralás után hazafelé beszélgettünk. Vajon az igent is hordozva mondjuk majd ki? Azt hiszem nekem  nem lenne gond olyan ruhát találnom, amihez a gyönyörű Lili-Tai jó kis kiegészítő lenne… valami kék. 

Horváth Bernadett

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Horváth Bernadett

Két, a pandemia alatt született ikerlány és egy online Pilates stúdió anyukája vagyok. Leendő olasz feleség… Lételemem a mozgás, annak minden értelmében és formájában. Muszáj utaznom, muszáj állandóan tovább és tovább lépnem. Ezért lettem anno táncművész, abból Pilates oktató, a várandósságom alatt rectus diastasis tréner és ezért tanulok most a korai fejlesztésről. Úgy érzem, ezek a dolgok valahol összeérnek: a pilates, a várandósság alatt és után, tudatosan felépített mozgás és regeneraló tréning, a babák mozgásfejlesztése… Hiszek a közösség megtartó erejében. Valahol ez a sok különböző dolog - ami ebben a pillanatban érdekel - mind egy felé mutat, egy olyan közösség felé, ami összefog anyákat és gyerekeiket akár különböző országokból is (ahogy összegyűltünk az online pilates stúdióban, amikor az első hullám alatt húsz ország otthonrekedt, mozgásra éhes lányával és fiaival gyakoroltunk együtt hónapokon keresztül). Az írás segít rendezni a gondolataimat, továbblendít, ha megrekedek valamiben. Örülök, ha te, aki olvasol, szintén lendületet, vagy kedvet kapsz valami újhoz.