Tegnap még minden szuper volt, a babád felkérte magát a hátadra, kacagva tekergette a babahajaidat a tarkódon, csiklandozta a felkarodon a selymes bőrt, lengette a lábait, ma pedig a feje tetejére állt a világ?! Hurcisztrájk! Ne aggódj, normális! Végtelen oka lehet annak, ha egy gyerkőc feszengeni kezd, sír, ellenál, nyűglődik a hordozóban. Első gyermekes édesanya először kétségbe esik, majd a párszor megismétlődő periódus után keresztet vet a hordozós arzenáljára, és fájó szívvel túlad rajta.

De van néhány egyszerű lépés, amit mindenképp célszerű végigzongorázni:
Első körben érdemes ellenőrzi a fizikai szükségleteket: éhes-e a gyermek, szomjas-e, fáj-e valamije, álmos-e, stb. Aztán itt van ez a szeszélyes időjárás. A mamakabát alól kikerülő gyermek számára szokatlan lehet, hogy bár kint melegebb van, mégis kerül rá egy réteg plusz ruha. Az elérhető divatmárkák legtöbbje nem hordozáshoz készíti a gyermekruhákat. A tavaszi szezon beköszöntével aktuálissá váló új ruhatár egyes darabjai nem feltétlen kényelmesek a hordozóban. Hányszor belefutottam, hogy a pamutnadrágot nem rugalmas cérnával varrták, ami miatt feszítette a babám lábát a terpesztésnél! Szóval bár apróságnak tűnhet, de egy rosszul megválasztott ruhadarab is lehet bűnös!

Tovabbá érdemes áttekinteni a gyermek aktuális mozgásfejlődési stádiumát. Kúszni kezdett? Bingó! Mászni? Bingó! Járni? Na, hát ez a non+ultra ok, ami hurcisztrájk-jelenség háta mögött húzódik. Kinyílik a világ, elérhetővé válik az elérhetetlen, nincsenek többé távolságok. A gyerekek belső programja tökéletes, csak hagyni kell, hogy a fejlődési szakaszaikat önállóan ugorhassák meg. Előfordul, hogy ezen szakaszok visszavetik néhány, korábban jól bevált szokásunkat, módszerünket, így a hordozást is. De ez nem jelenti a hordozós kor végét, szimplán csak két kanállal szeretnék habzsolni az új mozgásforma adta lehetőségeket. Támogatásunkkal átsegíthetjük őket ezen az érzékeny időszakon, még ha ez a hordozásról való ideiglenes lemondással is jár. Soha nem fogom elfelejteni azt az elégedett és végtelenül büszke, boldog mosolyt, amit a kisfiam arcán láttam, amikor megtette az első lépéseit. Mintha tudta volna, hogy igen, ez egy hatalmas dolog, örüljetek velem! Ennek a hatalmas dolognak viszont az útjában áll, ha felveszem a hátamra. No, de meddig?

Talán csak az utca végéig. Lehet, hogy a következő sarokig. De lehet, hogy három hétig. Viszont minden alkalommal el fog jönni az a pont, amikor valamilyen külső okból, vagy belső késztetésből újra anya hátára vágyik majd a kis felfedező. 

Erre pedig érdemes érzékenynek maradnunk, és magunknál tartani a hordozónkat, hogy a jelenlétével biztosítsuk a csöppségünket a hordozás lehetőségéről, amivel bármikor újra élhet!

Prekker Dóri

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Liliputi

Alapfilozófiánk, hogy szülőként mindannyian merjünk hinni magunkban, megérzéseinkben, ösztöneikben, így termékeinkkel mi mindig ezt a célt igyekszünk támogatni. Hisszük, hogy ha szeretetben, békében és összhangban neveljük gyermekeinket, akkor egy testileg és lelkileg egyaránt egészséges, nyitott emberi kapcsolatokkal teli társadalmat alapozunk meg. Mindezért nem kérdés, hogy üzleti sikereink tartalma mögött számunkra mindig az az igazi öröm, ha személyesen, vagy termékeinken keresztül áttételesen hozzájárulhattunk egy-egy családi mindennap egészségéhez, kötődéséhez, öröméhez.