Másfél éves, csak anyatejes? Komoly viták bontakoznak ki úton-útfélen anyák között arról, hogy hat hónapos (négy hónapos) kor után el kell-e kezdeni mindenképpen a hozzátáplálást, konkrétan arról, hogy az anyatej kielégítheti-e egy fél évesnél (négy hónaposnál) idősebb baba táplálék iránti szükségeltét. Lássuk!
“A szoptatást legalább két éves korig, vagy tovább javasolja”
Először is nézzük meg a WHO ajánlást, azután fejtsük fel, mi állhat mögötte. Az Egészségügyi Világszervezet azt javasolja, hogy a kisbabák fél éves korukig csak anyatejet kapjanak, ezt pedig egy egészséges csecsemő esetében az igény szerinti, korlátozás nélküli szoptatással lehet biztosítani, ez azt jelenti, hogy nem figyel be se cumi, cumisüveg. (Legközelebb ezt is kifejtem.) A hozzátáplálást lehetőleg helyi alapanyagokból, otthon készített ételekkel kezdjük. (Ennek is megvan az oka, nem azt jelenti, hogy megmérgezi a gyerekét az az anya, aki bébiételt ad. Lehet, egyszer erről is írok.) A hozzátáplálás legyen fokozatos, a baba igényeit követő, egy éves korban még egyáltalán nem kell dominálnia az egyéb ételeknek. A szoptatást legalább két éves korig, vagy tovább javasolja. Na, tehát ezt hozta össze ez a remek szervezet, ami – hála égnek, tudtommal – kereskedelmi érdekektől független, és evidence based (vagyis nagy kutatások eredményezte) forrásokból dolgozik. Úgy gondolom, nem áll semmi annak útjába, hogy higgyünk nekik.
“Szó sincs arról, hogy az anyatej nem fedezi a baba táplálékszükségletét”
A WHO tehát azt mondja, hogy fél éves kor után kezdjük el a hozzátáplálást. Ennek oka nem az, hogy az anyatej már nem jó, vagy nem elég a kisbabáknak. A hozzátáplálás igazából a szocializáció erősítése miatt kezdhető meg, illetve azért, hogy kielégítse a kisbaba kíváncsiságát, hogy a baba a rágást gyakorolhassa, és, hogy az anyának azt az igényét is figyelembe vegyük, ha ő már időnként szeretne pár órára távol lenni a kisbabájától. Szó sincs arról, hogy az anyatej nem fedezi a baba táplálékszükségletét. De ez csak egy esetben biztos: ha továbbra is igény szerint szophat, és nincs cumi és cumisüveg a történetben. (Más esetben is megvalósulHAT, de úgy már neccesebb.)
Szeretném a folytatás előtt kiemelni, hogy nem akarok senkit sem arra ösztönözni, hogy fél éves kor után csak anyatejjel táplálja a gyerekét, abban az esetben, ha a baba szívesen enne mást is. Remek dolog, ha a féléves már majszolgat, felfedezheti az együtt evés örömét, az ételek változatos ízeit, állagát. Sokaknak nagyon jó, ha a közös étkezések rendszerébe a legkisebb családtagot is bevonják lassan, és kialakul a családra jellemző napi ritmus. Amiről most írok, az az, hogy vajon káros-e, ha egy kisbaba nem szeretne mást enni (inni) az anyatejen kívül, és a szülei nem erőltetik, hogy egyen. Nem káros.
Itt van néhány ellenérv az utca emberétől, és azok cáfolata.
1. Az anyatej fél éves kor után már gyenge, hiába szopik a baba akármennyit, éhes marad – érvel az utca embere.
Az anyatej a szoptatás befejezéséig teljes értékű. A fehérje, szénhidrát és zsírtartalom, valamint a mikro- és makroelem-tartalom továbbra is a baba igényeinek megfelelő. Ezt nem abszolút értékben értjük, hanem hasznosulás szempontjából. A vastartalom valóban alacsonyabb, mint akár a tápszeré, viszont az anyatejből több vas hasznosul.
2. Rendben, egy pici babát el lehet látni anyatejjel, de egy nagynak ez nem lehet elég – mondja az utca embere.
Oké, vegyük elő a matekot. A pici baba, aki mondjuk 3,5 kilóval születik, fél éves korára nagyjából hét kiló lesz csak anyatejen (megduplázza a súlyát). Ezen általában senki sem csodálkozik, sőt azon sem, ha ennél sokkal többet gyarapszik a kicsi az első hónapokban. A babáktól a második félévben csak 2-3 kiló gyarapodás elvárt, tehát kevesebb, mint az első félévben. Ha ugyanazt a táplálékot kapja, mint fél éves kora előtt, és ugyanannyit, vagy akár többet is, vajon miért ne gyarapodhatna ugyanolyan jól? Egy éves kor után még sokkal kisebb a totyogó elvárt gyarapodása, kevesebb bevitt energiára van szüksége, azzal együtt is, hogy már intenzíven mozog. Ha ugyanazt a mennyiségű anyatejet megkapja, mint az első félévben, vidáman hízik megfelelő tempóban.
3. De az anya szervezete nem tud ennyi tejet termelni huzamosabb ideig – vonja fel a szemöldökét az utca embere.
Kérdezzünk meg egy állatorvost, vagy egy állattenyésztőt, tud-e egy tehén évekig bőséges tejet termelni. Tud. Amíg fejik, addig van teje. Ez nem génmanipuláció, és nem is tenyésztési bravúr, hanem a laktáció (tejtermelés) természetes működési módja. Ez így van az embernél is. Ha egy anyának ikrei vannak, és mindketten lelkesen szopnak, kétszer annyi teje lesz, mintha egy babája lenne; ha sokáig szoptat, sokáig lesz teje; ha hamar hozzátáplál, vagy cumit, cumisüveget használ, könnyen megcsappanhat a teje, akármikor. Ezen alapul a szoptatós dajkaság intézménye is. Sokáig dívott, hogy a jómódúak leadták vidékre az újszülöttet dajkához, aki egyszerre több csecsemőt is gondozott, szoptatott. Igen, sokszor kettőnél is többet.
4. És azt hogy magyarázod, hogy több kisbabáról, kisgyerekről is hallottunk, akik éheztek, mert csak anyatejen éltek?
Sajnos nagyon kevés így az információ. Sok kisgyereket ismerek, akik akár másfél éves korukig, vagy tovább nem fogadtak el semmit anyatejen kívül, vagy csak elenyésző mennyiségű ételt ettek, mégis teljesen egészségesek, jól fejlettek voltak. Róluk tudom, hogy sokszor szopizhattak a nap folyamán, és többségükben éjszaka is. Azt is tudom, hogy az anyukájuk egészségesen táplálkozott, nem követett szélsőséges táplálkozási trendet. Ha ezek a körülmények nem állnak fenn, akkor a csak anyatejes baba éhezhet, akármilyen életkorban. Ha korlátozzák a szoptatás idejét vagy hosszát, az az anyatej mennyiségének csökkenéséhez vezet. Ha az anya teljesen vegán életmódot folytat, akkor nem tud a baba számára B12 vitamint biztosítani, ezért B12 vitamin hiányos vérszegénység, ami súlyos gyarapodási kudarchoz vezet. Valószínűnek tartom, hogy a nagy port kavart esetben ilyesmi állt a háttérben. Normális esetben a szülők, és ha ez nem elég, akkor a védőnő és a házi gyermekorvos szeme is rajta van a gyereken, ők látják, hogy valami gond van. Ha nem gyarapszik, ha nem fejlődik, ha hiánybetegségre utaló tünetei vannak, akkor utána kell járni, hogy mi okozza a problémát, és változtatni. Akár csak anyatejes, akár vegyesen táplálkozik.
Még mesélhetnék az eszkimókról, akik hagyományosan hét éves korig szoptattak, mert nagyon gyér volt az elérhető táplálékfajták választéka a környezetükben. Mesélhetnék arról, hogy szoptatott, de már mást is evő gyerekeknél nem ritka, hogy visszatérnek a csak anyatejes táplálkozásra, ha megbetegszenek. Azokról a családokról, amelyekben a nagyobb gyerek szoptatása folytatódik, amikor a kicsi megszületik, és a nagynak újra „anyatejes kakija” lesz. És még folytathatnám.
5. Persze, aki meg nem ezt csinálja, az szaranya…
Egy szóval sem mondtam. Az én definícióm szerint a szoptatásnak akkor jó véget vetni, ha az anya vagy a gyerek nem érzi jól magát már ebben a helyzetben. Bármikor. A lényeg az, hogy az anya a valóságot ismerje, és ne higgye el pl. amikor egy hirdetésben ezt olvassa: „6 hónapos kor után az anyatej már nem fedezi babád megnövekedett energia- és tápanyagszükségletét.” Ez nem az igazság. Ez a marketing.
(Köszönöm a cikkhez kapott muníciót az Uzsokiban szültem csoportnak, és a Hosszan szoptatunk beszélgető csoportnak)
Hozzászólások
A szerzőről: Liliputi
Almásy Csilla
Kovácsné Augusztinyi Andrea
Boldis-Molnár Anna
Danko Petra
dr. Aschenbrenner Zsuzsanna
Ferencz Judit
Haragh Ági
Holik Tünde
Hornyák Mariann
Horváth Bernadett
Kis-Várday Júlia
Séllei Lilla
Haklik Márta
Mészáros Emese
Monok Sára
Ócsai Dorka
Pádár Judit Vivien
Palágyi Kata
Pap Valéria
Gerhát Petra
Pollák Viktória
Somlai Dudi Júlia
Szabó Anna Eszter
Sződy Judit
Ábrahám Vanda
7 hozzászólás
szólj hozzáSzia! Én nagyon sokat küzdöttem az anyatejért, szerettem volna minél tovább szoptatni. Ehhez minden adott volt, a tejmennyiség folyamatosan megfelelő szinten volt. Tény, fél évesen már igényelte a hozzátáplálást, bár hosszabb idő volt, mire mennyiséget evett. Nem erőltettem semmit, próbáltam az igényeire figyelni. Az első szülinapja után pár nappal mégis úgy döntött, elég volt. Este sem kellett már. Nagyon meglepett, meg is viselt a dolog. Vígan elvan a szilárd ételekkel azóta (egy hónap telt el) Nekem meg még mindig van tejem. Szóval ilyen is van. Nêha töröm a fejem, mit rontottam el, de olyan kiegyensúlyozott, hogy talán semmit. Csak valahogy neki elég volt ennyi. Köszi, hogy leírhattam. Júlia
Csodálatos cikk. Az érzéseimet közvetíti
Nagyon-nagyon jó, összeszedett, hiánypótló, fantasztikusan jól fogalmazott cikk!!! Szívemből szólt. Igen, testvéreket szoptatok, már csak naponta egyszer-kétszer, mindent esznek, és szuperegészségesek.
Köszi ,Anna, ezt a cikket! Dúlai énemből kilépve anyai élményemet osztanám meg.
, várandósan, szülőágyon, mindenhol mindegyhogy. Most pedig már 16 hónapja ismét a nap 24 órájában számlálatlanul. Megkaptam a magamét általában- védőnő, ápolónő, orvosok, volt anyós, szomszéd grrr….
Négy gyereket szoptattam/-tok, egyszer 9 éven át egyvégtében tandem, tri(?) dem
Kicsim itt szundít a rugalmasban, ahogy minden délben, és bizony szopikál. Az utcán is a csatosban, közben beszélgetünk, élünk. A fürdőben, iskolai ünnepen, üzletben, ülve, állva, fekve, hasizomgyakorlat közben… “Sziszi” – jelzi, amikor kér “belőlem”, magasról teszünk arra, ki mit gondol, noha szemérmes révén diszkréten csináljuk.
No, de…a három nagyobbam 4-5 éves koráig szopizott, egyikük sem evett fél évesen, de még egy évesen sem 1-2 falat/hét-nél többet. Hogy pontos legyek 15 és 17 hónaposan kezdtek el egyáltalán csipegetni, általában mindig ugyanazt.
Mikor kiderült, hogy a “jóevő” dundusaim “csak” szopiznak, ledöbbent a jónép, és vagy a szerencsének tudták be vagy elhúzták a szájukat aberrált gyerekéheztetésem hallatán. Hehehe…
De ami nagyon mélyen megmaradt minden fanyalgás és félelemkeltés cáfolatára: egyik gyermek a 15 hónapos oltástól intenzívre került. Ott nem engedtem elválasztani, sem infúzióra kötni. Akkor már 9 órája nem jutott folyadékhoz a fulladási roham miatt- a kórházban órákra magunkra hagytak, őt rácsos ágyba rakták, én ültem mellette bénultan. Aztán magamhoz vettem, és el nem engedtem többet.
Éreztem, ha elveszik, kikötik, elveszítem, ha ölelhetem, szopizni kezd, meggyógyul. Megígértem a dokinak, ha rosszabbul van vagy reggelig nem javul, infúzióra köthetik.
Egész éjjel a kendőben szendergett, mígnem kezdett a szürkéből rózsássá válni a kis bőre és rátalált a cicire, szopizott akkora elánnal, hogy…!
Reggelre mosolygott és játszott, míg a magányos, éjjel sírni hagyott- szegénykéimhez én léptem oda simogatni a hátukat, cumit szájba dugni…-, lekváros buktával (kórházi reggeli !) etetett hasonló korúak állapota nem javult.
Kicsim éveken át fulladt még, csak az én testközelségem és a tejecském éltette ( 4 évesen választódott el), nem akart járni, enni, emberek közé menni, mígnem a homeopátiának köszönhetően újra erős és makkegészséges, okos, vagány, bátor és csodagyönyörű kislány vált belőle.
A fájdalom és harag azonban velem maradt, holott azt gondoltam, elengedtem.
Legkisebben születésével elemi erővel támadt fel. Ostoba és esztelen rendszerbe kényszerül, aki gyermeket vár, szül, gondoz.
Ma már nem vagyok hajlandó kulturáltan viselkedni azokkal az emberekkel, akik akár velem, akár más édesanyákkal el akarják hitetni: az egészségügy mindenható, az anyai ösztön, test, tej és szeretet pedig egy nagy rakás misztikus szar, sőt mi több, veszélyezteti a gyermeket.
Szégyengyalázat.
Ferencz Judit, köszönöm a .megerősítő szavaidat.
Csodás, érős, józan édesanya vagy.
Jó egészséget kívánok neked és sok örömet a gyermekeidhez!
Fantasztikus vagy, le a kalappal
Ez egy csodásan megfogalmazott cikk, szó szerint minden várandósnak, és már kismamának olvasnia kellene… Sajnos rendszeresen találkozom anyukákkal akik még mindig nem akarják ezt elhinni. És már az első napokban, hetekben tápszert adnak különféle indokokkal a babáknak, holott tudnak szoptatni. Még.
Hogy tetszett?