Aludj baba, aludjál!

Ha azt halljuk, hogy „zombi-üzemmód”, valószínűleg minden kisgyerekes szülő tudja, miről van szó. Annak a következményéről, amikor átmenetileg, de inkább tartósan, sok-sok éjszakán át a kicsi nehezen alszik el, éjszakánként sokszor felébred, felsír, vagy ébredések után nehezen alszik vissza. Olykor pedig mintha megfordulna a nappalok és az éjszakák rendje. Vagy éppen az éjszaka alszik, de a nappali alvás nehezen megy. És bármit vetnek be a szülők, úgy tűnik, semmi változás nincs a kicsi alvásában. Mindennek a következménye lehet az a jól ismert, soha vissza nem vágyott szülői állapot, amit zombi-üzemmódnak hívunk egymás között.

Alvás szövött kendőben

Ilyenkor persze hamar beindul a szülői aggodalom hajtotta oknyomozás is. Miért csak ennyit alszik? Nem lesz ettől baja? Jól fejlődik így is? Mindenre gondolunk a hasfájástól kezdve a fogzáson és a mozgásfejlődésen át az ételallergiáig és a szeparációs szorongásig. Majd a káros földsugárzástól a túl puha/túl kemény ágymatracig. A túl kevés ingertől a túl sok ingerig. Az éhségtől a túletetésig. Aztán persze vagy kiderül, hogy mi okozta a nehéz éjszakákat, vagy nem. Leginkább nem. Legtöbbször csak tippelni, találgatni tudunk és ennek megfelelően kicsit vaktában lövöldözni.

Hiszen kipróbáljuk az összes, hasfájásra javasolt cseppet, a fellelhető fogzáskönnyítő praktikákat, tologatjuk a kiságyat a lakásban, vagy a gyereket a babakocsiban. Ágymatracot cserélünk, előkerülnek a hordozóeszközök, megyünk néhány kört az autóval a környéken, beosztva egymás közt a műszakot a párunkkal. Szoptatunk és szoptatunk. Felöltöztetjük, hátha fázik. Levetkőztetjük, hátha melege van. Énekelünk, hátha. Csendben maradunk, hátha. De nem… Akkor sem alszik úgy, ahogyan azt mi szeretnénk. És mi leginkább úgy szeretnénk, hogy aludjon, hogy mi is aludhassunk: lehetőleg minél többet, minél kevesebb részletben. Csakhogy a gyerekünk nem úgy “működik”, ahogyan mi szeretnénk.

Szoptatás

Természetesen gyermekünk alvásával kapcsolatban az sem mellékes, hogy milyen nyomást gyakorolnak ránk környezetünk elvárásai. Merthogy lehetnek ilyenek. Az elmúlt évtizedek gyermeknevelési szokásai és azok maradványai még a mai napig jelen vannak a családok életében és kiváló táptalajra lelhetnek a bizonytalan szülők fejében. Így fordulhat elő, hogy kimondott vagy ki nem mondott „elvárás” lehet például az idősebb családtagok, ismerősök részéről az, hogy a fiatal vagy akár az idősebb csecsemő mielőbb át kell, hogy aludja az éjszakát. És képesnek kell lennie arra, hogy önmagától, a mi segítségünk nélkül visszaaludjon, ahányszor és amikor csak szükséges. És ha egyszer elvárás, akkor mi igyekszünk is megfelelni neki. És minél jobban akarjuk, a gyerekünk annál kevésbé alszik.

Már egy-egy mozgalmas éjszaka is megterhelő tud lenni a szülők számára, hosszabb időn át ismétlődve pedig garantált a zombi-üzemmód. Szokták is mondani, hogy az alvásmegvonást bizonyos helyeken vallatási, sőt kínzási módszerként vetik be. Abban azért biztosak lehetünk, gyerekünknek nem ez a szándéka velünk. Bármi is áll az ébredések hátterében, ő a segítségünket kéri, kapcsolódni, közeledni akar hozzánk, szüksége van ránk. Semmiféle károkozó, kínzó vagy bántó szándéka nincs.
Ahhoz, hogy megértsük, miért is működik a babánk úgy, ahogy, fontos tisztában lennünk az egészséges csecsemő- és kisded alvásának főbb jellemzőivel. Például azzal, hogy az alvás és az ébrenlét életükben ciklikusan változik, és ennek érési folyamata már a pocakban, a magzati korban elkezdődik. Majd a megszületést követően ez fejlődik tovább, szabályozása szépen lassan kialakul. Ez a váltakozás kezdetben még nem illeszkedik a nappalok és az éjszakák váltakozásához. Ez az illeszkedés az első élethónapok során alakul majd ki, természetesen az egyik babánál hamarabb, a másiknál később.

Alvó baba

Egy kisbaba élete első hat-nyolc hónapjában rendszeresen, de később is még többször ébredhet éjszaka és a segítségünkre lehet szüksége az elalváshoz és a visszaalváshoz. Mindezt anélkül, hogy ez problémának vagy akár alvászavarnak minősülne. Alvásának érését, fejlődését több dolog befolyásolhatja, így például idegrendszerének aktuális érettségi állapota, az őt érő ingerek, külső hatások sokasága és intenzitása, vagy éppen a gondozókkal való testi-lelki kapcsolatainak, kapcsolódásainak mennyisége és minősége. Kevés olyan kisbaba van, aki kezdettől vagy viszonylag korán, néhány hetes korában képes lenne átaludni az éjszakát. Teljesen természetes módon legtöbbjüknél erre még várni kell.

Ma már tudjuk, hogy alvásunk során körülbelül másfél órás alvásciklusok követik egymást, és minden egyes ilyen alvásciklus két fő részből áll. Az első szakasz a nyugodt alvás szakasza (benne: szendergés, felületes alvás, középmély és mély alvás követi egymást), a másik pedig a nyugtalan alvás fázisa. Ez utóbbi az ún. REM (vagyis gyors szemmozgásokkal kísért) alvási fázis, ennek során jelennek meg az álmok. Alvásunk ekkor annyira felületessé is válhat, hogy akár egy pillanatra fel is ébredhetünk. Erre reggel nem feltétlenül emlékszünk, mert a mikroébredés után alvásunk már folytatódik is a következő ciklus nyugodt fázisával.
A babáknál viszont kezdetben teljesen más a helyzet. Egy újszülött alvásciklusa rövid, nagyjából húsz-harminc percnyi időszak. Ezen belül fele-fele arányban osztozik a nyugodt és a REM-alvás. Ráadásul a ciklusok az éberebb fázissal kezdődnek. Vagyis a baba éjszakai ébredései egyáltalán nem jelentik azt, hogy valami nincs rendben vele. Alvásának jellemzőiből adódik, hogy bizonyos időközönként felébred, és még segítségre szorul abban, hogy vissza is tudjon aludni. Ha az ébredéshez közeli alvás állapotában olyan ingerek érik őt, amik ébredést válthatnak ki, nagy valószínűséggel ébredése be is fog következni. Ilyen ingerek érkezhetnek a külvilágból, de saját testéből is. Sőt akár lelki okai is lehetnek.

Alvás szövött kendő alatt

Ahogy aztán a baba fejlődik, vele együtt változik az alvása is: a ciklus hosszabb lesz, a nyugodt alvás több, az éber kevesebb és a nyugodt alvás megelőzi a REM-alvást. Vagyis ez már egyre jobban hasonlít a mi felnőtt alvási mintázatunkhoz. Ezzel párhuzamosan várhatóan egyre kevesebb zavaró inger ébreszti fel, egyre hosszabb időszakokat tud nyugalomban átaludni. Ennek tükrében a csecsemőtől nem várjuk tehát azt, hogy mondjuk este nyolc és reggel hét óra között egyhuzamban aludjon, mint a bunda. Ha egy kisbaba vagy kisgyermek ébredés nélkül hat órát alszik egyfolytában, ez már megfelel az éjszakai átalvásnak.

Ahogy minden baba más és más, alvásigényükben is nagy eltérések lehetnek anélkül, hogy ez különösebb problémát, zavart vagy kóros állapotot jelentene. Van olyan újszülött, aki kezdetben például akár tizennyolc-húsz órát is alszik összesen naponta, míg a másik beéri tizennégy-tizenhattal is. Ahogy a baba növekszik, alvásának összmennyisége tovább csökken. Két éves korában mindent egybevéve nagyjából tizenkét-tizenhárom órát alszik. Ovis korra ez lecsökkenhet napi tíz-tizenkét óra időtartamra. Az, hogy ez pontosan mennyi és milyen arányban oszlik meg a nap folyamán, szintén nagy egyéni különbségeket mutathat úgy, hogy emellett a kicsik problémamentesen fejlődnek.
Általában egy éves kor körül váltja fel a napi két alvást a délutáni szieszta. Kinél előbb, kinél később. A délutáni alvást sem egyformán igénylik a kicsik. Van, aki iskolás koráig alszik ebéd után, de olyan gyermek is van, aki két-három évesen éppen csak szunyókál egy rövidet ebéd után. Sőt az is előfordul, hogy nem alszik délután, mindemellett pedig szintén remekül fejlődik.
Ne várjunk tehát kicsi gyerekünktől elalvás-átalvás-visszaalvás tekintetében olyat, amire ő még életkoránál, pillanatnyi fejlettségi állapotánál fogva nem biztos, hogy képes. Még akkor se, ha mondjuk a környezetünk, családunk elvárja tőle vagy tőlünk, de akkor se, ha a szomszédasszony, a barátnőnk vagy néhány játszótéri anyuka kisgyermeke már állítólag képes rá.

Pelusos baba

Azt, hogy mi jelent alvási problémát, ne annak alapján mérjük fel és döntsük el, hogy gyerekünket más gyerekéhez mérjük, vagy hogy más mit vár el tőlünk. Fontos, hogy legyen tudásunk arról, mi jellemző a gyerekek alvására az egyes életszakaszokban, és ha a sajátunk alvását mégis problémásnak érezzük, keressük meg az okait. Járjunk utána mi magunk, vagy ha nem megy egyedül, kérjük szakember segítségét a felkutatásban és a probléma megoldásában.

Nem kell, hogy a zombi-üzemmód rányomja bélyegét a napjainkra. Vagy ha mégis ez a helyzet, akkor tudjuk azt, hogy normális és átmeneti dolog az, ha a kisbabánknak éjszaka még többször szüksége van ránk. Megtalálhatjuk a magunk legjobb megoldását arra, hogyan vészelhetjük át ezt az időszakot a lehető legkönnyebben. Sokkal többet kapunk és nyerünk azzal, mi is és a gyerekünk is, ha a rendelkezésére állunk akkor, amikor éjszaka szüksége van ránk. Ha megértjük azt, hogy az elalvás vagy a visszaalvás még nem megy neki egyedül, vagy hogy egy ilyen kicsi gyerekben is lehetnek félelmek a sötéttől, az elválástól, az egyedülléttől, biztosan nem fogjuk magára hagyni, amikor a közelségünkre vágyik.

Ott leszünk és vele leszünk. Ő pedig a legfontosabbat tanulja meg ezzel: bízhat bennünk, számíthat ránk, merhet segítséget kérni és elfogadni tőlünk. Most még tőlünk, később pedig másban, másra, mástól is.

Hozzászólások

Hozzászólások

Hogy tetszett?