Sokat és sokáig hordoztuk Palit. Én még volt, hogy terhesen is a hátamra vettem, amikor szüksége volt rá(m). Aggódtam is rendesen, hogy nem elég, hogy testvére születik, aki “kilöki” őt a középpontból, még az annyira imádott hordozójából is kiszorul, mert nyilván a kicsit fontosabb vinni, mint egy járni tudó háromévest. De egész jól viselte, nyíltan sosem szólt amiatt, hogy az öccsét visszük, és nem őt, de azért láttam rajta, hogy hiányzik neki. Így azért néha, ha kettesben mentünk valahova, hordoztam még, mert éreztem, hogy jó neki nagyon.

Aztán kölcsön kaptunk egy Liliputi Mini Csatost és Paliban mintha átkattant volna valami. Szinte mindenhova abban ment. Mindig mást hordozott. Volt, hogy a majmot, volt, hogy a kisvakondot, volt, hogy a babáját. Azt hiszem, próbált igazságos lenni a játékaival.

Általában hátra kérte őket, mert úgy jobban tudta közben intézni a dolgait, de olyan is volt, hogy azt mondta: “Mama, most előre veszem a kisvakondot, mert nagyon sír!” És amint segítettem felcsatolni, elégedetten közölte: “Nnnna, már el is aludt!”

Azt hiszem, a Liliputi Mini Csatos által értettem meg, hogy sokkal többet adtam a fiamnak a hordozás által, mint egyszerűen a fizikai közelséget, vagy a saját két kezem szabaddá tételét – az “igény szerinti” hordozással talán sikerült megtanítanunk neki, hogy egy szülő ölelése, közelsége, szeretete a legtöbb gondra, bajra gyógyír lehet, és emiatt talán majd ő is egyszer még jobb apa lesz, mint amilyen enélkül lett volna.

A Liliputi Mini Csatos 2017.07.21-től kapható!

Hozzászólások

Hozzászólások