Anyaként minden irányból érezhetünk egy fajta nyomást, hogy bizony nők is vagyunk, nem csak “böfiztető kajaautomaták”. A külvilág felől éppúgy, mint önmagunk felől.

Kérdés, hogy mi számít nőiesnek? Ha talpig sminkben vagyunk? Ha csinosan öltözünk fel? Ha rendszeres szerelmi életet élünk a párunkkal?

Vagy esetleg az is elég, ha nem töltjük mackónaciban a napot? Ha kimossuk a babanyálat a hajunkból? Egyáltalán, mitől nő egy nő? Mik a szempontok?

A témát nyilván filozófusok és nagy gondolkodók már feszegették, én csak a magam módján próbálkozom. Persze ez csak az én véleményem. 

Én egy nap végén akkor érzem teljes értékű nőnek magam, ha a környezetem és én magam is rendben vagyok. 

Vagyis a lehetőségekhez mérten rend és tisztaság van, tudtam mosni, főzni, esetleg valami illatos süteményt sütni, a gyerekkel sem voltam türelmetlen, tartalmas napot töltöttem vele, a férjemmel megbeszéltük, milyen volt a napja és mindezt ráadásul olyan küllemmel, hogy nem szemlesütve kullogtam az utcán, nehogy sajnálkozó ismerősbe botladozzak… Számomra a nő nem egy kiszuperált címlapsztár, nem egy robot, nem egy megközelíthetetlen márványszobor. Az igazi nőnek otthon illata van, jó odabújni hozzá, melegséget áraszt, gyengédséget. De a nő -mivel nem robot- ahhoz, hogy minderre képes legyen, fel kell töltődjön néha.

Hogy ezt milyen módon teszi, egyénfüggő. Számomra például a fürdés az abszolút mennyország. Olyankor bezúdítok minden illatos flancot a kádba és szégyentelenül forró vizet eresztek magamra. Nem gyakran engedhetem ezt meg magamnak, de ha igen, akkor bizony szinte hallani, ahogy cseppenként feltöltődöm pozitív energiával. Ha mindehhez a konyha is tiszta és egy bögre fekete teát is megihatok az asztalnál, akkor vicc nélkül szinte sírok a boldogságtól. Nincs az a fodrász, az a tűsarkú vagy szempillaspirál, ami jobban felturbózná a közérzetemet, mint illatosan inni a tiszta konyhámban a forró teámat, miközben a csillogó szemű  nagyobb gyerekem a vizes hajamon nevet, a férjem meg azt mondja neki, “Látod mama milyen szép?”.

És tudjátok miért írom mindezt? Mert a vonzó nő kulcsa a boldogság. Egy szívből mosolygó nőnél vonzóbb a világon nincsen. A felszabadult nő aurája vibrál a napsütéstől.

Az igénytelenség egy életérzés leképeződése.

Senki sem várhatja el, hogy tökéletes álomnők legyünk a gyerek mellett. De ha lopunk magunknak időt arra, hogy a közérzetünk jobb legyen (feldobunk egy kis szempillaspirált, felvesszük a szebbik szoknyánk, berakjuk a kedvenc számunkat, beengedjük a reggeli friss levegőt az ablakon, jógázunk kicsit), az már egy lépés egy boldogabb anya-nő felé.

Ebben pedig kiváló cinkostársunk lehet egy jó babahordozó.  

SzAE

Hozzászólások

Hozzászólások

A szerzőről: Liliputi

Alapfilozófiánk, hogy szülőként mindannyian merjünk hinni magunkban, megérzéseinkben, ösztöneikben, így termékeinkkel mi mindig ezt a célt igyekszünk támogatni. Hisszük, hogy ha szeretetben, békében és összhangban neveljük gyermekeinket, akkor egy testileg és lelkileg egyaránt egészséges, nyitott emberi kapcsolatokkal teli társadalmat alapozunk meg. Mindezért nem kérdés, hogy üzleti sikereink tartalma mögött számunkra mindig az az igazi öröm, ha személyesen, vagy termékeinken keresztül áttételesen hozzájárulhattunk egy-egy családi mindennap egészségéhez, kötődéséhez, öröméhez.