Miközben az autómban várakoztam, megfigyeltem tegnap egy édesanyát. Nem tudta, hogy valaki figyeli… az arcán nem volt álarc, nem volt a külvilág felé mutatott “minden csodás” arckifejezés. Valljuk be, az anyaságnak vannak kemény pillanatai is. A babáját altatta. Az arcán és a mozdulatain látható volt minden nehézsége. A fáradtság, a kimerültség, az egyedüllét.

Csak figyeltem és elsírtam magam. Hangtalanul folytak a könnyeim, hogy tudom, mit érzel.. Tudom, hogy nem alszol éjjel, tudom, hogy a legjobbat próbálod tenni, legjobb tudásod szerint… és nincs a falu, hogy segítsen. Fáradt volt. A kis mackónadrágjában altatta a babát a játszótéren. Kicsit kócosan, kicsit meggörnyedve. Egy nagy faluban laksz, de senki nem lát téged. Ha oda is mennek hozzád, maximum megjegyzik de cuki baba, jó baba? Alszik? És stb… Lehet mindennap egyedül vagy, mert a párod dolgozik, te pedig mindennap helytállsz, legtöbbször valószínűleg egyedül. És naponta megkérdőjelezed magad, hogy vajon jó anya vagy-e?

Legszívesebben megöleltelek volna… aztán átfutott az agyamon, hogy talán megijednél, ha egy könnyes szemű nő hirtelen odalépne hozzád. Aztán az is átfutott rajtam, hogy mi van, ha csak a tükröm vagy és kivetítem rád az én kezdeti nehézségeimet és igazából te teljesen mást élsz meg… így nem mentem oda, hogy elmondjam, elég jó anya vagy, és szeretnélek megölelni, egy pár percre megtartani téged… mert te tartod a babát mindennap, de ki tartja meg az anyát? Ki az, aki kéretlen tanács nélkül csak jelen van és megtart téged, megölel és segít, ha kéred… vagy csak segít, mert észreveszi, hogy szükséged van rá. Ki emel és “ringat” téged, ha elfogyott az erőd? Mert nincs a “falu” aki segít, csak álarcos, fáradt emberek…

Szeretettel ölellek…

Márta

UI: Az én ideális világomban a nők összefognak és segítik egymást. Kis közösségemben ez meg is valósul. Tegyünk meg mindent, hogy ne bántsuk egymást, hanem inkább segítsük. Néha csak egy jó szó is elég. Te megijedtél volna, ha egy idegen hozzád lép, hogy segítsen valamiben?

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Liliputi

Alapfilozófiánk, hogy szülőként mindannyian merjünk hinni magunkban, megérzéseinkben, ösztöneikben, így termékeinkkel mi mindig ezt a célt igyekszünk támogatni. Hisszük, hogy ha szeretetben, békében és összhangban neveljük gyermekeinket, akkor egy testileg és lelkileg egyaránt egészséges, nyitott emberi kapcsolatokkal teli társadalmat alapozunk meg. Mindezért nem kérdés, hogy üzleti sikereink tartalma mögött számunkra mindig az az igazi öröm, ha személyesen, vagy termékeinken keresztül áttételesen hozzájárulhattunk egy-egy családi mindennap egészségéhez, kötődéséhez, öröméhez.