A két fiam közt 3,5 év van. Amikor várandós lettem Babácskával, nem volt kérdés, hogy hordozni fogom. Az első adandó alkalommal be is szereztem az általam kigondolt eszközöket. A békés, gondmentes terhességet egy könnyű szülés követte… azt pedig nagybetűs ÉLET. Két gyerekkel, az apai segítségen kívül egyedül. Fejre állt minden. Babácska szörnyen refluxos volt. Állandóan kézben kellett tartani, ordított folyton. De tényleg. Állandóan. A Covid miatt nem volt óvoda, Nagyfiú itthon volt. Sokszor ordított ő is, mert nem játszottam vele. Nem mertem elindulni így sehova, teljesen elvesztem a két gyerek között. Aztán eszembe jutott, hogy nekem vannak szuper hordozóeszközeim, és bár félelmetes volt azt a kis testet belepólyázni  rugalmas  kendőbe, szuper első kötést rittyentettem! Nagyon büszke voltam magamra, hogy képes voltam elkezdeni, és a Liliputi klubban is sok megerősítést kaptam, hogy jó úton haladok. 

Szeretem a klubot, mert kizárja a külvilágot. Aki eljut eddig a blogig, biztos találkozott már anyukás csoportokkal, és tapasztalta, milyen destruktívan tudnak viselkedni egymással az édesanyák. Itt a klubban a nagy létszám ellenére támogató közegre találhat, aki bizonytalan. Nos, miután a kendőzés viszonylag gyorsan átvette a terhet a vállaimról, elkezdtem élvezni a kétgyerekességet. Míg Babácska a mellemen szuszogott, Nagyfiúval tudtam kirakózni, beszélgetni, főzőcskézni. Így mindannyian közel lehetünk egymáshoz.

Nagyfiú az a tipikus nagykönyvi baba volt. Aludt 3 órát, fent volt 20 percet, majd idővel ezek a határok szűkültek, tágultak. Szigorúan tartottam a napirendjét, hisz ez tartja a medrükben a gyerekeket. Hatalmas tőr volt a hátamba, amikor realizálódott, hogy Babácska bizony nem ilyen. Hogy az interneten fellelhető “mennyit alszik a baba” táblázatnak a “lehetnek egyéni eltérések” része vonatkozik ránk. Két gyerekkel fenntartani a napirendet oltári nehéz, pláne, ha a kettő kontrasztban áll egymással. Babácska visszaköltözött a testemre, gyakorlatilag két pelenkázás és etetés közt ott volt. Így volt lehetőségem nagyjából megcsinálni a ház körüli muszáj dolgokat, és minőségi időt tölteni Nagyfiúval. Lassan kimerészkedtünk a házból, majd az utcából. Egyre több trükk került a tarsolyomba, a házimunka “ébredésmentes” elvégzéséhez, végre újra tudtunk sütni. Fontos volt számomra, hogy minél többet legyünk együtt Nagyfiúval, hogy minimalizáljuk a testvérféltékenység lehetőségét. Így ő is apránként elkezdett hozzászokni, hogy Babácska márpedig életre szól. Észre sem vettük, mennyire beszivárgott a hordozás a napirendbe.

 Idő közben újra kinyitotta a kapuit az óvoda, így reggelente és délután lett egy-egy fix körünk. Észrevettem, hogy Babácska 2 óra ébrenlét után alszik 30 percet. Nála ez a rendszer. Hordozóban ez másképp van, abban gyakorlatilag végigalussza a teljes menetidőt. Mivel ez a párszor 30 perc nyilvánvalóan nem elég neki, a reggeli és a délutáni ovis séta köré mindig beépítek valamit. Reggel bevásárlás, főzés előkészítése. Délután fagyi, séta, könyvtár, játszótér, mikor mihez van kedve Nagyfiúnak. Ezt az időt Babácska általában végigalussza, így mindenki jól jár. Pláne, ha a férjem hajnalos, és délután még ő is pihenne egyet. És hol vagyok én? Ott, amikor a kipihent Babácskát leteszem a szőnyegre, és hang nélkül eljátszik akár egy órát. Ott, amikor a házban mászkálva altatom este, és közben olvasom az aktuális könyvemet, vagy épp megírom ezt a cikket. Ott, amikor mindenki eleget kapott anyából, és mindenki boldog, így egy kicsit végre abba az irányba nézhetek, amerre én szeretnék. És hogy áll a háztartás? 

Mosogatás, mosás, teregetés, porszívózás, felmosás, fűnyírás, sütikészítés, főzés, vasalás, ruhapakolás, levélgereblyézés, bokormetszés, portörlés kész! 

Prekker Dóri

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Liliputi

Alapfilozófiánk, hogy szülőként mindannyian merjünk hinni magunkban, megérzéseinkben, ösztöneikben, így termékeinkkel mi mindig ezt a célt igyekszünk támogatni. Hisszük, hogy ha szeretetben, békében és összhangban neveljük gyermekeinket, akkor egy testileg és lelkileg egyaránt egészséges, nyitott emberi kapcsolatokkal teli társadalmat alapozunk meg. Mindezért nem kérdés, hogy üzleti sikereink tartalma mögött számunkra mindig az az igazi öröm, ha személyesen, vagy termékeinken keresztül áttételesen hozzájárulhattunk egy-egy családi mindennap egészségéhez, kötődéséhez, öröméhez.