Viszonylag gyakori jelenség az újszülöttek körében az izomtónus-eloszlási zavar, mely lehet időszakos vagy a tartósabb kezeléseket igénylő is. Akár laza izomzatú a babánk,  akár feszesebb, hordozni mindkét esetben szabad, sőt még segíthet is a megfelelő terápiát kiegészítve.

Mi a teendő, ha feszes a babánk?

Amennyiben fokozott a baba izomtónusa valahol,  sok mindenre érdemes figyelemmel lenni, hiszen a feszes  izmok mozgatása járhat fájdalommal is. A baba fájdalomküszöbének megismerése elsődleges, ehhez érdemes a választott eszközt igazítani. Ekkor szóba jöhetnek viszonylag korán a többrétegű kötések is, hiszen a cél a mozgástartomány növelése – ami ellazult állapotban a legkönnyebb. És mivel a testközelség fájdalomcsillapító, a közös mozgás ellazító hatású lehet, a babák egy része pihenő àllapotban sokkal jobban mozgatható, így a hordozás kifejezetten segítségünkre lesz majd. 

Számoljunk a boldogsághormonokkal teli időszakokkal is, amennyiben feszes babàt hordoznánk, akár arra gondolva, hogy ha szoptatjuk a babát (vagy cumizik), az is képes az endorfin termelését beindítani. Ha bekapcsol az agy hormontermelése, az fájdalmat csillapít, stresszhelyzetben pedig képes blokkolni a fájdalomingerek tovább terjedését is. A ringatás, ritmikus fel-le mozgatás, rugózás szintén képes előidézni azt a relaxált állapotot, ami aztán beindítja az endorfinbombát mindkét testben, így segítve a szülő nyugalmát és a baba ellazulását, amivel megint csak segítünk abban, hogy a kötöttebb izomcsoportok lassan elnyerjék a megfelelő tónusukat. 

Az első lépés általában az, hogy megismerjük, mely mozdulatok, testtartások még fájdalommentesek (komfortosak) a babánknak, majd akár erre képzett hordozási tanácsadó segítségével, akár a korábbi hordozós tapsztalatainkat előhívva végigvesszük, melyik eszköz, melyik kötés hogy fut a babán, mit tud, miben teljesülne maradéktalanul és a lehető legkevesebb kompromisszummal a babának kényelmes pozíció.  Kiemelten fontos, hogy ne terheljük túl a feszes izmokat azzal, hogy a babának feleslegesen tartania kell magát, azaz a hordozó a törzsét körbeölelve megtámassza a fejétől a térdhajlataiig, mozgás közben is stabilan tartsa az élettanilag leginkább optimális ( terpesztett guggoló lábtartás) helyzethez a legközelebb. Aztán ahogy igazodik a teste az optimális izomtónus irányába, úgy reagáljunk a hordozás mikéntjének apró változtatásaival. Ebben a cikkben néhány példát tudok csak hozni, hiszen minden állapot annyira egyedi, hogy nem is lehet összegyűjteni az összes lehetőséget és megoldást. De ha például a babánk válla vagy háta kötöttebb, netán fájdalmas az érintés is, elképzelhető, hogy a szövött kendő sávonként húzva kènyelmetlen neki, így a rugalmas lesz az ideális választás.

Ha a csípője, combjai feszesebbek, egy zárt lábas kötésben, akár karikás kendőben vagy kenguru kötésben valószínűleg komfortosabban érzi majd magàt, mint egy derékpántos eszközben, amiben a szülő szélességére kellene nyitnia a combjait. Ha viszont kevert izomtónus a jellemző rá, azaz vannak lazább, és azokat kompenzálandó feszesebb helyek is a testén, a szövött kendős kötések egyénre szabásával is trükközhettek. Nagyobb gyerekeknél szóba kerülhetnek a formázott hordozók is, melyek beállításfüggően szintén segítségetekre lehetnek a feszes izomtónusú babák hordozásakor. 

Sokszor szükséges lehet a kezelőorvossal vagy gyógytornásszal egyeztetni, főleg, ha a szakembernek nincsenek még korszerű eszközismeretei. Sok esetben ugyanis az első reakció a régebben elterjedt kenguruk kialakítása alapján a hordozás megtiltása, ám a jelenlegi lehetőségek megismerésével, a kötések áttekintésével ha nem is minden esetben a terápia részei, de a mindennapjaitokat megkönnyítő, pihentető időszakokat nyerhettek vele. 

Olvasd el az első rész itt

Gerhát Petra

Speciális hordozási tanácsadó

Hozzászólások

Hozzászólások