Nagyon vártuk a babánkat. Gondosan összeállított listám volt a szükséges és nélkülözhetetlen kellékekről, amelyektől majd a mindennapjaink gördülékenyen mennek. Volt valami, ami viszont nem szerepelt a listán, eszem ágában sem volt felírni: hordozó.

Volt egy ismerősöm, aki sokáig és nagyon sokat hordozta a gyerekét. Gyakorlatilag többet volt rajta a gyerek, mint nem. Amikor a fia
nagyobbacska lett, már fizikailag terhes volt számára, nehezen bírta a súlyt. De nem talált más megoldást, hordozott és tűrt. Elhatároztam, hogy velünk ez nem fordulhat elő, erre pedig a legjobb megoldás, ha meg sem próbáljuk!

Hiába a sok nélkülözhetetlen kellék, a lányom nyűgös, rossz evő, rossz alvó volt. 6 hetes volt, amikor igazán kétségbe estem, hogyan is lesz tovább. Nem voltak nagy igényeim, egy meleg kávéra, nyugodt ebédre vágytam, esetleg egy adag mosás bekészítésére, miközben a babám édesdeden alszik. Elkeseredésemben úgy döntöttem, tegyünk egy próbát, hátha segít a hordozás. Izgatottan vittem haza a kölcsönkendőt. Elképzeltem, ahogy a nyivákoló kisbabám egyszer csak alvó kisangyallá válik. Első próbálkozásra úgy tűnt, elfogyott az álompor. Én bénáztam, a lányom meg üvöltött.

Na de másnap reggel! Apa elment dolgozni, és mi ketten maradtunk.

Felvettük a kendőt, átsétáltam a szomszéd szobába és megtörtént a csoda ……….. Elaludt…… Én meg csak álltam ott és csodáltam. Azt hiszem, ez volt az egyik legkülönlegesebb anya-lánya pillanatunk. Szuszogás, közelség, nyugalom.

Na és a két szabad kezem!!!! Az egyikben egy meleg kávé, a másikban a telefonom! Nem győztem fotózni és bombázni a férjemet a képekkel! És a babám eközben csak aludt… A legjobb döntés volt, hogy nem hallgattam “magamra”, és mégis adtam egy esélyt a babahordozásnak. Átírtam a nélkülözhetetlen cuccok listáját is, sok szakmai díj mellett az én első helyemet is elnyerte a hordozó

Évek teltek el, de mintha tegnap történt volna, ahogy a hatalmas szempilláit bámulom puszimagasságból.

Hozzászólások

Hozzászólások